Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-182

278 Az országgyűlés képviselőházának 1.82. Ugyanebben 'a szakaszban a második be- i kezdésben van egiy másik félreértésre alkalmat adó rész. „Ott azt méltóztatik, mondani, hogy minden város köteles a városias kialakításra szánt területnek azokat a részeit megjelölni, amelyeket a nagykiterjedésű, zajos, bűzös, tűz- vagy robbanóveszélyes és más elkülö- | ni thető üzemek részére, berendezésére akar fel- j használni. Megláttam azt a vesszőt, amely a »nagykiterjedésű« m »zajos« szavak között van, azonban azt tartom, hogy a »nagykiterjedésű« szó és a »zajos« szó a törvényjavaslatban mégis összefolyik, úgy, hogy nem ártana, ha azt méltóztatnék mondani, hogy a »zajos« szóbélé egy »a« betűt tegyünk bele, mert ha ez így van: »... a nagykiterjedésű, a zajos, a bűzös

; stb.« — akkor ezek el vannak egymástól választva. Máskülönben mindenki úgy értheti ezt, hogy csak a nagykiterjedésű zajos, bűzös gyárak számára kell külön területet kijelölni, míg ha az én szövegezésemben méltóztatnak elfogadni a szöveget, mindenki tudná, hogy a nagykiterjedésű gyáraknak, meg a zajos gyáraknak, meg a bűzös gyáraknak kell külön helyet elrekeszteni. Azt hiszem, a 'törvényjavaslat .éirthetőségén ez az »a« betű feltétlenül segítene. Ebben a slzövegbem aautan üzemiekről van I szó. A mai közfelfogásban üzemek alatt álta- j lábam a közüzeimeket éirtik. Gyárakat és ipar- ' telepeket nem sízpktak üzemiek alatt érteni. Ha j valaki gyáraikról és ipartelepekről beszél, ez I félreérthetetlen, üzemek alatt azonban populáris i értelemben nem mündig gyárat értünk, hanem j gyakran közüzemet is. Em tehát ebbe a szö- ! végibe odatemném az »üzeni« helyébe a »gyárak | és ipartelepek« szavakat (Bornemisza Géza :• iparügyi miniszter közbeszól), de ha a mi- ! niszter úr jobban megnyugszik abban a váltó- • zatban, amelyet r említett, akkor legalább az »üzemiek« szó után zárójelben helyes lenne, ha | odatennők, hogy »(gyárak, ipartelepek)«. Ezzel j a törvémyjiavasílat érthetősége jobbam volna biz- j tosítva. Ezeket a módosításokat ajánlóim az igen t. I mimászteir úr figyelmébe és kijelentem, hogy I ezekkel a szakaszt hajlandó vagyok elfogadni. ; Elnök: Vázsonyi János képviselő urat illeti i a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Az 1. I §-hoz tisztelettel kérem a miniszter urat, legyen j kegyes egy észrevételeimet magáévá tenni, mi- j után a (házszabályok értelmében módosító ja- j viaslat benyújtására már alkalmam nines. Tisiz- j telettél kérem, hogy talán az előadó úr szíves- | kedjék magáévá tenni' módosító Imdítváinyomiiat. j Az első szakiasBnál ugyanis indítványozni vol- j tani bátor a bizottságban, hogy bevétessék a i szövegbe a »közkertek, füves terek« beszúrás, j amit a Iminiszter úr magáévá is tett és a bi- ! zottság el is fogadott. Most még azt kérném, i hogy az elslő szakasz .második bekezdésének l tizenhatodik sorába méltóztassék pótlólag az ; »üdülőJhelyek« szó oitán a »sportterütetek és | kiállítási területeiki« sizavakat beszúrni. Sport- j területek alatt ugyanis mem érthetők a füves I terek és közkertek, ímert hisizen a spoErtterületek j külön-külön egyesületek tulajdonát képezik s zárt, különálló területet jelentenek. A testedzés mai fejlettsége mellett, a stadion elkövetkező felépítésénél a most már nemcsak Budapesten tervbe vett,, hanem vidéken, -Székesfehérvárott felavatott és'imás városokban ' pedig készülő Sportes amokok mellett, ezt a magyar sport ér- ! ülése 1937 február 11-én, csütörtökön. dékében feltétlenül szükségesnek tartomi. Az előadó urat, dkä a imiagyar sport egyik legértékesebb tényezője, ebből a sízempomtból azt hibiZi&m merni kell külön imieggyőznőm. A kiállítási területek szempontjából szinten igen fontosnak tartanám, hogy a nemzetközi árumintavásárnak a kereskedelemügyi minisztérium által sem helyesen megoldott területi kérdése szintén városrendezés alá essék és ezért az árumintavásár régi helyének megváltoztatását is fontosnak tartanám már csak nemzetközi szempontból is, különös tekintettel a jövő évben rendezendő eucharisztikus kongresszusra, amikor egy ilyen nagy csarnokra feltétlenül szükség van. Tehát szükséges, hogy ez is felvétessék a javaslatba, hogy a városrendezés a kiállítási területekkel s a sportcsarnokok kérdésével szintén szakszerűen foglalkozzék. Tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék javaslatomat abban az esetben, ha azt a miniszter úr és az előadó úr elfogadja, magáévá tenni. Elnök: Sándor István képviselő urat illeti a szó. Sándor István: Igen t. Ház! Mint Petrovácz igen t. képviselőtársam előadásából is láttuk, a többi államokban általában megkötötték a végrehajtó tényező kezét akkor, amikor bizonyos feltételeket szabtak ahhoz, hogy mely esetben lehet ezeket a munkálatokat elrendelni. A mi törvénytervezetünkben nincsen egyéb, csak a miniszter úr akarata. Én nagyon helyesnek tartom azt, hogy ebben az irányban történjék valami. Méltóztassék azonban arra gondolni, hogy egy másik nagyon kívánatos intézmény mennyi bajt csinált és milyen sok ellenszenvet vont magára, mert a viszonyok szempontjából rosszkor létestíették. Az Országos Társadaloimibiztosító Intézetre célzok, amely kívánatos, szükséges intézmény s mégis éppen akkor létesítették, amikor egy rövid konjunktúra után egyre-másra mentek tönkre az emberek. Ennek következménye az, hogy ez az intézmény az iparosok, különösen pedig a kézműiparosság előtt meglehetősen népszerűtlenné vált és sok bajt is okozott nekik. Most pedig, amikor olyan helyzetben vagyunk, hogy felülről még mindig utasítás megy ki a részvénytársaságokhoz arranézve, hogy a viszonyok még nem alkalmasak arra, hogy az osztalékokat emeljék, akkor a t. Képviselőháznak is gondolnia kell arra, hogy alkalmasak-e a viszonyok arra, hogy újabb terheket hárítsanak egyes területek polgáraira. Több pénzügyminiszter úr kijelentette már, hogy elérkeztünk a teherviselés végső határáig, de azért mégis folyton jönnek az újabb közterhek, s itt is ki van jelölve a betterment ezeknek a költségeknek fedezésére. Ki van továbbá jelölve a telekértékadó is. Ha a betterment-et kijelöljük, ez a maga céljaira' alkalmazható is a mai viszonyok közt, mert ez egy rögtön előálló értékemelkedés egyik részének közcélokra való igénybevételét jelenti. Ha azonban a 60—70 százalék erejéig megterhelt háztulajdonosra kivetjük még a telekértékadót is, én nem tudom, hogy ki fogja azt a telekértékadót megfizetni? En egyáltalán mind a jogrend, mind a jogbiztonság szempontjából, de ebből a gazdasági szempontból kifolyólag is szükségesnek tartottam volna, hogy a mi helyzetünkben ennek a kötelezettségnek végre-