Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-183
316 Az országgyűlés képviselőházának 18 előírások egy-egy új anyag, vagy egy új elmélet megjelenése esetén teljesen megváltozhatnak, tehát indokolt ezekről rendeletekben intézkedni, amelyeken az idők változásának megfelelően változtatni tudunk. Hogy a műszaki eljárásba beletartozik a számítás, azt minden szakember tudja, mert a műszaki eljárás alkalmazása azt jelenti, hogy miképpen kell azt a bizonyos szerkezetet megkonstruálni, megtervezni. Egy építési szerkezetet tervezni előzetes számítások nélkül nem lehet, legalább is nem lehet érzésből tervezni, mert ilyet szakképzett építőmester vagy építész nem csinál. Azt hiszem, a képviselő úr második indítványa is teljesen felesleges, úgyhogy méltóztassék ezt a szakaszt az előadó úr módosításával elfogadni, amely módosítás tulajdonképpen a Közmunkák Tanácsa hatáskörének kiterjesztésével kapcsolatos. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: À tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 22. §-t eredeti szövegezésében elfogadni, szemben az előadó úr, továbbá Müller Antal, Pinezich István és Petrováez Gyula képviselő urak módosításával, igen vagy nem? (Nem!) Kérdem akkor: méltóztatnak-e a 22. §-t az előadó úr módosításával fogadni el, szemben Müller Antal, Pinezich István és Petrováez Gyula képviselő urak módosításaival? (Igen!) A Ház a 22. §-t az előadó úr módosításával fogadta el. Következik a 23. §. Kérem a szöveg felolvasását. Veres Zoltán jegyző (felolvassa a 23. §-t): Müller Antall Elnök: Müller Antal képviselő urat illeti a szó. Müller Antal: T. Képviselőház! Elérkeztünk ahhoz a szakaszhoz, melyet az iparosság akasztófaszakasznak mond a maga részére, mert attól fél, hogy ha ez a szakasz törvényerőre emelkedik, akkor sokaknak eddig szerzett jogain csorba esik, sokan nem tudnak majd a gazdasági életben úgy érvényesülni, mint eddig. A képviselőknek, a törvényhozóknak is aggályaik merülnek fel, legalább is nekem, hogy ilyen fontos kérdésekben, mint amilyeneket a 23. § magában foglal, a miniszter mindent rendeleti úton állapíthat meg. Első módosításom a 23. § 1. bekezdésének a) pontjához arra vonatkozik, hogy a különleges szakértő alkalmazására vonatkozó első mellékmondat töröltessék. Ezt azért kérem a miniszter úrtól, mert az építőiparosok, az építőmesterek attól félnek, hogy ha a jövőben minden építkezésnél rájuk kényszerítenek ilyen különleges szakértőket, akkor ez az építkezést meg fogja drágítani. De legsúlyosabb a 23. § b) pontja, amelyben a miniszter úr öt sorban elintézte azt a kérdést, amelyet 52 esztendő alatt nem tudott a parlament elintézni, öt sorban van elbujtatva, hogy a miniszter úr felhatalmaztatik, hogy az egész építőipar hatáskörét, munkakörét rendeleti úton szabályozhassa. Éppen az előbb olvasta fel Petrováez képviselőtársam,, hogy hány ilyen törvényjavaslat készült már, .Végeredményben, akik ezeket a törvényjavaslatokat készítették, mind tisztában voltak ennek a kérdésnek nagy horderejével. Ügy érzem, az iparosság nem hiába aggódik és fél ettől a rendelkezéstől. Attól félek, hogy 3. ülése 1937 február 12-én, pénhehen. azon az igazán szép nimbuszon, amelyet a miniszter úr szerzett magának a magyar iparosok lelkében, a törvényjavaslat 23. §-a csorbát fog ejteni. Ismétlem, a,ggódom és félek attól, hogy a magyar iparosságnak ezek az aggodalmai, amelyek ennél a törvényjavaslatnál fennállanak, igen alaposak. A miniszter úr is mondotta, hogy nemcsak 52, hanem 55 év óta ígérték, hogy ezeket a kérdéseket törvényes úton szabályozzák. Hogy ez eddig nem sikerült, az nem lehet kifogás, mert például városrendezést sem csináltunk eddig s most mégis törvényt hozunk róla. Éppen azért sarkalljuk a kormányt, mert bizodalmunk van a miniszter úr agilitásában, hogy meg tudta volna törvénnyel is oldani ezeket a kérdéseket. A miniszter úr hozzám intézte azt a kijelentését, hogy én egy pártban vagyok Petrováez Gyula képviselőtársammal és mai ketten sem tudunk megegyezni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Szeretném látni!) Garantálom a miniszter úrnak, hogy fél nap alatt az egész építőipari kérdésben Petrováez Gyulával megegyeznénk, pedig ő a mérnököknek, a magasabb képzettségűeknek, én pedig a gyakorlati iparosoknak vagyok a képviselője. Próbálja ezt meg a miniszter úr, s az az érzésem, hogy ezt fél nap alatt meg tudjuk csinálni és akkor máris törvényben lehetne szabályozni ezt a kérdést. T. Ház! Nem tudom, hogy az ehhez a szakaszhoz beterjesztett módosításaimat elfogadja-e a miniszter úr, mindenesetre azt kérem, hogy a b) pont helyébe a következő szöveget méltóztassék felvenni (olvassa): »b) a kereskedelemügyi és iparügyi miniszter a jelen törvény életbeléptetésétől számított hat hónapon belül az építési munka ipari végzésének szabályairól külön törvényjavaslatot tartozik a Ház elé terjeszteni.« A mostani pont helyett tehát ezt kérném felvenni. A 23. § első bekezdésének c) pontjához pedig a következő szöveg felvételét javaslom (olvassa): »Az építési munka alvállalkozói és fővállalkozója által a ^munkából folyóan támasztott^ követelés^ biztosítására kiadandó közigazgatási természetű rendelkezések irányelvei már e törvényben lefektetendők.« Erről is volt szó már az általános vitában. Amilyen helyes az az elgondolás, hogy az alvállalkozók kielégítéséről gondoskodni kíván a miniszter úr, olyan helyes volna, ha a fővállalkozók kielégítéséről i s gondoskodnék. Én azonban kevésnek tartom azt a lehetőséget, hogy az alvállalkozást az ipartestületnél tartoznak az illetők bejelenteni. Én ugyanis nem látok ebben elég szankciót. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nincs benn a törvényben!) En így vagyok értesülve, és az indokolásban is ez van, s nekem i ÍZ cl felfogásom, hogy amit a miniszter úr a törvényjavaslathoz indokolásul fűz, annak alapján fog majd a törvényjavaslat végrehajtatni. És minthogy az indokolásban direkt benne van az, hogy az ipartestületek megkérdeztessenek, innen veszem ezt a dolgot. Azt szeretném tehát, ha erősebb szankciót tudnánk itt kapni. Nem tudom, nem lehetne-e úgy, amint a fővállalkozóval szemben biztosítani akarjuk az alvállalkozó iparosokat, — amit én nagyon helyeslek — valamiképpen a fővállalkozók keresetét is biztosítani az építtetővel szemben. Ez megint részletkérdés, amelyről elismerem, hogy nem lehet törvényben szabályozni, azonban szükségesnek tartottam ezt itt felemlíteni.
