Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-181
266 Az országgyűlés képviselőházának lí dolgok. Tehát, t. Képviselőház, az a bizonyos összeférhetlenségi vád és azok az egyéb dolgok, amelyeket a belügyminiszter úr ellen felhoztak, köztudott dolgok voltak a miniszterelnök úr előtt is. Mélyen t. Képviselőház! Nem akarok rabulisztikával élni, (Egy hang a középen: Azt nem látjuk!) azonban kénytelen vagyok megállapítani, hogy január 14-én a miniszterelnök úr még vállalta a politikai felelősséget a belügyminiszter úrért, február 3-án pedig egyszerűen elhárította magáról ezt a politikai felelősséget. (Zaj.) Ma jobbról is, balról is támadják a parlamentáris rendszert. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy vannak olyan törekvések, amelyek azt akarják, hogy a parlamentáris rendszer és az azon épült felelősség lejárattassék. Ügy erről a baloldalról, mint a túloldalról is valóságos hősökként Keinek a védelmére ennek a parlamentáris rendszernek. Ez indít engem arra, hogy felvessem azt a kérdést, ki jogosult elbírálni az összkormányt képviselő miniszterelnöknek politikai felelősségét, saját maga-e, vagy pedig azok az alkotmányos tényezők, akik a múltban is elbírálták a kormányzatnak politikai felelősségét. (Zaj.) T. Képviselőház! A parlament előtt nem történt még csak bejelentés sem és nem vetődöt fel a bizalmi kérdés arra vonatkozólag, hogy a míniszterválságot a parlament elt'ogadja-e. Az államfő előtt nem nyújtatott be az összkormány lemondása, tehát ott sem vettetett fel a minisztérium felelősségének a kérdése. (Nagy zaj a baloldalon. — Dulin Jenő: Csak egy tag volt összeférhetlen, ez elég!) A minisztériumnak felelősségét nem lehet egy közkereseti társaság felelősségévé lesüllyeszteni, ahol az egyik tag a betétjét ott hagyja és ellép, a többi pedig tovább csinálja a boltot úgy, ahogyan neki jól esik. (Zajos derültség. — Egy hang: Jó volt!) Ezzel nem lehet összehasonlítani a minisztérium kérdését. Az én megítélésem szerint — s ezért voltam bátor interpellációmat előadni — az összkormány felelős azért, ha egyik miniszterevei szemben politikai bizalmatlanság nyilvánul meg éts ennek a felelősségnek 'következményeit kell levonni. Amikor a minisiztérium valamelyik tagjával szemben a parlament részéről politikai bizalmatlanság nyilvánul meg, ennek logikus következménye, (Zaj a jobboldalon.) hogy vagy az egész kormány lemondjon, vagy pedig felvesse a parlamentben a bizalmi kérdést. (Zaj a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Be kell csukni a boltot!) Ezt gyakorlati szempontból azért vagyok bátor előhozni, mert abban az n esetben, ha^ a minisztérium oszthatatlan felelősségének kérdése mellett elhaladtunk, a miniszter urak nem lesznek abban a helyzetben, hogy a kormányzat politikáját képviseljék. Nem tudja ugyanis például Bornemisza miniszter, hogy nem fog-e holnap ő is cserben maradni. (Nagy zaj, derültség és ellenmondások a jobboldalon. — Szily Márton: Kozma lemondott!) Ha pedig nem tudja az egyik miniszter, hogy mögötte az összkormány felelőssége áll, (Nagy zaj a jobboldalon.), ha valamelyik miniszter nincs bizonyosságban afelől, hogy mögötte az csszikormány együttes felelőssége áll, akkor nem képviselhet egy kormányzati program, mot. mert nem tudja, hogy melyik percben szűnik meg mellette a kormányzat támogatása. (Csikvándi Ernő: Ez esórás-csavarás! — Élénk derültség.) Általános derültséget keltettem felszólalásommal, (Ügy van! Ügy van! a U ülése 1937 február 10-en, szerdán. baloldalon.), ennek dacára kénytelen vagyok lerögzíteni azt, hogy ez súlyos alkotmányjogi 'kérdés, ha magam állok is vele, mert jöhet az az idő, hogy a miniszterelnök úr —• [ nem a mostani, hanem egy következő miniszterelnök — egymásután mindennap zsebretesz egyegy tárcát és akkor ő maga lesz egy személyben miniszterelnök és . . . (Zajos derültség _ a Ház minden oldalán. — Kun Béla: A miniszterek elrepülnek, a tárcák megmaradnák.) Szerintem ez a legbiztosabb út az úgynevezett diktatúrához, amelyet jobboldalról és baloldalról is állandóan támadnak. (Zaj és ellenmondások- a jobboldalom.) Arra kérem tehát a miniszterelnök urat, adjon határozott választ arra vonatkozólag, hogy a jövőben a miniszterek iránt megnyilvánuló politikai bizalmatlanság következményét az összkormány is le fogja vonni. (Zaj és derültség a jobboldalon.) ElnöV: A miniszterelnök úr kíván válaszolni. Darányi Kálmán miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Interpelláló igen t. képviselőtársam határozott választ kért tőlem. Én határozott választ adok atekintetben, hogy visszautasítom azt a feltevését, mintha nem vállalnám a politikai és egyéb bárminemű felelősséget minden cselekedetemért. (Helyeslés.) Ami t. képviselőtársamnak ti Zt cl kérdését illeti, hogy »van-e tudomása a miniszterelnöknek arról, hogy Kozma Miklós belügyminiszter lemondásának körülményei széles körben alkotmányjogi aggodalmakat és^ bizonytalanságot idéztek elől« — erről valóban nincs tudomásom. (Elénk derültség és taps a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások a baloldalon: Megnyugvást keltett!) Legyen szabad egyébként Kozma Miklós volt belügyminiszter úr lemondására vonatkozólag t. képviselőtársamnak felvilágosításul annyit mondanom, hogy ő nem első ízben mondott le akkor, amikor végleges távozásra szánta el magát, mert előzőleg háromízben is bejelentette lemondását, ezekben az esetekben azonban sikerült kapacitálni őt arra, hogy a kormány tagja maradjon. Most az utolsó alkalommal azonban már ragaszkodott ahhoz, hogy már előbb több ízben is^ bejelentett lemondása perfektuáltassék. Egyébként lemondásának okairól s annak körülményeiről, — amint ő ezt maga a nyilvánosságnak bejelentette — Szombathelyen tartandó beszédében fog részletesen nyilatkozni s én nem kívánok elébe vágni az ő nyilatkozatának. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami azt a kérdését illeti a t. képviselő úrnak, hogy »hajlandó-e a miniszterelnök az országgyűlést tájékoztatni Kozma Miklós belügyminiszter lemondásának részleteiről 1 ?« — errenézve voltam bátor mar nyilatkozni. Ami végül azt a kérdést illeti, hogy »hajlandó-e a miniszterelnök határozott nyilatkozatot tenni az iránt, hogy az összminisztérium osztatlan politikai felelőssége a jövőben teljes mértékben érvényesülni fogl« — errenézve azt válaszolom, hogy: nem, mert ez a dolog természetéből^ és a magyar alkotmányból folyik. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga illeti meg. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Valóban a dolgok természetéből folyna az, hogy a minisztérium felelőssége teljes mértékben érvényesüljön. Sajnos azonban én éppen ezt nem látom, mert — mint méltóztatnak megállapí-
