Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-184

348 Az országgyűlés kepviselőhóMnak amellett a saját személyében magára vállalja a teljes felelősséget, úgyhagy ez a kijelentés — azt hiszem — teljesen feleslegessé tesz minden további vitát. (Horváth Zoltán: A mentelmi jog nem az övé, nem határozhat róla. — Br. Vay Miklós: De azonosította magát! — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Huszovszky Lajos előadó: Ismétlem, t Ház, hogy ez a kijelentés- teljesen feleslegessé teszi ezt az aggályt. Ez a körülmény tudniillik nem téveszthető össze egy képviselőnek olyan nyilatkozatával, amikor maga kéri a mentelmi jog felfüggesztését. Itt egészen másról, nevezetesen arról van szó, hogy a képviselő úr magában az ügyben elhárította a feléről a felelősséget és saját magára vette át, ez az eset tehát nem hasonlítható össze azzal, amikor egy képviselő mentelmi jogának a felfüggesztését kéri. ö nem a mentelmi jogra célzott, ő a felel ősiségét hárította el a saját ügyfeléről és mindenben azonosította vele magát, mindentői függetlenül, mint ügyvéd. (Surgoth Gyula: Az ügyészre vonatkozik. — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) A mentelmi 'bizottság nem szokta figyelembe venni a képviselő uraknak olyan óhaját, hogy mentelmi, jogukat függesszük fel és még ha maga az illető képviselő úr kéri is, hogy függesszék fel a mentelmi jogát, a mentelmi bizottság nem függeszti fel olyan esetekben, amikor zaklatást lát fennforogni. (Horváth Zoltán: Ez az!) Hangsúlyozom és ismétlem azonban, hogy ez a gyakorlat nem vonatkoztatható erre az esetre, mert a képviselő úr itt nem mentelmi jogának a felfüggesztését kérte, hanem a teljes felelősséget vállalta magára és elhárította azt az ügyfeléről. (Dinnyés Lajos: Ez nem jelent semmit! — Zaj.) Tisztelettel kérem, méltóztassék elfogadni a mentelmi bizottság javaslatát. Elnök: A vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni 1 (Igen! — Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a javaslatot elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik ) Többség. A javaslatot elfogadottnak jelentem ki. (Zaj a baloldalon.) T. Ház! Napirendünk szerint következik az országgyűlési képviselőjelölés újabb szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, (írom. 353, 376.) Lányi Márton előadó urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Lányi Márton előadó: T. Képviselőház! A választójogi értekezleten elhangzott vélemények során merül fel az a gondolat, hogy a régi választójogi törvény rendelkezései közül már az időközi választásokra kiterjedő joghatállyal intézkedés nyerjen 'közmegelégedést keltő szabályozást, amely ellen talán a legtöbb kifogás merült fel. (Dinnyés Lajos: Igen! Krach in die Melone! — Derültség.) így került tehát napirendre az országgyűlési képviselőjelölés újabb szabályozásának kérdése. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat eredeti szövegét megelőzően közös egyetértéssel alakultak ki azok az elvek, amelyeken r a reformnak nyugodnia kellett, majd a bizottsági tárgyalások további anyagot szolgáltattak az eredeti javaslathoz s az alapelvek sértetlenül hagyása mellett majdnem teljesen átalakították és ebben a formában kerül most a törvényjavaslat tárgyalás alá. Minthogy a törvényjavaslat tisztán és kizárólag az 1925 : XXVI. te. 62. §-ának, vagyis az ajánlási rendszernek re184. ülése 1937 február 16-án, kedden. formjáyal foglalkozik, kétségtelen, hogy ezzel megadja azt a keretet, amelyben a vita során mozognunk kell és ennek folytán a magam részéről is kizárólag az ajánlási rendszer kérdéséről leszek bátor tájékoztatást adni a szőnyegen fekvő törvényjavaslat fontosabb intézkedéseinek ismertetése mellett. Midőn az 1925 : XXVI. te. meghozatala után az 1926. évi általános választásokon átestünk, Zsedényi Béla jogtanár az 1926. évben megjelent »A képviselőjelölés« című művében már említést tett arról, hogy a gyakorlat megmutatta, hoigy az ajánlással 'kapcsolatos intézkedések (Farkas István: Mi annakidején előre megmondtuk, hogy így lesz!) a törvénynek a leigsiabezOietőiblb pontjai és tág teret nyitnaik az eredeti intencióktól teljesen távolálló célok és lehetőségek érvényesülésének. (Horváth Zoltán: Milyen sokára vették észre! — Propper Sándor: Még kétszer választottak iámnak alapján! — Zaj a baloldalon.) Ez annál inkább meglepő, mert az 1925. évi XXVI. te. általános indokolásában szintén olvasunk ' áz ajánlási ívekkel űzött visszaélések lehetőségéről, ami azt a feltevést támasztja alá, hogy ezek a lehetőségek az előző törvényekben és rendeletekben szabályozott eljárásból származnak. , Az első kérdés, amelyről beszélnem kell az, hogy vájjon az ajánlási rendszer mennyiben új intézmény a választójog keretében a magyar közéletben és hogy — úgy mondjam — énének a kérdésnek van-e már bizonyos történebni múltja. Az erre vonatkozó előzményeket olvasva, az 1848 : V. te. 27. §-ában már a következő rendelkezéseket találjuk (olvassa): »A megválasztott elnök a választásra kitűzött napon az illető kerület főhelyén a választók gyülekezetét a központi választmány által meghatározandó és előre szintén közhírré teendő órában megnyitván, bármely választónak joga van az országgyűlési követséigire 'egy egyént ajánlani«. A

a 1848 :V. té.-et módosító 1874:XXXIII. te. 70. Va pedig a következőképpen intézkedik (olvassa): »Képviselőjelöltet ajánlhat a kerület minden választója. Ezen * ajánlat írásban adandó be a választási elnöknek, aki azt az általa meghatározandó helyen és időben a választást megelőző napon is átveheti, legkésőbb azonban ily ajánlat félórával a választás megnyitása 'után adandó át a választási elnöknek«. T. Ház! Sem az előző választójogi törvényekben, sem pedig az újabb választójogi törvényekben nem találunk olyan intézkedést, amely különbséget tesz a választók közt abban a tekintetben, hogy a választók valamely csoportját megilleti az ajánlási jog és ezzel szemben valamelyik másik csoportját nem illeti meg. Jogunkban sohasem volt vitás, hogy bármely választónak jogában van képviselőjelöltet ajánlani, a különbség csak az, hogy ez az ajánlás a különböző törvények által szabályozva, minő keretek között történhetik.. Abban az esetben, ha bármely választónak egyénileg joga van képviselőjelöltet^ ajánlani és ennelk aiz egyéni jognak érvényesítése a jelölés szempontjából joghatályos (helyzetet teremt, arról beszélhetünk, hogy a jelölés csak kifejezője akar lenni a választópolgár ama jogának, amely szerint az ő elhatározásától függ, hogy kire adja, illetőleg kire akarja adni szavazatát; de ez esetben a választójogi törvények az ajánlás tekintetében semmiféle — hogy úgy mondjam — rendszermegoldást nem óhajtanak megvalósítani, vagyis a választjogi törvények ren-