Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

Àz országgyűlés képviselőházának IBI. kérem, méltóztassanak tudomásul venni azt, hogy a kormány a rendelkezésére álló anyagi lehetőségek korlátai között és ama korlátok között, amelyeket egy észszerű államháztartás követelményei elébe írnak, megteszi a köteles­ségét az ínséges lakosság megsegítésére. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudo­másul venni. (Elénk helyeslés és taps-) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a vi­szonválasz joga megilleti. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! A belügyi államtitkár úr tulajdonképpen konkrét választ nekem nem adott. (Felkiáltások a jobboldalon: A kérés sem volt konkrét!) De a kérésem konkrét volt, hogy ezeken az ínséges vidéke­ken közmunkák induljanak meg. Még egy szempontra vagyok bátor figyel­meztetni, arra, hogy a Tiszántúli Mezőgazda­sági Kamiara kimutatása szerint — nagyon mérsékelt becslésnek tartom — 200.000 katasz­trális hold vetetlen búzaterület van a Tiszán­túlon. A vetések nagyon rosszak, s magának a 200.000 holdnak kimaradása legalább ^ újabb 20.000 munkástól fogja elvonni az aratási le­hetőséget, úgyhogy ezért vagyok kénytelen hangsiílyozni, a közmunkák megindításának szükségességét» mert ha az illetékes miniszté­riumok a tervek kidolgozásához most késede­lemmel fog eljutni ez a munka tényleg a mun­kásokig. Hangsúlyozóin még azt, hogy az ínséges területeken vannak előkészített közmunkák, bejárt utak, amelyeknek költségvetése, min­den előkészítése készen van, de a vármegyék­nek nincs meg hozzá a szükséges pénzük. Mély tisztelettel kérem a belügyi államtitkár urat, hogy Békés vármegye főispánját ebben a tekintetben méltóztassék megkérdezni, és ő rá fog mutatni azokra a közmunkákra, ame­lyek elő vannak készítve, csak egyetlen dolog hiányzik hozzá: a pénz. Az államkaszának most több a bevétele, így megvan a lehető­ség, hogy ez a pénz e vidékek számára elő­teremthető legyen. Én az államtikár úr válaszát abban a meggyőződésben mégis tudomásul veszem, hogy a legteljesebb jóindulat és segítőkészség megvan a minisztériumban és megvan a kor­mányban, hogy ezeknek a vidékéknek mun­kásságán segítsenek. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a bel­ügyi államtitkár úr által a belügy- és a föld­mívelésügyi miniszter urak nevében adott vá­laszt tudomásulvenni, igen vagy nem*? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Csoór Lajos képviselő úr inter­pellációja a miniszterelnök úrhoz Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpel­láció a m. kir. miniszterelnök úrhoz Kozma Miklós belügyminiszter lemondásának körül­ményei tárgyában: Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy Kozma Miklós belügyminiszter le­mondásának körülményei széles körben alkot­mányjogi aggodalmakat és bizonytalanságot idéztek elő? Hajlandó-e a miniszterelnök úr az ország­gyűlést tájékoztatni Kozma Miklós belügy­miniszter lemondásának részleteiről ? Hajlandó-e a miniszterelnök úr határozott nyilatkozatot tenni aziránt, hogy az összmi­nisztérium osztatlan politikai felelőssége a jövőben teljes mértékben érvényesülni fog?« ülésé 19$7 február 10-én, szerdán. 265 Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Az idő elő­rehaladottsága folytán egészen röviden leszek bátor előadni interpellációmat. (Helyeslés.) Nem akarom megbolygatni azt az idillikus ál­lapotot, amely jelenleg itt a képviselőházban uralkodik. (Egy hang a jobboldalon: Kár is volna!) A kormány részéről nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem hangsúlyozni, meny­nyire keresik az ellenzékkel való együttműkö­dés lehetőségét, itt az ellenzéki oldalról pedig mély tisztelettel veszünk tudomásul minden kormányválaszt. Olyan idillikus helyzet van, hogy ennél különbet nem is lehetne kívánni. (Dinnyés Lajos: Tavaszi fuvalat!]i Ez a kérdés azonban oly súlyos kérdés, hogy "bár alkalmas ennek az idillnek megszakítására, mégis kény­telen vagyok idehozni. Igyekezni fogok azon­ban a személyi vonatkozásoktól teljesen elte­kintve, kizárólag alkotmányjogi aggodalmai­mat előadni. (Dinnyés Lajos: Csoór Lajos utolsó ellenzéki mohikánnak tartja magát. — Derültség.) Mint az utolsó ellenzéki mohikán­nak, kötelességem ezt megtenni. (Derültség. — Tildy Zoltán: A hét legjobb vicce!) Kozma Miklós volt belügyminiszter úr ki­nevezése alkalmával a kormánypártnak egy igen tekintélyes része nehézségeket támasztott aziránt, hogy ő a kormányba belépjen. Az akkor kinevezett miniszterelnök úr saját pártja jelentékeny részének ezt az állásfogla­lását nem fogadta el és azt mondotta, hogy nem enged beleszólni miniszterei megválasztá­sába és bár elismerte, hogy vannak kifogások Kozma Miklós személye ellen, ő vállalta a po­litikai felelősséget azzal, hogy őt bevette kor­mányába. (Mojzes János: Még nem tudta, hogy összeférhetlen!) Mindnyájan tudtuk már éveik óta azt a helyzetet, amely fennállott a volt belügyminiszter úrral kapcsolatban. (Gaal Olivér: Nagy tévedés! — Mojzes János: Ha tudták, miért nem jelentették be? — Zaj.) Ennek az ügynek # további története az volt, hogy ezt a mindnyájunk által sejtett vagy is­mert — vagy nem tudom minek nevezzem — állapotot az ellenzék részéről szóvá tették és a belügyminiszter úr ellen támadást indítottak. Akkor már nyíltan színrekerült az összeférhet­lenség kérdése vád, mintha a bel­ügyminiszter úr bizonyos diktatórikus hajla­mokkal rendelkeznék. A miniszterelnök úr ja­nuár 14-én ezeknek a vádaknak ismeretében nyilatkozatot tett. amelyben azt mondotta, hogy (olvassa): »Kozma Miklós tagja a kor­mánynak, és amennyiben ellentét lenne közte és a kormány között, vagy a belügyminiszter úr és köztem, az esetben nem lenne tagja a kormánynak.« (Egy hang a jobboldalon: Vilá­gos!) Igen, ez világos, de ezzel a ténnyel a mi­niszterelnök úr ugyancsak vállalta a politikai felelősséget a belügyminisztereért, akiről akkor már mindenki tudta azt, hogy bizo­nyos összeférhetlenségben van-e, vagy nincs. (Gaál Olivér: Hallatlan!) Három héttel később bizonyos váratlan kö­rülmények között bekövetkezett a belügymi­niszter úr távozása. Egyszerűen elröpült a kormányból olyanformán, hogy nem is von­hattuk felelősségre, és nem is történhetett semmi, mert mindjárt megszűnt a képviselői minősége is, amennyiben a miniszterelnök úr ellenjegyzésével felsőházi taggá neveztetett ki. Ugyanakkor a miniszterelnök úr azt a nyilat­kozatot tette, hogy miután a lemondás eszmé­nyeiről a lapok bőven írtak, azok köztudott

Next

/
Oldalképek
Tartalom