Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-179

180 Az országgyűlés képviselőházának 179. szegény emiber és melyik a gazdag ember szer­vezete és bizony ha hozzájutnak, ugyanúgy be­fészkelik magukat a gazdag ember szervezeté­be, mint a szegény ember szervezetébe. Ezért a gazdag embernek nagy súlyt kellene helyez­nie egyrészt arra, hogy mindenkinek egész ci­pője legyen, másrészt arra, hogy száraz lábbal lehessen legalább a fővárosban — sőt az egész országban, de ez már, elismerem, hallatlanul vérmes kívánság, — járnia annak, akiinek ten­nivalója van. Budapest környéke tehát az én szerény fel­fogásom és tapasztalatom szerint nem nagyon lelkesedhetik azért, hogy a mélyen t, hetven esztendős, öreg, szakállas Közmunkatanácsot régi, elavult szervezetével ráültetik a nyakára, 'hogy az rendezze most Pestkörnyéknek szám­talan problémáját, mert probléma azután van bőségben. (Meskó Rudolf: Erre szükség van!) Budapest környékén hallatlanul sok a baj, a fájdalom, a keserűség, a hiány, a megoldat­lan probléma. Ezekkel a problémákkal komo­lyan kellene foglalkozni és ha ilyen irányú ja­vaslat kerülne a képviselőház elé, mi volnánk az elsők, akik azt nagy örömmel üdvözölnénk és elfogadnánik. De kap most Budapest környé­ke egy öreg nagybácsit, aki majd parancsolni fog nekik, de fizetni nem. (Derültség.) Pedig fordítva kellene csinálni ;a dolgot. Budapest környéke olyan nagybácsi után áhítozik, aki fizet és nem parancsol, vagy legalább is, aki fizet és parancsol, de olyan nagybácsira, aki csalk parancsol és egyáltalában nem fizet, iga­zán nincs szüksége Budapest környékének és ha •meg lehetne kérdezni Budapest környékéinek a népét, vagy talán a városi képviselőtestüle­teket, azt hiszem nemmel válaszolnának arra a kérdésre, hogy ezt a t. parancsoló nagybácsit befogadják-e vagy sem. (Meskó Rudolf: Pedig szükség van rá!) De nem ebben a formában. (Meskó Rudolf: Lehet változtatná rajta!) A modern város- és falurendezés új rendszerét szerintem úgy kellene kezdeni, ahogyan szokás : Alulról felfelé kellene kezdeni az építést. Ez a javaslat azonban a technikával és a szoká­sokkal szemben állva, éppen fordítva csinálja a dologt: felülről kezdi az építést., (Fricke Va­lér: Ez a művészet!) De ez nem jól van így, ez ojyasvalami, mint amit egyes vidékeken a esűrépítéseknél láthatjuk, hogy először a csűr­nek a tetejét építik meg és csak azután az alapját és a falait, de a technika és a tudomány nem így tanítj komoly építkezés nem ilyen formában történik, ott először az alapokat rak­ják le, azután a falakat húzzájk fel, azután jön a Jkupola, a tető. Ez az építkezés rendes me­nete. Ez a javaslat azonlblain fordítva csinálja a dolgot: Épít egy kupolát, anélikül, bngy alamtai volnának a ikupolának s anélkül, hogy előbb vihairálló falakat építene. Éppen ezért szerény felfogásom szerint — disanétleon, hangsúlyozom s nyomatékosam figyelmébe ajánlóim a mélyen tisztelt kormánynak és a törvényhozásnak — legelisősorbam szükség volna izmos és széles hatáskörű önikorrnányzatra. Hiába csinál itt a törvényhozás akármit, hiába hozzuk a legíbri­liámisabb megoldása lehetőségeket és a legjobb törvényeket, aimíg a városoknak és a falvaknak nincs megfelelő, jól kiépített, önálló hatáskör­rel rendelkező — megengedem,, felsőbb felügye­lettel ellátott —önkormányzatuk, addig semimi­féle kísérlet nemi járhat eredatnemmyel. Már pe­dig ma Magyarországon nincs önkormányzat. Ami van. az látszat-önkonmányzat. Az önlkor­mányzatoknak — Budapestet sem véve ki — ülése 1937 február 5-én, pénteken. nincs semmiféle hatáskörük, semmiféle hatal­muk: adminisztrálhatnak, beszedhetik az adót, határozhatnak, bizonyos kérdésekben, végered­ményébem azonban minden a t. kormánytól és a belügyminisztertől függ, aki kezében tartja az önkormányzatok életét,, akinek akaratától, kívánságától, politikai felfogásától függ mün­den, s aki sokszor talán a ko>rtézia szempontjai­tól vezéreltetve irányítja Magyarország városi és falusi életét. Legelsiősonban tehát ömkormrány­zatra volna szükség. T. Ház! Az önkormányzatot megnyomorító kormánypolitika még Budapesten is egészen cifra dolgokat produkál. Legutóbb történt, hogy Budapest székesfőváros törvényhatósága — az ország legelső és legnagyobb törvényható­sága — hozott egy határozatot, amellyel egy közlekedési vállalatot sajátított kii, amely ed­dig magánikiézben volt. Ez volt ez a bizonyos Bart, kérdés. A főváros törvényhatóságának közgyűlése néhány szavazattöbbséggel az át­vétel mellett foglalt állást, szemben a másik résszel, aimely magánkézbe akarta hagyni ezt a közlekedési vállalatot,, >amely 6—7 relációt tar­tott fenm, 'egyet a Margitszigetre, néhányat pedig a környékre. Meglehetősem fontos, út­vonalak ezeik, s a főváros ezért _ szükségesnek tartotta, hogy ezt az üzemet saját kezelésébe vegye át. Eeknent a batározat a miniszté­riumba. A minisztériumiban imit csináltak vele, mit mem, azt nem tudom, talán a főváros tör­vényhatósága tudja,, de nem mondja, tény azonban, hogy a lejárat utolsó napján déli 12 órakor közölte a belügyminiszter a főváros tör­vényhatóságával, hogy nem hagyja jóvá a ha­tározatot, mert mem látja tisztázva azt, hogy a szavazás szabályszerűen történt-e vagy sem. Tudniillik a vállalat a közgyűlési határo­zatot megfellebbezte a belügyminiszterhez és a belügyminiszter úr inkább hisz egy nyerész­kedésre alapított magánvállalatnak, mint az ország első és legtekintélyesebb törvényható­ságának, annak közgyűlésének és a közgyűlési határozatnak, de eltette az utolsó pillanatra és azután az utolsó napon pont tizenkét óra­kor jutatta el a maga jóvá nem hagyó vég­zését a törvényhatósághoz. Szerencsére a pol­gármester feltalálta magát és nem nagy súlyt helyezett erre a belügyminiszteri döntésre; át­vette a Bart.-ot, bár, ha valami ijedt alak lett volna, nem lett volna szabad átvennie, hanem tartania kellett volna magát a belügyminisz­ter döntéséhez és így valóságos anarchia ál­lott volna be. Nem tudták volna, hogy átve­gyék-e, avagy sem, ki járassa a kocsikat, hi­szen el volt minden intézve, az emberek ki voltak jelölve, új típusú, világos, szép autó­buszok készen álltak, azokkal a kocsikkal, a kis barna bárkákkal pedig, amelyek a Bart. kezelésében szaladgáltak az útvonalakon, nem tudták, mit csináljanak. Végre megoldották a dolgot úgy, hogy mégis átvették a Bart.-ot, azt hiszem, utólagos jóváhagyás reményében, vagy előzetes megbeszélés alapján, nem tudom, azonban de facto mégis átvették és a közgyű­lés azután túlnyomó nagy többségében a meg­váltás, az átvétel mellett döntött. Most már a mélyen tisztelt belügyminiszter úr, — lletőleg azóta már nem Kozma a belügyminiszter — az új belügyminiszter úr is lesz szíves bele­nyugodni abba, amit az ország első és legfon­tosabb törvényhatósága elhatározott. Az, ami Budapesten megtörtént, természe­tesen megismétlődik a vidéken, mindenütt, ki­vétel nélkül, nincs Magyarországon ma ön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom