Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-183

308 Az országgyűlés képviselőházának 183. ülése 1937 február 12-én, pénteken. 15. §-nál kötelességszerűen be kell jelentenem, hogy az 5. §-nkl való kritikáin tegnap a miniszter úrral való külön megbeszélés alapján tárgytalanná vált, úgyhogy mindazt a megjegyzést, amit az 5. §-ra vonatkozólag tettem, miután ez a 15. §-ban foglaltatik, az 5. §-ra értelmezem. Méltóztassék megengedni, hogy a 15. §-nál is, mint előbb tettem, a Budapesti Ügyvédi Kamara memorandumát ismertessem, amely az 1., és 2., és 6. bekezdés törlését kéri, azzal az indokolással, hogy a lehető legszűkebb körre kellene szorítani azt a lehetőséget, hogy valakit (közérdek címén, kártalanítás nélkül lehessen tönkretenni, vagyonát elvenni. Ez a kamara beadványában foglaltatik, a miniszter úr ezt ismeri, úgy hogy esak erre akartam a miniszter úr figyelmét felhívni. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! A 15. §-hoz Petrovácz Gyula képviselő úr két módosítást adott be. Az egyik arra vonatkozik, hogy a városrendezési terv alapján igénybevett területnek a fogalmát ki akarja terjeszteni, hogy nemcsak az útszabályozás, hanem az általános szabályozások szempontjából igénybeveendő területért se kelljen kártalanítást fizetni, ha az egyharmadrészen alul van. Ez még messzebb való belenyúlás a magánjogba, amit pedig Petrovácz képviselő úr mindig perhöreszkálni szokott, ezért nem tudom a módosítást elfogadni, mert a telek egyharmadáig kártalanítás f

nélküli igénybevétel kizárólag csak utak szabályozási céljaira engedhető meg. A szabályozás általánosabb fogalom, amely alá telekhatárkiigazítások stb. tartoznak, úgyhogy indítványát nem tudom magamévá tenni. Másik javaslata az, hogy amikor egy út technikai vezetése miatt a szomszédos telkek közül az egyikből nagyobb darabot kell igénybevenni, mint a másikból, ebben az esetben a kisebb területet leadó telektulajdonos részéről a másik javára bizonyos kártalanítás fizettessék. Itt ő azt kívánja, hogy az a szemben lévő teleik egyúttal szomszédos is legyen. Ez a téma már a bizottságban is felmerült, hogy ott, ahol igen vékony kis parcellák vannak s a parcellák kis része, esetleg a közbeeső parcellarész beesik az úttestbe, ott igazán előfordulhat, hogy nem szomszédos a szemben fekvő telek. Úgyhogy nem tudok jobb kifejezést találni, a »szomszédos« szót semmiesetre sem tudom felvenni, mert az ilyen kártalanítás nem szomszédos telektulajdonosokra is kiterjeszthető kell hogy legyen. Pinezich István képviselő úr indítványa, hogy a kártalanítás megállapításánál, tehát akkor, amikor a telken egy épület vagy épületrész az útnak áldozatul esik, — amire nem vonatkozik a kártalanítás nélkül való kisajátítás, amit Vázsonyi képviselő úr mai felszólalásában el is ismert, hogy tegnap nekem volt igazam — a bíróság legyen figyelemmel a telek esetleges értékemelkedésére is, azt hiszem, ilyen rendelkezést nem lehet bevenni, mert a bíróság a kártalanítási eljárás szabályai szerint a tényleg okozott kárt veszi figyelembe és ilyen direktívákat felesleges is a bíróságnak adni. Őszintén szólva nem értettem, hogy Vázsonyi képviselő úr mit kívánt, mert indítvány nem érkezett be. (Vázsonyi János: Az ügyvédi kamara indítványát ismertettem, amely az 1., 2. és 6. bekezdések törlését kéri!) Akkor tehát elvi deklarációt méltóztatott tenni, hogy út céljaira ne történjék kártalanítás nélküli kisajátítás. Erre nézve én a választ már korábban megadtam és pedig abban, hogy nemcsak a telekparcellázásoknál, hanem ilyen esetekben is elsősorban a közvetlenül érdekelt telektulajdonosoknak az érdeke az út létesítése. Nem látom indokát annak, hogy miért kelljen például a belvárosi polgárt Budapesten megterhelni azzal, ha a Rózsadombon vagy valahol fönt a Törökvészen új utat nyitnak. Elég teher lesz a városnak az új út burkolásával és kövezésével járó költségeket viselni, amivel bizonyos bevételek állnak arányban, de az bizonyos, hogy az út kellő szélességének kiépítésére szükséges terület megszerzésével a belvárosi polgárt nem szabad terhelni. A javaslatban foglalt intézkedés igazságos és a mellett célravezető is, mert ha ezt a jogot a városnak nem adjuk meg, nem fogja ezeket az utakat megépíteni vagy csak rendkívül nagy haladékkal és esetleg más címen fogja az ingatlantulajdonosoktól a megfelelő összegeket behajtani. Az elmondottak alapján kérem a mélyen t. Képviselőházat, hogy méltóztassék a törvényjavaslat 15. §-át eredeti szövegezésében elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 15. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Petrovácz Gyula és Pinezich István képviselő urak módosító indítványával? (Igen!) A Ház a 15. §-t eredeti szövegében fogadta el. Következik a 16. §. Veres Zoltán jegyző (olvassa a 16. §-t, amelyet a Ház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa a 17. §-t): Feliratkozott Petrovácz Gyula! Elnök: Petrovácz képviselő urat illeti a szó. Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Ebben a szakaszban intézkedés történik arról, hogy gyógy- és üdülőhely céljára szükséges kisajátítások esetén, ha valamely telek tulajdonosa ugyanannak a gyógy- vagy üdülőhelynek, illetőleg ^ugyanannak a községnek területén megfelelő értékű és hasonló rendeltetésű telket kap, azt köteles kielégítésül elfogadni. Ebben az a veszedelem van, hogy egy gyógy- és üdülőhely területén rendszerint kétféle terület szokott lenni: van egy ténylegesen a gyógyfürdőhöz vagy üdülőhelyhez tartozó területrész és van egy, a községhez tartozó területrész. Ha a Balatonra gondolunk, egészen világos, hogy a Balaton mellett mindenütt vannak külön fündőtelepek. Beszéljünk, mondjuk, Balatonszemesről. Van egy fürdőtelep lent a Balaton partján és hátul a községnek vannak telkei, attól külön. Vagy Balatonföldváron vannak a vasútvonal és a Balaton között fekvő területek és vannak területek egészen hátul, ahonnan a Balaton nem is látszik. Vagy hogy Budapestről beszéljünk, Budapest területén van egy fürdőtelepterület, például a Tabán és annak környéke. Most ezzel szemben a törvény módot ad arra, hogy kisajátítsanak valamely fürdőintézmény céljára egy telket, amely ott fekszik a fürdőtelepen és ennek ellenértékeképpen ugyanannak a községnek másik területén adhassanak megfelelő értékű telket. Ezt méltánytalannak tartom. Ha van szükség arra, hogy közérdekű célokra kisajátítsanak egy fürdőtelepnek területet, azt kiegyenlíteni egy ugyanazon község területén fekvő telekkel nem lehet. Ha nekem tabáni telkem volna, azt kisajátítanák és he-