Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

Az országgyűlés képviselőházának 181. ülése 1937 február lô-ên, szerdán. 249 emberek is ülnek a kormányban, arra nézve csak egy esetet említek fel: azt, ami a kor­mány becsületessége, tiszta keze ellenére a tej forgalomban történt és most van kirobba­nóban. Állami intézmény az a vállalat és mégis mi történhetett meg? Ott van az a bizo­nyos ismert reí'akciás ügy, valamint a köve­zetvam és tarifakülönbözetek elsikkasztása a gazdákkal szemben, amiről a sajtó is írt. A miniszterelnök úr kezében van az Omtk. vég­rehajtóbizottságának 1937 január 29-én tartott ulesen felvett jegyzőkönyv, amelynek alapján bizonyos, hogy súlyos konzekvenciák fognak támadni, súlyos konzekvenciákat fog levonni a miniszterelnök úr és rendet fog teremteni. Sajnos azonban, visszamenőleg már nem tud azon a tényen változtatni, hogy Budapest fo­gyasztóközönségének tejéből évenként 10 esz­tendőn keresztül ez a vállalat 5 vágón vajat vont el. Miért? Azért, mert ezek már azt hi­szik, hogy nekik mindent szabad, azt hiszik, hogy egy ilyen korlátlan hatalmú kormány okét mindenkivel szemben megvédelmezi. Igen sokat követnek el a kormány számlá­jára a kormány tudta nélkül, a becsületes fér­fiak tudta nélkül és intenciói ellenére, mert bíznak abban, hogy a kormánynak olyan óriási hatalma van, hogy mindezt el lehet követni annak a számlájára, a kormány majd legyint egyet és ők mentve, védve lesznek. Azt gon­dolják ezek: mi koncessziósok, mi monopóliu­mosok mindenesetre mindent tehetünk a fő­város fogyasztóközönségével szemben. Ugyanezt a túlkapást, szintén a kormány gusztusa ellenére, "látjuk a Faforgalmi R. T.­nál, amely a három évvel ezelőtti 65.000 vagó­nos fafogyasztást, a két évvel ezelőtti 42.000 va­gónos fogyasztást egyszerűen lecsökkentette 15.000 vagonos forgalomra, ilyen módon tüzi­fa-inséget idézett elő, nagy tűzifa hiányt oko­zott és az árak — amint látjuk — 2.25 pengő­ről felszöktek 4—5—6 pengőre. Nem lehet tehát a kormánynak sem érde­ke, hogy ezt a túlságos nagy hatalmát fenn­tartsa, mert akkor ő maga sincs védve az ost­romlók ellen. Kérem a t. kormányt, méltóz­tassék már most foglalkozni a gondolattal, hogy a jövőben nem kér magának ilyen fel; hatalmazást, mert méltóztatnak látni, hová vezetett ez. A tisztviselők járandóságait, a nyugdíjasok illetményeit is leszállították, mert a kormány megkapta azt a hatalmat, hogy ilyen pénzügyi rendelkezéseket is tehet, ami eddig mindig a törvényhozásnak volt fenn­tartva. Arra kérem, a t. kormányt, foglalkoz­zék azzal a gondolattal, hogy többé a maga szamára ilyen messzemenő felhatatlmazást ne kérjen és ne adasson meg. Azért teszem ezt most szóvá, hogy legyen ideje a kormánynak júliusig, amikor à törvény hatálya lejár, meg­fontolni, hogy ezentúl törvényhozási úton ren­dezze mindazt, ami fontos az ország gazdasági életében. Kedvező, megnyugtató választ várok kér­déseimre. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr óhajt szólni. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Kép­viselőház! A miniszterelnök úr nevében es az ő megbízásából vagyok bátor Rupert Rezső igen t. képviselőtársam interpellációjára vá­laszolni. Konstatálom, hogy a képviselő ur in­terpellációját lojális hangon terjesztette elo, úgyhogy magam is igyekszem ugyanilyen mó­don megadni a választ az ő aggodalmaira. (Dulin Jenő: Nagyon megenyhült a légkor!) Az ellenzéknek kétségtelenül kötelessége a kormányzat figyelmét mindenkor felhívni, ha valamilyen vonatkozásiban a visszaélések lehe­tőségeit véli látni., A kormányzatnak az ilyen figyelmeztetéseket köszönettel kell tudomásul vennie s a maga részéről meg kell tennie mindent, hogy a visszaélések lehetőségei csak­ugyan ne forogjanak fenn. Azt hiszem azon­ban, hogy az 1931:XXVI. tcikk alkalmazása során nem azért fordultak elő esetleges olyan esetek, amelyek kifogás tárgyává tétettek, mintha a kormány ezzel a rendeletalkotási ha­talmával visszaélt volna, hanem a gazdsági élet bonyolultsága idézte elő azokat az állapo­tokat, amelyeket a képviselő úr itt — hogy helyesen vagy nem helyesen, abba nem bo­csátkozom — kifogásol. Ami az alkotmányosság tiszteletét illeti, méltóztassék elhinni, hogy ez a kormány az alkotmányosság tiszteletét nemcsak a száján, hanem a lelkében is hordja. (Éljenzés a jobb­oldalon.) s eszünk ágában sincs bármilyen vo­natkozásban olyan intézkedést tenni, amely a magyar alkotmányosságnak akár a lényegé­vel, akár a formájával ellenkezik. (Helyeslés.) Méltóztassék azonban nekem elhinni, az al­kotmányosság lényegéhez tartozik az is, hogy a törvényhozó testület, mint az állami élet legfőbb irányító tényezője, olyan feladatokkal foglalkozzék, amilyenek az ő magas funkció­ját irányító tevékenységnek megfelelnek.^ Ha elvonjuk az e kérdésekkel való foglalkozás le­hetőségétől a törvényhozást és efemer részlet­kérdésekkel foglalkoztatjuk, akkor a _ parla­mentarizmus elveszti azt a súlyát és jelentő­ségét, amelyet mi kell hogy annak tulajdonít­sunk. (Taps a jobboldalon.) Kivonni a parlament ellenőrzése alól a kormány cselekedeteit senki sem akarja. Az 1931:XXVI. tcikk és az azt kiegészítő 1932. évi VII. te. mindig módot ad a törvényhozó testületnek a legteljesebb ellenőrzésre. A fél­évi jelentések tárgyalása alkalmával, a 33-as bizottság bármely javaslattétele alkalmával, amire a 33-as bizottság fel van jogosítva, mód­jában van a Háznak dönteni a cselekedetek helyessége és a kormány politikai felelőssége felett. Es én azt hiszem, az ország érdeke az, hogy legyen olyan kormánya, amelynek mód­jában áll sürgős szükség esetében azonnali in­tézkedéseket tenni, mert ha ez nem volna a kormánynak módjában, akkor a nemzet mna meg annak a levét, (ügy van! jobbfelol.) Nem óhajtunk semmit elvonni sem a pub­licitás, sem a parlamenti ellenőrzés alól, de mindaddig, amíg a gazdasági helyzetnek ez a világszerte ismert folytonos változása es bi­zonytalansága fennáll, ennek a nemzetnek er­deke, hogy legyen módja a kormánynak olyan intézkedésekre, amelyeket az ő gazdasági hely­zetének előbbrevitele megkíván. (Helyesles.) Igen t. Képviselőház! Az előbb tanúi vol­tunk egy jelenetnek, amikor az országgyűlés képviselőháza itt kifejezést adhatott annak a tiszteletnek, mellyel a holland nemzet iránt vi­seltetik. Méltóztassék elhinni, hogy ezt az or­szágot a nagy összeomlás óta nem kormányoz­ták rosszul, mert ha rosszul kormányoztak volna, akkor nem keresnék fel ma Budapestet es Magyarországot azok, akiknek látogatása itt örömet és megbecsülést okoz. (Taps a jobbolda­lon és a középen.) Nem fejlődött vissza... (Ma­lasits Géza: Abban, hogy Budapest szép, a kor­mány ártatlan!) Ennek az országnak eloreme­netelében része volt annak a bölcsesegnek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom