Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-183

ál 8 Az országgyűlés képviselőházának 18, dúlnak különleges szerkezetek, amelyek felül­vizsgálatára különleges szakképzettség szük­séges, Müller Antal képviselő úr ebbeli módo­sítását elfogadni nem tudom. A másik javaslata a t. képviselő úrnak az, hogy vétessék fel a törvényjavaslatba az a rendelkezés, hogy az építési munka ipari vég­zésének szabályairól külön törvényjavaslatot terjesszünk a Ház elé. A képviselő úrnak ezt a javaslatát szintén nem tudom elfogadni azon indokok alapján, amelyeket az általános vitában már volt alkal­mam igen bőven kifejteni. Azok az érvek, amelyeket Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam felsorolt, hogy a múlt­ban történtek már kísérletek az építőipari munka törvényi szabályozására, mellettem szólnak. A több mint öt évtized óta folyó ter­vezgetések dacára nem sikerült ezt a törvény­javaslatot benyújtani, pedig szükséges volt, sürgős volt, és nemcsak az építőipari érdekel­tek, de talán egyéb érdekeltek; is sürgették azt. Mondom, megvoltak a tervezetek, mindig eljutottak néhány kérdésben a megegyezéshez s a végén mindig a miniszternek kellett volna dönteni egyes kérdésekben, de eddig a minisz­terek — úgy látszik — nem vállalták a felelős­séget, hogy olyan részletkérdésekben, amelyek­ről méltóztatott említést tenni, de amelyek igenis rendkívül súlyos kérdések, döntsenek. Mint mondottam, ez volt az oka annak, hogy ez a törvényjavaslat nem kerülhetett több mint öt évtized óta a Ház elé. Már az általános vitában is mondottam, hogy látom ezeket a nehézségeket és szándé­komban is van rendezni a kérdést s azt is megmondottam, milyen alapon. Elsősorban olyan alapon, hogy igyekezzünk az építőipar gyakorlása terén is a magasabb képzettségnek fokozatosan érvényt szerezni; a második elv pedig az, hogy a szerzett jogokat tiszteletben fogjuk tartani. Ha ezt a két alapelvet betart­juk, akkor ez a rendelkezés nem lehet akasztófaszakasz a kisiparosság számára, ha­nem a suum cuique elvének megfelelően min denkinek megadjuk a megélhetési lehetőséget. Azt mondotta Müller Antal igen t. képvi­selőtársam, hogy képesek lesznek fél nap alatt Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársammal megegyezni. Amíg csak elvekről van szó, ter­mészetes dolog, hogy az urak meg tudnak egyezni, mikor azonban a megegyezést papírra kell tenni és a munkakörök elhatárolása meg­történik precízen, akkor nem fél napot, hanem egy hónapot is hajlandó vagyok koncedálni az uraknak a megegyezésre. Rendkívül megköny­nyítené számomra a helyzetet az építőipar gyakorlásának szabályozása terén, ha az ilyen két különböző érdekeket képviselő úr meg­tudna már egyezni egymással. (Petrovácz Gyula: Jó a tervezet!) És mégsem volt meg­egyezés és mégsem került a parlament elé. Ne rajtam méltóztassanak tehát reklamálni egy Öt évtizedes mulasztást. Egyébként pedig meg­győződésem szerint úgysem tudtak volna az urak eredményre jutni. Az én megítélésem szerint az én elgondolásom helyesebb és arra irányul, hogy az említett két nagy elv alapján igyekezzünk a munkaterületeken a rendezést végrehajtani legalább is ott, ahol kisebb ellenke­zésre találunk, mégpedig igyekezzünk a munka­területet fokozatosan rendelettel rendezni. Van­nak az építőiparnak olyan területei, ahol könnyű a. megegyezés, például a beépítésnél stb., ahol nem kell a szerzett jogokat érinteni és ahol át­meneti nehézség sem lesz. Ezeknél végre fog >. ülése 1937 február 12-én, pénbeken. juk hajtani a rendezést. Ahol azonban a kér­dés nagyobb érdekeket érint és ahol a szer­zett jogokra figyelemmel kell lennünk, ott egy megfelelő átmeneti idő beiktatásával fog­juk elérni azt, hogy ezeken a munkaterülete­ken is végrehajtsuk a kívánt rendezést. Éppen ezért nem tudom a képviselő úrnak azt a javaslatát elfogadni, hogy ez a kérdés törvényileg szabályoztassék, mert meggyőző­désem az, hogy a cél érdekében a törvényja­vaslatban foglalt megoldási mód a meg­felelőbb. Müller Antal képviselőtársain másik indít­ványában azt javasolja, 'hogy az építési munka fő- és alvállalkozója által a munkából folyó an támasztott követelések biztosítására kiadandó közigazgatási természetű rendelkezések irány­elvei már e törvényben fektettessenek le. Bátor vagyok rámutatni arra, hogy e tekintetben az indokolás a következőket mondja (olvassa): »A törvényjavaslat az alvállalkozó (kielégítése te­kintetében megfelelő gyakorlat kialakításához kíván jogalapot teremteni, amikor felthatal­mazza az iparügyi minisztert, hogy a mutat­kozó visszásságok kiküszöbölésére alkalmas közigazgatási rendelkezéseket állapítson meg. A kínálkozó módozatok közé tartozik például az alvállalkozásnak az ipartestületnél bejelen­tése.« Ez világosan azt mutatja, hogy ez csak egy felmerült gondolat a tekintetben, hogy mik lesznek azok a közigazgatási természetű rend­szabályok, amelyekkel igyekezni fogunk az alvállalkozók követelését biztosítani, a nélkül azonban, hogy az állampolgároknak elvegyük azt a jogát, hogy, ha valaki nem akar ötven alvállalkozóval tárgyalni egy házépítés tekin­tetében, akkor azt megtehesse egy generálvál­lalkozó útján. Meg kell itt jegyeznem, hogy maguk az érdekeltek sincsenek tisztában az­zal, thogy a közigazgatási rendszabályok tekin­tetében milyen határokig lehet elmenni. En mindenesetre helyesnek tartom ezt a rendelke­zést, azt biszem, a képviselő úr is, és ez az első lépés lesz abboz, ihogy azt a rendkívüli visz­szásságot, amely az alvállalkozói követelések­terén előfordul, legalább is mérsékeljük és amennyire lehet, kiküszöböljük. Azt' a gondolatot, ihogy ezzel a törvényja­vaslattal kapcsolatban a fővállalkozó követelé­sét biztosítsuk az építtetővel szemben, azt hi­szem, a t. képviselő úrnak nem méltóztatott indítvány formájában előterjeszteni, mert ez egyáltalában nem tartozik a törvényjavaslat keretébe. Petrovácz képviselő úr egy módosítást ter­jesztett elő, amely szerint a tervpályázatra nézve, írjuk elő, hogy az milyen szabályzat alapján történjék. Azt biszem, magától értető­dik, hogy tervpályázatot csark a tervpályázati szabályzat alapján lehet tartani. Ilyen szabály­zat már van is. Êz a szabályzat azonban bizo­nyos módosításra szorul és ezt munkába is vet­tük. A felhatalmazás már is megvan f arra, hogy a tervpályázati szabályzatot az egész or­szágra szóló érvénnyel kiadhassuk. Még egy indítvány van, mégpedig Eszter­gályos képviselő úr indítványa, amely arra vonatkozik, hogy a szerzett jogok sérelime nél­kül valósítsuk meg az építőipari munkakörök szétválasztását, rendezését. Ügy az általános vita végén tartott beszédemben, mint most is kifejezésre juttattam, bogy természetesen ez a szempont irányadó szempont lesz a munka­körök rendezésénél. Éppen ezért az indítvány « elvetését javasolom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom