Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-183

Az országgyűlés képviselőházának 183. viselő uraknak módjukban van a helyi ható- I ságoknáli, nevezetesen a [szabályrendeletalko­tásnál, olyan terminusok felvételét szorgal­mazni, amilyeneket szükségesnek látnak. Mi­után az előadó úr indítványa az eddigi szigo­rúbb rendelkezést enyhíti, azt hiszem, Petro­vácz képviselő urat is kielégíti ez az indít­vány. Kérem, méltóztassanak azt elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Miután Pinezich István képviselő úr visz­szavonta indítványát s miután így az eredeti javaslattal szemben csak az előadó úr indít­ványa áll, ezért a kérdést úgy teszem fel, hogy méltóztatik-e a javaslat eredeti szövegét elfogadni, szemben az előadó úr módosításá­val? (Nem!) Ha nem, akkor a Ház az előadó úr módosításáv û fogadta el ezt a szakaszt. Következik ai 28. §. Kérem annak felolva­sását. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa a 28.§-t). Előadó úr! Usetty Béla előadó: T. Képviselőház! A 28. § 2. bekezdéséhez indítványozom, hogy a harmadik sorban a »Budapesten« szó után »iés környékén« szavak szúrassanak be. Ez an­nak a következménye, hogy a Közmunkata­nács hatásköre ezekre a területekre is kiter­jesztetett. Kérem indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Képviselőház! Még en­nél a szakasznál bátor vagyolk utalni a Buda­pesti Ügyvédi Kamara memorandumára, amely igen helyesen megállapítja, hogy e szakiasz 1. bekezdése a fennálló tételes jogelvekkel ellen­tétben áll és azt bünteti igen szigorúan, aki sem a tettesség, sem a részesség szabályai sze­rint felelősséggel nem tartozik. Az építtető ugyanis rendszerint nem szakember és így jó­hiszeműsége esetén is büntetné őt ez a rendel­kezés az esetben, ha a munkálat az engedélytől eltérő módon végeztetnék és pedig egy nagyobb értékű ingatlan egytized részéig terjedhető pénzbírság — az építtető jóhiszeműsége elle­nére — vagyoni romlását jelentené. Ezt az utolsó percben még bátor vagyok a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Elnök: Kíván még^ valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr sem kíván szólni, a tanácsko­zást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az ere­deti szakaszt, szemben az előadó úr módosítá­sával, elfogadni, igen vangy nem? (Nem!) Ha nem, a Ház az előadó úr módosításával fogadta el a szakaszt. Következik a 29. §, kérem annak felolva­SclSclL* * Rakovszky Tibor jegyző (olvassa a 29. §-t.) Előadó úr! Usetty Béla előadó: T. Képviselőház! A 29. ^2. bekezdéséhez indítványozom, hogy a (2) be­kezdés ötödik sorában a »meghallgatása után« és a »határoznak« szavak közé a következő szö­veg iktattassék be: »A műemlékek védelmével kapcsolatos ügyekben pedig a vallás- és közok­tatásügyi miniszterrel egyetértően.« Ennek indokolása az, hogy a műemlékek fenntartásáról szóló 1881:XXXIX. te. a mü : emlékek védelmére vonatkozó közigazgatási intézkedéseket a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter hatáskörébe utalta. Ha tehát a város­rendezéssel kapcsolatosan a műemlékekre vo­natkozólag felmerül egy kérdés, akkor az érde­KEPVISELÖHÁZI NAPLÓ, XI, •lése 1037 február 12-én, pénteken, 325 kelt miniszter a vallás- és közoktatásügyi mi­niszterrel egyetértőleg tartozik eljárni. Kérem ennek az indítványomnak elfoga­dását. Elnök: Szólásra nincs senki feliratkozva. Kérdem, kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha nem, a vitát bezárom. Az iparügyi miniszter urat illeti a szó. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: *T, Képviselőház! Mielőtt a részletes tárgyalást le­zárnók, méltóztassék megengedni, hogy ked­ves kötelességet teljesítsek s a Háznak megértő türelméért és a r felszólalt képviselő uraknak értékes közreműködéséért hálás köszönetet mondjak. (Éljenzés és taps.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Miután az előadó úrnak van módo­sító indítványa, úgy teszem fel a kérdést: mél­tóztatik-e az eredeti szöveget elfogadni, szem­ben az előadó indítványával? (Nem!) Ha nem, akitor a szakaszt az előadó úr módosító indít­ványával módosítottan jelentem ki elfoga­dottnak. Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részletei­ben is letárgyalta. Harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatomnál fogok előterejsztést tenni. (Az iparügyi minisztert számosan üd­vözlik.) Napirend szerint következik a ha^ón szállí­tott nehéz csomagok súlyának megjelöléséről szóló törvényjavaslat (írom. 297., 347. sz.) tár­gyalása. Szentpály László képviselő urat, mint elő­adót, illeti a szó. Szentpály László előadó: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a közgazdasági és közlekedésügyi együttes bizottság nevében elfogadásra ajánljam a hajón szállított nehéz csomagok súlyának megjelöléséről szóló tör­vényjavaslatot. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Szentpály László előadó: A nemzetközi munkaügyi szervezet még 1929-ben fogadta el a hasonló című egyezményt, amelynek becik­kelyezéséhez az országgyűlés mindkét háza 1932-ben hozzájárult. Az egyezményben tisz­tára szociális védelemről van szó; célja: azok­nak a szerencsétlenségeknek kiküszöbölése, melyek azáltal álltak elő, hogy a hajók be- és kirakodásánál használt darukat, amelyek nor­málisan 10(H) kg. teherbírásúak, túlterhelték, minthogy az egyes csomagok súlya nem volt feltüntetve. Az egyezmény nyolc cikkből áll. Az első cikk azt a határozmányt tartalmazza, hogy minden ezer kg.-nál nehezebb csomagnak súlyát a behajózás előtt világosan és szemmel­láthatóan fel kell tüntetni magán a csomagon. Lehetővé teszi az első cikk, hogy a nemzeti törvényhozás a megközelítő súlyok megjelölé­sét is megengedhesse és ugyanakkor a nemzeti törvényhozásra bízza annak megállapítását, hogy a súlyoknak a jelzett módon való meg­jelölése kinek a feladata. Az egyezmény többi cikke a nemzetközi egyezményekben körülbelül azonos szöveggel ismétlődő, egyező határozmá­nyokat tartalmazza. Az egyezményt az országgyűlés képviselő­háza és felsőháza 1932-ben fogadta el azzal a megkötéssel, hogy ratifikálásra csak akkor ke­rülhet sor. ha a többi környező dunamenti ál­lam is ratifikálta az egyezményt. Erre szük­ség volt azért, mert egyenesen megtévesztő ha­tással lehet a hajók ki- és berakodásánál fog­lalkoztatott személyzetre, ha azt hiszi, hogy a nehezebb csomagoknak súlya már fel van tün­47

Next

/
Oldalképek
Tartalom