Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

Az országgyűlés képviselőházának 181. tani, — bizonyos politikai okokból változás történt a 'kormány egy hatalmi szempontból fontos tárcájában s ennek a változásnak a be­jelentése sem a parlament előtt nem történt meg, sem pedig «ennek konzekvenciáit az ál­lamfő előtt nem vonták le. Éppen ezért a vá­laszt nem veszem ltudloniásul. Elnök: A miniszterelnök úr kíván vála­szolni. Darányi Kálmán miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak azt akarom r leszö­gezni, hogy t. képviselőtársam óriási tévedés­ben van, mert azt mondotta, hogy a miniszter levonta a vele (szemben megnyilatkozott bizal­matlanság következményeit. Ilyen kérdés fel­vetve sem volt, tehát ilyen kérdés egyáltalá­ban, eldöntésre sam kerülhetett. (Élénk helyes­lés jobbfelől és a középen. — Csoór Lajos: Ak­'kor miért mondott tief — Élénk derültség.) ElnöV: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter­elnök úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem 1 ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Rakovszky Tibor t képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz az Ofb. útján ; földhözjuttatottak sürgős megsegítése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpellációt felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »A minisz­terelnök úr folyó' évi január hó 26-án elmon­dott beszédéiben kilátásba helyezte az Ofb. útján földhözjuttatottak kérdjésének sürgős rendezéséi Eddig ebben az irányban semmi sem történt. Hajlandó-e a miniszterelnök úr az errevo­natkozó kormányrendeletet mielőbb kibocsá­tani, s hajlandó-e a kormány addig is a hátra­lékok ési a folyó tartozások behajtását felfüg­geszteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Rakovszky Tibor: T, Képviselőiház! (Hall­juk! — Felkiáltások: Röviden!) En tényleg na­gyon rövid leszek és habár nem is olyan érde­kes lesz interpellációm, mint az előbbi volt, azonban ez sokkal több embert érint és érdekel, mint az előbbi probléma. Ez pedig az Ofb. útján földhözjuttatottak kérdése. Ez a téma annyira ki van már merítve, hogy nem óhajtom a Ház szíves figyelmét hosszú ideig igényibe venni. A miniszterelnök úr tegnap két 'hete kijelen­tette, hogy ebben a kérdésben rövidesen meg­nyugtató intézkedések sorozata fog történni. (Ügy van!) Már két hét elmúlt és még semmi­féle intézkedés nem történt. Ezzel szemben azon­ban a hátralékok és a folyó részletek behajtása kíméletlenül folyik. Csak egy kirívó példát hozok a t. Ház elé. Egy tűzkárosult hadirokkantnak — négy gyer­mek apja, a legidősebb 16 esztendős béna, nem tud segédkezni odahaza — az ősz folyamán le­égett a háza. A biztosító intézet 500 pengő kár­térítést állapított meg és ebből az 500 pengőből 329 pengőt adóhátralék és 170 pengőt Ofb. hát­ralék címén lefoglalt az adóhatóság. (Br. Berg Miksa: Fel sem építheti a házát!) Nekem az a kérésem, hogy addig is, amíg valami intézkedés történik, méltóztassék fel­függeszteni a hátralékok behajtását. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Méltóztassék intézkedni ab­ban az irányban, hogy most a tavasz előtt, mi­kor úgyis a legnehezebb helyzetben vannak azok, akiknek kenyerük kifogyott, mert keve­set kerestek az elmúlt esztendőben, mert nálunk Kßl'VISELfiHÄZI NAPLÓ. XI. ülése 1937 február 10-én, szerdán. 267 rossz volt a termés (Frioke Valér: Ügy vaní Ügy van!) és átlag négy mázsa termett egy 'holdon, ezeket az embereket hagyják lélekzethez jutni. Még egyet vagyok bátor az igen t. kormány figyelmébe ajánlani a rendelet kiadása előtt* Méltóztassék gondoskodni arról, hogy.a földek árának megállapításánál az alapdíjak, a vált­ságárak leszállíttassanak. A negyvenszeresnél is sokkal kisebb számot állapítanék meg. Na­gyon helyesen mutatott rá Csoór képviselőtár­sam arra, 'hogy a huszonötszörös ár teljesen megfelel. Bármilyen szorzószámot állapítsanak is meg azonban, a hátralékoikra nézve is méltóz­tassék e szorzószám alapján kiszámítani a tar­tozást, (Kun Béla: Ügy van!) hiszen most már )hét esztendeje tart ez a szomorú közgazdasági állapot, hogy az emberek nem azért nem fizet­nek, mert nem akarnak, hanem azért, mert nem tudnak fizetni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.)' Ez a helyzet különösen ott kirívó, ahol a kataszteri tiszta jövedelem igen magas, mint nálunk a nyugati megyékben. Ott a kataszteri tiszta jövedelem azért magas, mert nem a föld minősége szerint emelték azt fel annakidején, hanem Bécs, Pozsony és egyéb nagy városok közelsége miatt. De ma mindez már elesett, nem tudnak olyan szabadon exportálni, mint a régi időkben. Ebből a szempontból tehát fon­tos volna a kataszteri tiszta jövedelem újabb megállapítása. Még egy borzasztó igazságtalanság történt ezekkel a nyomorult emberekkel. Amikor ugyanis a föld kiosztása megtörtént, utána fel­emelték a kataszteri tiszta jövedelmet. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Bejártam öt községet, az egyik községben tételről-tételre mentem. 1914-ben 13 aranykorona volt a kataszteri tiszta jövedelem, 1921-ben felemelték az egyik rész­nél 19-re, a másiknál — horribile dictu — 26" aranykoronára. Egyszer illetékes szájakból azt hallottam, hogy a kisebb gazdaságok rentabilisabbak, mint a nagyobbak, de amikor arról van szó, hogy földet adjunk az embereknek, akkor azt mondják, hogy a nagygazdaság a rentábilis, Vagy az egyik igaz, vagy a másik. Ha a föld igazságosabb megoszlásával szemben azt az érvet használjuk, hogy a nagybirtok rentábili­sabb, akkor tessék a konzekvenciát itt is ebben az irányban levonni és ezeket a magas katasz­teri tiszta jövedelmeket legalább arra a szintre leszállítani, ahol a béke idejében voltak. Az új rendelet megállapításánál tehát erre a két szempontra hívom fel az igen t. minisz­ter úr figyelmét és nagyon kérem, sürgősen tessék azt kibocsátani és méltóztassék gondos­kodni arról, hogy addig is, amíg ez a rendel­kezés megérkezik, ezeket a kegyetlen behaj­tási módszereket függesszék fel. (Helyeslés bal­felől.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván vála­szolni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy egyrészt Csoór Lajos képviselő úrnak hozzám intézett interpellációjára, másrészt Rakovszky Tibor képviselő úrnak a miniszter­elnök úrhoz intézett azonos tárgyú interpellá­ciójára, — az utóbbira a miniszterelnök úr ne­vében — röviden együttesen adjam meg a vá­laszt. (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr két héttel ezelőtt a nem­zeti egység pártjának gyűlésén kijelentette, hogy ezt a kérdést rövidesen rendezni fogjuk. Jelezte azokat a kereteket is, amelyek között a 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom