Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-173
20 Az országgyűlés képviselőházának 1 tóztatott (kérni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A példák rosszak!) A javaslat 12. §-a első bekezdésének c) pontja azt mondja, hogy ki lehet sajátítani egy telket vagy épületet, ha iez a kisajátítás »általában a városkép előnyösebb alakításához szükséges«. Azt mondja továbbá ez a szakasz, hogy kisajátítható az olyan telek (olvassa): »amely gyógy- vagy üdülőhely létesítéséhez, illetőleg bővítéséhez szükséges.« (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Es ez mind kártalanítás nélkül történik?) Nem! Majd felolvasom azt is. A 12. § harmadik pontja szerint (olvassa): »... bármely érdekelt természetes vagy jogi személy részére is lehet kisajátítási jogot engedélyezni.« (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Aki a felsorolt feltételeknek megfelel.) Azt mondja továbbá (olvassa): »... ha a . . . telek tulajdonosa a (beépítésre . . . kötelezettséget nem vállal vagy a vállalt kötelezettségnek . . ., nem tesz eleget«, a telek kisajátítható. Benne van a törvényjavaslatban,, hogy csupán díszítésre szolgáló épületrészt minden kártalanítás és kisajátítási eljár rás nélkül az építési hatóság lebontathat Benne van továbbá a következő paragrafus (olvassa): »... az előkertet kisajátítás jogcímén kisajátítási eljárás nélkül az út területéhez lehet csatolni és az úttesthez csatolt előkertért kártalanítás nem jár.« Azután tovább megyek: a 19. § 8. bekezdése ezt mondja (olmassa): »A (4)—(7) bekezdések rendelkezései alapján elrendelt tatarozásért, átalakításért és lebontásért költség vagy kár megtérítése nem jár«. ; Nem akarom a Ház szíves türelmét ilyen felolvasásokkal továbbra is igénybevenni és ezzel saját beszédidőmet megrövidíteni, de állítom, hogy vannak ilyen (rendelkezések. A 'Háztulajdonosok Szövetsége is az igazságügyminiszter úrhoz fordult védelemért a törvényjavaslatnak a magánjogba mélyen belenyúló rendelkezései ellen. (Olvassa): »A törvényjavaslat kizárja azt, hogy r a városrendezéssel kapcsolatos kisajátítási kérdéseket bíróság elé 'lehessen vinni. Magánjogi dogmákat érintő kérdéseket akarnak közigazgatási úton elintézni, halott ezek a kérdések az igazságügyminiszteirhez tartoznak. Közérdekre való hivatkozással belenyúlnak ia magánjogba, a városrendezésnél azonban nem szabhatók meg olyan határok, hogy túlzások ne lehessenek.« (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A kisajátítási jog gyakorlása mindig közigazgatási ténykedés volt! Ha nincs megegyezés, akkor megy az lülgy a bírósághoz.) Nem folytatom tovább a felolvasást, csak azt állapítom meg, hogy a törvény ezen rendelkezései mélyen sértik a magántulajdon elvét. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Teljes fogalomzavar!) Sőt tovább megyek. Ez a javaslat sérti az autonómiák jogát is. A felügyeleti hatóságnak ugyanis olyan jogokat biztosít ez a törvényjavaslat, amelyek eddig azt nem illették meg, s egyenesen kezdeményező jogokat biztosít. Ha olvassuk a 3., % bekezdéseit, azt találjuk, hogy a miniszter úrnak joga van a várost a városrendezési terv megváltoztatására kötelezni, a várostól a közművek tenviét bekérni és elbírálni, a miniszter úrnak joga van tervpályázat tartását elrendelni, & felmérést a város költségére elvégeztetni és joga van bármely város rendezési tervét megállapítani, szemben a törvényhatóság autonómiájával. (Sir Robert Gower megjelenik a kar73. ülése 1937 január 26-án, kedden. zaton. Hosszantartó élénk éljenzés és taps, A Ráz tagjai felátlanak.) T. Képviselőház! Legyen szabad beszédem fonalát megszakítanom és mély tisztelettel üdvözölnöm Sir Robert Gower képviselő urat, (Mérik éljenzés és taps.) a magyarbarát angol képviselők csoportjának vezérét. Magyarország igazának egyik reménységét, akinek hatalmas és átható szava meg fogja értetni a mi igazságunkat a legnagyobb európai nemzettel. Bízunk abban,^ hogy az ő munkássága nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy a mi revízióra vonatkozó jogos igényeink és igazságunk teljesedésbe mehessenek. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Mélyen t. Ház! A felügyeleti hatóság joga egy kissé túltengőén van a javaslatban megállapítva. Az, hogy minden legkisebb változtatás a kiviteli terveken és a városrendezési terveken miniszteri jóváhagyást igényel, rendkívül meg fogja nehezíteni különösen az építkezéssel kapcsolatos, városrendezési módosítások hatálybalépését. En azt szeretném, ha a mi^ niszteir úr csak ott szólna bele ezekbe a kérdésekbe, ahol határozott renitenciát viagy határozott impotenciát lát. Ahol a közigazgatás a miniszter úr rendelkezéseit vaigy intencióit tudatosan megszegi, ott igenis helyes, ha a felügyeleti hatóság belenyúl ezekbe a kérdésekbe, de hogy a miniszter úr állapítson meg valamely város részére városrendezési terveket, vagy írendelhesse el tervpályázat tartását 'a városok költségére: ezt én a felügyeleti jog túltengésének tartom. Azt hiszem, hogy a városrendezési tervek módosításainak jóváhagyása nem a minisztériumok feladata. A minisztériumok feladatát én sokkal magasabbrendunek képzelem el. En a minisztériumot úgy képzelem el, mint egy általános irányítás szervét, és én azt is állítom, hogy azok a helyi ismeretek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy városszaibályozási terv helyesen legyen megállapítva, nincsenek is meg a minisztériumok búrodban. Méltóztatik hivatkozni az indokolásban München városépítési terveire és azt méltóztatik mondani, hogy München volt az egyetlen város, amelynek általános városrendezési tervét pályázat útján nyerte el valiaki, es az kivihető is volt. En megállapítom, hogy igenis, müncheni volt az, aki a pályázatot megnyerte, és ennek éppen az volt az előnye, hogy ismerte a várost. Azt állítom, hogy nincs olyan miniszteriális bürokrácia, amely egy formán ismeri Sopron és Szolnok igényeit, egyformán ismeri Eger és Makó szabályozási kívánságait, amely tehát a vidéki városoknak azt a törekvését és azt a fejlődési vonalát, amelyet csak az ottlakók ismerhetnek, tökéletesen ismeri. , Én nem szeretnék korlátlan hatalmat adni a kormánynak abban a tekintetben, hogy belenyúljon az autonómiák eme jogaiba. (Helyeslés half elől.) Bízza a kormány a városok fejlesztését a városokra. Csak ott, ahol nyilt renitenciával találkozik a kormány, volnék hajlandó a minisztériumnak felhatalmazást adni arra, hogy ezt a renitenciát letörje. De a politika is belenyúlhat az építési ügyekbe. Olyan homályos, olyan labilis, olyan csavarható körülírások vannak a törvényjavaslat rendelkezéseiben, amelyekkel igen könynyen vissza lehet élni. Amikor tudom, hogy vidéken az építési hatóság a főszolgabíró, másodfokon az alispán és harmadfokon a minisz-