Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-182

298 Az országgyűlés képviselőházának 182. ülése 1937 február 11-én; csütörtökön. meghallgatása után határozhat az építésügyi hatóság. Azt hiszem, nem olyan rettenetes nagy követelés az, hogy ilyen kérdésekben a szakértők meghallgatása megtörténjék. Végül a kisajátításról szóló szakasz ötödik bekezdésében van egy eshetőség arra, hogy üresen álló telket is ki lehessen sajátítani, csak azért, mert a tulajdonos azt nem építi be. Az van benne, hogy az olyan telek, amely az építésre kijelölt területen fekszik, kisajátítható akkor, ha a tulajdonos annak beépítésére kötelezettséget nem vállal, vagy ha ily irányú kötelezettségét három éven belül nem teljesíti. Megértem,, hogy a városok belső területén olyan makacs telek tulajdonsokkal szemben, akik nem akarják a város főútvonalait beépíteni, erőszakosabb eljárásra van szükség. Belátom azt, hogy a Belvárosban üresen álló telkekre nincs szükség, hogy a főforgalmi utakon díszlekedő üres telkekre nincs szükség és ha a miniszter úr erre korlátozná a beépítési kötelezettséget, ehhez hozzájárulnék. Valóban nincs szükség arra, hogy az Astoria mellett a Magyar-utcában már évek óta teljesen üres telek álljon, hogy az egyetemmel szemben a Szerb-utcában,, vagy a Rákóczi-úton, vagy a, keleti pályaudvar érkezési és indulási oldalán ott meredezzenek a tűzfalak és az üres telkeken kiskereskedések folyjanak. Ha ezt a törvény ilyen beépítési kötelezettséggel meg akarja gátolni, ezt értem. Ellenben nem tartom méltányosnak, hogy az összes beépítésre szánt területeken ugyanez legyen az eljárás ós hogy azokat a szegény embereket, akik nagynehezen összekuporgatták a pénzt, hogy a külvárosban, de még beépítésre szánt területen, a telket megvehessek, 6© nap alatt kötelezzék a beépítésre, amikor GO napon belül ennek a kötelezettségüknek nem tudnak eleget tenni; de még azt sem tartom méltányosnak a kisemberekkel szemben, hogy a megszerzett telket három éven belül építsék be. Hiszen ezek az emberek akarnak építeni, csak nem tudják összekuporgatni az építéshez szükséges összeget. Azt szeretném, ha a miniszter úr hozzájárulna ahhoz, hogy ennek a szakasznak hatálya kizárólag a város belső és főforgalmi területeire korlátoztatnék, és a külső, bár beépítésre szolgáló területekre nem terjesztetnék ki,.mert félek, hogy ebből a kisemberek zaklatása fog következni és a kisemberek ingatlanai fognak ennek következtében kisajátítás alá kerülni. Kérem ezen módosításom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Képviselőház! A 12. § arról rendelkezik, hogy milyen esetekben kell a yáros részére kisajátítást eszközölni. Egyetértek Petrováez t. képviselőtársammal abban, hogy magánosoknak és jogi személyeknek ne adjunk kisajátítási lehetőségeket. A közérdek azt kívánja, hogy kisajátításnak csak közületek céljaira van helye. A 12. § nyolc olyan esetet sorol fel, amikor a kisajátítási lehetőség megvan. Itt azután eltérek Petrováez Gyula véleményétől, mert módosításom a kisajátítási lehetőséget még két esetben biztosítaná. Arra kérem a miniszter urat, hogyha csak lehet, még két esetet is vegyen be a törvényjavaslatba. Először azt kérem, hogy a város által végrehajtandó telepítési müvelet céljából is lehessen kisajátítani. Előfordult már, hogy a város céljaira telepítési területet akartak megállapítani és a közbeeső telek tulajdonosa lehetetlenné tette azon a területen a telepítési elgondolás keresztülvitelét. Éppen ezért azt a módosító indítványt terjesztem be, hogy kisajátítható legyen olyan telek is, amely a város által végrehajtandó telepítési müvelet céljára szükséges. Kisajátítási lehetőséget kívánok még törvénybeiktatni azokra a műemlékekre is, amelyek a hanyag karbantartás folytán pusztulásnak vannak kitéve. Sajnos, kevés műemlékünk van, mert műemlékeinket barbarizmussal a múltban tönkretették. Minden ország ápolja műemlékeit és nagy súlyt fektet arra, hogy a megmaradt műemlékeit gondozza, ápolja és az utókor számára átmentse. Nálunk is van ilyen bizottság, a műemlékeket felülbíráló és gondozó bizottság, én azonban azt hiszem, hogy ennek a bizottságnak működését, munkáját is megkönnyítené, ha a törvényben is kimondanánk, hogy olyan műemlékek, amelyek tényleg pusztulásnak vannak kitéve, a közületek részéről kisajátíthatok legyenek. Kérem a t. Házat, hos-v ezt a két módosításomat még vegye fel a 12. §-hoz. Elnök: Kíván-e még valaki a szakaszhoz szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Ház! Pinezich képviselő úr azt kérte, hogy a 12. §-ban a »telek« szó után »a telekrész« szót is felvegyük, hogy ezzel is kidomborítsuk azt, hogy nemcsak egy telek egészét, hanem egy telekrészt is ki lehet sajátítani azokra a célokra, amelyeket a törvényjavaslat felsorol. Én azt hiszem, hogy ez teljesen felesleges, mert a kisajátításról szóló 1881 :XLI. te. egész világosan megmondja, hogy miiven esetekben lehet az egész telket, milyen esetekben a telek részét kisajátítani, úgyhogy itt csak ennek a terminus technikusnak a felvétele indokolt. Petrováez képviselő úr többrendbeli indítványából egyet elfogadok, ha ez őt megnyugtatja. A 12. pont (Ï) bekezdésének a) pontjában az van, hogy kisajátítható olyan telek, amely a városrendezési terv szerint út létesítéséhez szükséges. Ide hajlandó vagyok ^ a »bővítéséhez« szót beszúrni, de a második javaslatához, hogy a »szabályozásához« szó helyett az »általános szabályozáshoz« kitételt írjuk be, nem tudok hozzájárulni, mert a város szabályozásához igénybevett ^területekért egészen más eljárás szerint történik a kártalanítás megállapítása. A kisajátítás ott is megvan a városrendezés alapián, azonban az út céljaira igénybevett terület egyharmadáért nem jár kártalanítás, a szabályozás, tehát a határvonalak rendezése céljából igénybevett ^területekért jár kártalanítás és ettől az elvtől nem akarok eltérni. Petrováez képviselő úr kívánta, hogy a kisajátítási jogot a felsorolt esetekben mindig csak az állam vagy a közület kaphassa meg. Ez teljes félreismerése a törvény intenciójának, mert itt nem az a lényeg, hogy ki kapja a kisajátítási jogot, hanem itt az van^ megállapítva, hogy milyen célra lehet kisajátítási jogot adni; a célok vannak precizirozva és^ ha véletlenül valamely közmű tulajdonosáról vagy egy védendő ipartelep vagy egy gyógyfürdő tulajdonosáról van szó, aki nem mindig az állam vagy a közület, annak a részére is meg kell adni a kisajátítási jogot, amely szükséges a védett területek biztosításához, különben a városrendezés szenved általa. Ha tehát városrendezést akarunk csinálni, akkor a kisajátítás szempontjából irreleváns, hogy ki