Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-182
Az országgyűlés képviselöházáTiak 182. küszöbölését jobb. időkre, törekedjenek azonban arra, hogy az ezután következő problémák megoldása már a szerves városrendezés keretében történjék és né kelljen majd tíz év múlva a most következő építkezéseket is esetleg változtatásnak, módosításnak aláveti. Mivel a szakaszhoz módosító javaslat nem érkezett, kérem a szakasznak változatlanul az eredeti szövegezésben való elfogadását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a tisztelt Házat, méltóztatik-e a 4. $-t eredeti szövegében elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a szakaszt eredeti szövegében fogadta el. Következik az 5. §, kérem annak felolvasását. Rakovszky Tibor jegyző (felolvassa as 5. § szövegét). Elnök: Az előadó úr kíván szólni. Usetty Béla előadó: Tisztelt Ház! Indítványozom, hogy a 3. bekezdés első mondatának folytatásaként a következő szöveg iktattassák be (olvassa): »... illetőleg ennek költségét viselni«. Itt arról van szó, hogy ki tartozik építeni az utakat és a közműhálózatot. Most helyesebben úgy fogalmaztuk meg, hogy a város építse meg és ennek költségét tartozik megtéríteni az az illető, akit ez a kötelezettség terhel. Ez helyesebb és szabatosabb fogalmazás, ezért kérem, méltóztassék ezt a módosítást elfogadni. Elnök: Szólásra következik Esztergályos János képviselő úr! Esztergályos János: Tisztelt Ház! Már az általános vitánál megemlítettem, hogy ennek a javaslatnak egész szövegezése nagyon sok alkalmat ad arra, hogy bizonyos kérdéseket a politika irányítson. Most ennél a szakasznál kénytelen vagyok ismét egy olyan pontra rámutatni, amely a politikai hatóságoknak módot ad — h ci ci szakaszt eredeti szövegezésben méltóztatnak elfogadni — a politikai szempontokból való irányításra és hozzászólásra. Az 5. § első bekezdése ugyanis a következőket mondja (olvassa): »A telek felosztásához hatósági engedély csak akkor szükséges, ha a felosztás következtében 800 négyszögölnél kisebb telek nem keletkezik. Az utóbbi^ esetben az engedélyt a hatóság megtagadhatna, ha a telekfelosztások következtében a terület rendeltetésének és a város érdekeinek meg nem felelő település keletkezhetik.« Kifogásolom ezt a szövegezést, : mert vagy ellenkezik a telekfelosztás rendeltetésével vagy a város érdekeivel és akkor »meg kell tagadni« a helyes, neun pedig »meg lehet tagadni«. Nem hiszem ugyanis, hogy az igen t. csodálozó miniszter úr helyeseimé azt, hogy olyan telek felosztás létesüljön 'bármely városban, amely telekfelosztás a város érdekeivel ellenkezik. Már pedig ebben a szövegben ez áll, ez megadja erre a lehetőséget és teljesen rábízza a hatosáéra annak megállapítását, hogy kinek ad engedélyt ilyen esetben telek felosztásra, vagy M tői vonja meg a telekfelosztás engedélyét. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nemcsak városokra vonatkozik!) En itt politikai szempontok érvényesülésésének lehetőségét látom, éppen ezért a 10-ik sorban a következő szöveget ajánlom ehelyett elfogadásra (olvassa): »Az utóbbi esetben az engedélyt a hatóságnak meg kell tagadni, ha a telek felosztások következtében a terület rendeltetésének és a város érdekeinek nem felel meg ülése 1937 február 11-én, csütörtökön. 289 vagy a felosztani szándékolt terület a város már meglévő közműveivel össze nem köthető.« Második indítványom ugyancsak az 5. §-szal kapcsolatos és pedig annak harmadik bekezdése helyett a következő szöveg elfogadását ajánlom (olvassa): »A felosztásra szánt telek tulajdonosa köteles a hatóság rendelkezése szerint a telkére a városi út- és közműhálózatot kivezetni, továbbá a felosztásra szánt telkét a városban meglévő közművekkel, utakkal és úgy a kocsiutat, valamint a járdát burkolattal ellátni.« Én többet kérek ebben a javaslatban és megvagyok róla győződve, hogy a miniszter úr el is fogja fogadni. Már sok szó esett itt azokról a parcellázásokról, amelyek az utóbbi esztendőben mentek végbe. A városok külső részén és a város határán túl történt parcellázásoknak sok-sok ezer szegény ember lett az áldozata. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Méltóztatnak ismerni azokat az élénk, rikító reklámokat, amelyek csalják • és csábítják a saját hajlékot, saját fészket építeni akaró, könnyen hívő kisembereket, (Vázsonyi János: Ingyen autóbuszon kiszállítják és a vagyonát ingyen elveszik!), akik elvonják szájuktól, családjuktól az utolsó fillért is, és hisznek a csábító reklámoknak, kimennek a város határán túl levő, Isten háta mögötti területre, ahol nincs sem vízvezeték, sem csatorna, sem világítás, sem út, sem semmi egyéb. (Vázsonyi János: Csak jogi dzsungel van!) Amikor az emberek elmennek ezekbe a parcellázási irodákba, vagy közvetlenül kimennek oda, ahoi a parcellázásokat hirdetik, akkor ott az a meghízott, — valamikor a községi jegyzők foglalkoztak ezzel a kérdéssel, (Farkas István: Sajnos, foglalkoznak most is!), — színes, csábító képet fest az illetőknek. Emlékszem rá és legyen szabad elmondanom, hogy valamikor, 35 esztendővel ezelőtt, fiatal koromban bennem is lobogott a vágy saját otthon alapítására, saját kis házacskának megszerzésére. (Vázsonyi János: Hány köztisztviselő pusztult el ebbe!) Akkor, harmincöt esztendővel ezelőtt kimentem egy pár pengővel zsebemben a fővárostól nem messze eső egyik községbe és felkerestem a község jegyzőjét, aki az eladásokat végezte azon a területen. A jegyző gyönyörű szép képet festett s azt mondta: méltóztassék csak kijönni velem a határba, meg méltóztatik látni, hogy a vízveze; ték útja már le van cölöpözve, a villamos ki fog ide járni, közvetlenül a Keleti pályaudvar mellől. (Parkas István: De vízvezeték még ma sincs!) Mélyen t. uraim, azóta 35 keserves esztendő telt el és én sokszor kirándulok abba a községbe és megállapítom, hogy nagyon sok szegény ember beugrott a telekvásárlásba abban az időben és az azután való esztendőkben. (Vázsonyi János: Ma is!) Csatorna még ma sínes, vízvezeték sincs és hogy a villamos mikor fog oda kimenni, azt a jó Egek Ura tudja. Éppen ezért a legkevesebb, amit ezzel a javaslattal kapcsolatban kérek, az, hogy csak; olyan telekre adjanak parcellázási engedélyt, amely a város már meglevő közműveivel közvetlenül összeköthető,- továbbá, hogy a parcellázó vállalat, vagy a telek tulajdonosa köteles legyen utakkal, kocsiúttal, vah mint járdaburkolattal ellátni a felparcellázott telkeken kihasított utcákat. Mert nem elég kihasítani egy szekérszélességnyi utat azon a parcellázott telken, nem elég, hogy átjelzés gyanánt néhány
