Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

Az országgyűlés képviselőházának 181. amelyet majd ki fognak adni a kiosztott földek tárgyában, tegye lehetővé ezeknek a anagas ^szteri tiszta jövedelmeknek generális leszállítását. Ma is van leszállítási lehetőség, de ez igen körülményes s az összes ügyeket ta pénzügyigazgatóságok letárgyalni sohasem fogják, generális rendelkezéssel kellene tehát megszabni, hogy például 15—16 koronánál nagyobb kataszteri jövedelemmel bíró földek nem lehetnek s amennyiben a kataszteri tiszta jövedelmek magasabbak, azokat a pénzügyigazgatóságoknak rövid úton le kell szállítaniuk. Erre rendkívül nagy szükség van, mert ennek hiányában a legtöbb kiosztott föld 800—900— 100Ö pengőbe is fog kerülni, még a mostani kedvezményes rendezés során is, ezt pedig neim bírhatja el az a nép, amely abból él és amelynek nincs más életlehetősége, mint az a csekély napszám, amelyről előbb voltam »bátor szólani vagy az a kis darab proletárföld, amely éppen csak, hogy megtermi az ő habját és krumpliját, ha ugyan a vadak meg nem eszik. Méltányos ármegállapítás volna tehát szükséges és pedig olyképpen, hogy ezek a kataszteri osztályozások leszállíthatok legyenek. Még egy szempontra vagyok bátor rámutatni. Itt egy nagy elv áttöréséről volna talán szó, de azt hiszem,, a mélyen t. kormány ezt mégis honorálni fogja. Arról van szó, hogy vannak földhözjuttatott szegény kisemberek, akik nincstelenek voltak, életük keserves é& verejtékes munkájával megtakarítottak néhány fillért, 200—300—500 koronát és befektették hadikölcsönökbe, amiből nem láttak soha semmit sem, segélyt nem kaptak rá. Kaptak viszont egy, vagy másfél hold földet, amelynek az árát a legnagyobb szigorúsággal követelik tőlük. Pedig ugyanakkor tartozunk nekik azzal a párszáz korona hadikölesönnel, ami^ nekik az egész életük eredményét jelenti s amiből nem kaptak soha semmit. Azt kérem a kormányzattól, hogy ezeknek a földhözjuttatottaknak a kis hadikölcsöneit számítsák he a törlesztésbe bizonyos méltányos valorizálással olyképpen, hogy legalább valamit visszakapjanak azokból a fillérekből, amiket összegyűjtöttek. Talán kombinálni lehetne ezt úgy, hogy ama bizonyos tőketörlesztési jutalmaképpen adná ezt a kormányzat a földhözjuttatottak részére. Ez nem jelentene olyan nagy tehertételt az állam részére, amit nem lehetne előteremteni. Igazságos volna ez azért is, mert a hadirokkantak, a vitézségi érmesek, a Károly-csapatkeresztesek kaptak 25% kedvezményt _ a föld árából, de a háború anyagi károsultjai, a szegény kisemberek, akik alig tudták egy élet során a hadikölcsönbe fektetett párszáz koronát megszerezni, nem kaptak semmit sem. Tehát ugyanazon a címen, a hadikárosultság címén egészen^ jogszerűen be lehetne számítani a földek árába n^nlrnnlr o 'Trie* nnmlrrilncÄ-n nVn n Ír o nr Of*"f olrûf Azt szeretném még kérni, hogy amennyiben ilyen kiosztott földek átruházása történik, ez után ne kelljen külön illetéket fizetni. Az első kiosztás, ami az Ofb. útján történt, illetékmentes volt. Ha azonban most a gazdasági albizottság vételárnemfizetés miatt másra ruházza át a földet, az új 'birtokosnak illetéket kell az átrúhárás ntan illetni. Bedig ez szerintem éppen olyan kiosztás, mint amilyen az első volt. Jogosulatlan tehát az, hogy az új birtokosoktól vagyonátruházási illetéket kérjünk, különösen akkor, amikor nem is tudjuk azt, hogy két év múlva nem fogják-e a földet másnak a kezébe juttatni és senki sem kívánhatja, ülése 1937 február lÖ-en, szerdán. 247 I hogy az a föld kétszeres, háromszoros vagy esetleges négyszeres vagyonátruházási illeték alá essék. Kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, hogy ezekben a kérdésekben megnyugtató választ adni szíveskedjék. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a választ Rakovszky Tibor képviselő úr hasonló tárgyú interpellációjára a mai ülésen adandó válaszommal egyidejűleg későbben adjam meg. (Helyeslés.) Elnök: A Ház hozzájárul. Következik Rupert Rezső képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Veress Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a miniszterelnök úrhoz az 1931:XXVL te. alapján folytatott kormányzás abbahagyása tárgyában; 1. Egyetért-e velem a miniszterelnök úr abban, hogy a rendeletekkel való kormányzás, amikor az a törvényhozás elé tartozó tárgyakra is kiterjed, alkotmányellenes s lényegében nem egyéb, mint eltörlése a törvényhozásnak és megtámadása a törvény fogalmának és tekintélyének? 2. 'Hajlandó-e ennélfogva megnyugtatni az országot, hogy az 1931:XXVI. te. hatályának meghosszabbítását és az úgynevezett 33-as bizottság céltalan és üres intézményének fenntartását nem fogja kérni többé a törvényhozástól ? 3. Hajlandó-e a kibocsátott rendeleteket visszavonni s amennyiben azok befejezett tényeket teremtettek, vagy a bennük foglalt szabályozásra tovább is szükség van, minderre vonatkozólag törvényhozási rendezést kezdeményezni?« Elnökr Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T, Képviselőház! Évek óta az a szokás, itt, hogy a t. kormány rendesen júniusban, egy javaslattal jön a Ház elé, amelyben az 1931:XXVI. te. meghosszabbítását kéri. Az 1931=XXVI. tc.-t annákidején a szomorú emlékű bankszünnapok után hozták és ebben a törvényben rendkívüli felhatalmazást adtak a kormánynak egy esztendőre, olyan rendkívüli felhatalmazást, amely egyenesen a törvényhozás jogkörébe vág, illetve annak jogkörét nagyrészben megszüntette. Ez a felhatalmazás pedig e törvény szerint így szól (olyassá): »A minisztérium mindaddig, míg azt a gazdasági és hitelélet rendjének megóvása szükségessé teszi, e célok érdekében rendelettel magánjogi és eljárási, úgyszintén a törvényhozás hatáskörébe tartozó egyéb rendelkezéseket is tehet.« Tehát korláthanul felhatalmazza a kormányt ez az intézkedés, ez a rendelkezés arra, hogy egész magánjogunk területén, ha neki úgy tetszik, ő maga olyan törvényeket hozzon, amely törvényeket legfeljebb a törvényhozás hozhat meg, sőt, mint »a tapasztalat bizonyítja, ennek a felhatalmazásnak alapján a t. kormány olyan jogszabályozásokat vitt végbe, amelyekhez még »a törvényhozásnak sincs joga. r A gazdasági és hitelélet rendjének megóvása érdekében szabad csak ezeket a rendelkezéseket tenni, de én azt hiszem, ez semmiféle garanciát nem nyújt, mert hiszen mindig gusztus dolga, hogy mit kíván a gazdasági és hitelélet érdeke. Nem tudnók mi