Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-173
Az országgyűlés képviselőházának 17 tartóztathatja a dolgokat, amikor azoknak cloven ereje már tovább sodorta őket.« T. Képviselőház! A kereszténypárt a mi alkotmányunk ezeréves alapján áll, éppen ezért ez az egyesült kereszténypárt nem járulhat hozzá az alkotmányjogi aggodalmak alapján ennek a törvénynek meghozatalához és azt hiszem, itt az idő, hogy megálljt kiáltsunk a kormány felé a hasonló törvényalkotási törekvések ellen. (Egy hang a baloldalon: Muj\d a titkos választás után!) ) Egy második súlyos aggodalmaim az, hogy ez a törvényjavaslat igen mélyen és szükségtelenül mélyen belenyúl a magánjogba. A városi telekben vagy városi házban fekvő vagyon úgyszólván vogelfrei lesz ezzel a törvényjavaslattal. Bárkinek az ingatlanát bármikor el lehet venni egy kis formalitás betartásával. Tény az, hogy kisajátítási eljárásunk nehézkes, de ezt az eljárást, amelyet ez a, törvényjavaslat kodifikál, én viszont túlkönnyűnek, nem akarom mondani, hogy könnyelműnek tartom. Senkinek a vagyona nem lehet majd akadály esetleges könnyelmű tervek végrehajtásával szemben. Méltóztassanak megnézni a fórum tervpályázatát. Ha meg méltóztatnak nézni, azt méltóztatnak látni, hogy ott... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ne tessék ilyet mondani. Ez nem jóváhagyott városrendezési terv. Csak jóváhagyott városrendezési terv alapján lehet kisajátítaná.) Meg akarom magyarázni a miniszter úrnak, — ne méltóztassék idegeskedni — hogyan lesz egy ilyen jóvá nem hagyott szabályozási tervből mégis jóváhagyott szabályozás. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter; Ha jóvá van hagyva, van alapja a kisajátításnak; ha nincs: jóváhagyva, nincs alapja!) Az itt benyújtott 54 terv közül több mint 30 a Kereskedelmi Bank palotáját egyszerűen kiradírozza. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Azok elgondolások, tervezők fantáziája!) Van például olyan elgondolás, amelyért a Sehöngeistek — ilyenek mindig vannak városrendezési kérdésekben — tudnak lelkesedni és tudnak mellette hangulatot teremteni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az autonómia fogja eldönteni!) Nem az autonómia, sajnos; a miniszter úr fogja eldönteni és nem az autonómia. De ez majd a következő argumentumom lesz, ha lesz szíves megvárni a miniszter úr. Most van egy tervkiállítás, egy képkiállítás a Nemzeti Szalonban, ahol egy szintén városrendezési dolgokkal foglalkozó idealistaSchöngeist ugyancsak terveket mutat be a főváros különböző részeinek szabályozására. Itt is az olyan csekélységek, mint mondjuk a Nyugati pályaudvar, mint lényegtelenek, radírgummival ki vannak a város képéből törölve. Én azt mondom és állítom, hogy minden városrendezési osztályban és minden városrendező grémiumban vannak ilyen Sehöngeistek, ilyen ultra-szabadrajzolók, akik rendszerint megvesztegető formájú rajzokkal — mert hiszen a rajzok formája különösen a laikusokat nagyon meg tudja vesztegetni — plauzibilisekké tesznek a laikusok előtt kérdéseket, mivel pedig ennek a törvényjavaslatnak egyik hibája az, hogy ezekben, a kérdésekben csak a laikusok jutnak szóhoz, a szakértők pedig nem, tehát lehet olyan hangulatot teremteni, amely mellett igenis, a törvényhatósági bizottságok is megszavaznak ilyen terveket és ezek jóváhagyást is nyernek. Amely pillanatban pedig ez megtörtént, ezzel az egy ténnyel már ki van sajátítva egy csomó ember ingatlana minden kisajátítási eljárás '. ülése 1937 január 26-án, kedden. 19 nélkül és a törvényjavaslat rendelkezései szerint telekkönyvileg átírható, tudtuk és beleegyezésük nélkül. Mélyen t. Képviselőház! Ilyen javaslatnak ettől a kormánytól való benyújtását rossz néven veszem, mert ez a kormány a magántulajdon elve alapján áll, a tulajdonnak pedig az a lényege, hogy a dolog felett a tulajdonos korlátlanul rendelkezzék. Minden elsőéves jogász tudja, hogy ez a lényege a tulajdonnak. Már pedig ebben az esetben nem a tulajdonos rendelkezik vele. Erre nézve megint csak egy szaklapból olvasom fel a következőket; »A városépítésre vonatkozó törvény - messzemenőleg megszorítja, helyenként teljesen megszünteti a ház, ingatlan és telek feletti korlátlan rendelkezési jogát a tulajdonosnak. Olyan messzemenő kisajátítási jog van megállapítva a hatóság részére és olyan hatósági intézkedések számára biztosíttatnak lehetőségek, amelyek már messze túlmennek azon a határon, amelyen belül a magántulajdon biztosítékai vannak.« T. Képviselőház, ezt nem én mondom, ezt mások mondják és lesznek, azt hiszem, a képviselőházban sokan, akik ezeket az aggodalmakat osztják. De a főváros városrendezési bizottságában ennek a javaslatnak egyik inspirátora, szülőapja, maga Harrer Ferenc is beismerte, hogy (olvassa): »a törvényjavaslat a parcellázások és általában a városrendezés érdekében radikálisan belenyúl a magángazdasági érdekekbe.« Ha tehát ezt Harrer Ferenc, akinek ennek létrehozatalában oroszlánrésze van, radikálisnak tartja, akkor mi, akik nem vettünk részt ennek előkészítésében, mennyire radikálisnak tarthatjuk! Én veszélyesnek és elfogadhatatlannak tartom a törvényjavaslatot éppen ebből a szempontból, mert szerzett jogokat minden kártalanítás nélkül elkoboz. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez aztán nem áll!) Vannak a törvényjavaslatban rendelkezések, amelyek lehetővé teszik, hogy évtizedek óta fennálló magángazdaságokat egy városrendezési elgondolás kedvéért minden kártalanítás nélkül megszüntethessenek. ^ (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Melyik az a rendelkezés 1 ? Minden kártalanítás nélkül! Teljesen hamis!) Fel fogom olvasni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Teljesen hamis érvelés! — Zaj balfelől.) Súlyosnak tartom még azt is, hogy ezeknél a kártalanítási, illetve kisajátítási kérdéseknél a bíróságok teljesen ki vannak kapcsolva. Ki vannak kapcsolva közigazgatási intézkedésekben a közigazgatási bíróságok, a vagyonjogi intézkedésekből pedig a magánjog felett bíráskodó bíróság. De ha a miniszter úr példákat kíván, akkor fel fogok olvasni néhányat. A javaslat 5. szakaszának negyedik bekezdése — csak lényeges vonásaiban olvasom, mert különben túlhoszszúra nyúlnék beszédem — ezt mondja (olvassa): »... a felhasznált területen lévő épületért és egyéb alkotórészért kártalanítás nem jár.« Azt mondja ugyanennek a szakasznak hatodik bekezdése (olvassa): »A felosztásra szánt teleknek... igénybevett része... kisajátítási eljárás nélkül közterületté válik. f A telekkönyvi bejegyzést akár a város, akár a tulajdonos a telekkönyvi érdekeltek hozzájárulása nélkül kérheti.« A részletes vitára hagyom ezeknek részletes indokolását, és csak azért hozom fel ezeket a példákat, mert példákat mél3*
