Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. városunkat, nagyszerűt lehetett volna alkotni és mégis, összehasonlítva más, nagy világvárosokkal, annyi hibát, annyi íélszegséget, annyi tervszerűtlenséget látunk itt, hogy ez egyáltalában nem dicséri a Közmunkatanácsot. A legszebb épületek közül egy csomót eldugtak, a Bazilikát falak közé építették bele, az Operát eldugták bérházak falai közé, alig lehet megközelíteni, a Zenepalotát és a hasonlóan szépen megtervezett és nagy pénzekéirt megépített épületekeit eldugdosták, ahelyet, hogy szabad térre tették volna őket, hogy elérhetőbbé, megközelíthetőbbé tették volna őket. (Kétly Anna: Az Erzsébet-ihidat nekivezeitték a hegynek!) Ha nézzük a Duna-szabályozást, a Dunapartot, egészen lehetetlen az, amit a Közmunkatanács csinált, bár nem tudom, hogy Ő csinálta-e, de hiszen ez volt az indító oka annak, hogy életrehívták. A Duna két partja, amely természeti szépségekkel van tele, éktelen; nem akarom azt a csúnya és inparlamenmentáris szót használni, hogy pocsék, mert ezt is mondhatnám, de mindenesetre éktelen s a külső Lipótvárosnak és a Ferencvárosnak egyáltalában nincs szabad Dunapartja. Ezek a kerületek már esztendők, sőt évtizedek óta küzdenek azért, hogy megkapják a szabad Dunapartot, amely lehetővé teszi, hogy levegővel, kikötőkkel, sétányokkal és egyebekkel láttassék el, amire egy ilyen vízpart alkalmas. Es mit látunk a Dunaparton? A Dunapart nagy része, leszámítva a kis belső városrészt, ahol a korzó terül el néhány szállodával és kávéházzal, — az is rossz és rendezetlen — egészen élvezhetetlen és elfogadhatatlan. Széncsuzdák, teherpályaudvarok és közraktárak éktelenítik el a Duna balpartját a pesti részen és hogy a budai rész mit mutat, azt hiszem, mindenki tudja, arról nem kell sokat beszélni. Nem kell tehát ezt a régi és elavult Közmunkatanácsot olyannak elfogadni, mint amely egy törvény szakaszai közt megfelelhet a maga hivatásának, hanem ismétlem és hangsúlyozom, legelső kötelesség volna a Közmunkatanácsot megszüntetni s helyette egy középítést irányító szervet létrehozni a mai idők szellemében, hogy az valóban megfeleljen annak a kötelességnek és hivatásnak, amelyre szánták. Nincsenek kihasználva r sem Budapesten, sem máshol azok a nagyarányú gyógylehetőségek, amelyek Csonka-Magyarországon is megvannak. Beszélnek Budapestfürdővárosról, milliószámra bocsátják ki a különböző brosúrákat, próbálnák elfogadtatni a világgal Budapestet, mint fürdővárost, aminek a lehetőségei valóban megvannak. Lehetne itt komoly és igazi fürdővárost létesíteni, ha megfelelő anyagi készültséggel, megfelelő technikai felszereléssel, általában megfeelő készültséggel próbálnák ezt a kérdést megoldani. T. Képviselőház! Sokat beszéltek más javaslatokkal kapcsolatban is például a Balaton kérdéséről. En azt hiszem, hogy nemcsak minden magyar ember szívesen menne a külföld helyett, ha nincs különösebb dolga a külföldön, a Balaton mellé nyaralni, hanem a külföld is szívesen látogatná a Balatont, ha az a mai igényeknek megfelelően volna berendezve és fejlesztve. A Balaton számos partján nincs még villany világítás, nincs iható víz, nincsenek megfelelő lakóhelyek, szállodák, nem is szólva azokról a községekről, amelyek a Balaton mentén elterültek s amelyek egészen régi KÉPVISELŐHÁZI NAPLŐ. XI. ülése 1937 február 5-én, pénteken. 179 és eredeti állapotukban maradtak meg a jelenkor számára és maradnak meg talán az utókor számára is. Ha az ember például elmegy Hévízre, közel a Balatonhoz, ahol nagyszerű gyógyvíz van és az egész világ ellátogathatna ide a reumagyógyítás céljából, azt látja, hogy nincs megfelelő ivóvíz és szódavízzel itatják a közönséget, amely nem veszi be azt a vizet, azt a különböző kutakból eredő rossz vizet, amely ott található. Nem mindenki szereti a szódavizet, nem vehetik tehát rossz néven attól, aki a szódavizet nem szereti, s azért nem megy el Hévízre, hanem elmegy niás olyan gyógyfürdőre, ahol kap megfelelő ivóvizet. A legelemibb, a legkevesebb, amit fürdővendég elvárhat, hogy ott, ahol lakik, ahol pénzét költi r kapjon mindent, amit a mai kor, a mai kultúra, a mai technika nyújtani tud. Legyen megfelelő világítás, megfelelő ivóvíz, legyenek megfelelő szállodák, (Kéthly Anna: Csatornázás!) nem is szólva az egyéb egészségügyi berendezésekről, a csatornázásról. A Balaton mellékén akárhány helyen látni nyílt csatornákat, ahol a szennyvíz szemmel láthatóan, szabadon folyik, nem is szólva arról, hogy vízzel öblített egészségügyi alkalmatosság a legkevesebb helyen van a Baaton mentén. T. Képviseőház! Mindez mit jelent? Azt jelenti, hogy valóban szükség van olyan törvényre, amely lehetővé teszi a falurendezést, a faluszabályozást és az építkezés egységes szabályozását. Nemcsak a vidék szempontjából, nemcsak elhanyagolt fürdőviszonyaink és egyéb egészségügyi berendezéseink miatt, hanem azért is, mert, amint mondottam, sajnos, a fővárosban sem sokkal jobb a helyzet mint a vidéken. Nagyon büszkék vagyunk fővárosunkra és valóban lehetünk is büszkék, mert gyönyörű szép fekvése van és vannak szép institúciói, különösen amióta ott bent a törvényhatóságban vannak özetlen mozgató erők, van egy szociáldemokrata frakció, amely minden melléktekintet nélkül felveti a problémákat és szorgalmazza a problémák megoldását, hanem mégis az a helyzet, hogy egy világváros, ha a természet egy kissé pajzánkodik, inapókra, sőt hetekre sártengerbe fullad bele. Ezért már szégyenkeznünk kell, hogy Budapesten, amely többszáz-milliós költségvetéssel dolgozik, ha több hó esik le, mint amennyire az a t.^ ügyosztály gondolt, az őszi hónapokban egyik járdáról a másikra átmenni nem lehet és akárcsak Budafokon, vagy akármelyik pestkörnyéki városban és faluban, ugrándoznak az emberek egyik járdáról a másikra, a járdáról a villamosra, mint a szöcskék. Szökdécselni kell Budapesten ma, ha az ember bokáig érő sárban netalán száraz lábbal akar átjutni egyik helyről a másikra, ami azonban a legritkáb esetben sikerül. (Fricke Valér: Soha! — Derültség.) Ez nemcsak rendészeti, szépítészeti, építészeti kérdés, de 'egészségügyi kérdés is. (Kéthly Anna: Keressenek az orvosok is a lábtöréseken!) Azt is tudni kell, hogy Budapest milliónyi lakosa közül bizony nagyon sok van, akinek nincs egésztalpú cipője és így bukdácsol bokáig érő sárban. Ennek ára az ő részéről nagyon sokszor egy kis náthaláz. Azt ie tudnunk kell ehhez — tudományosan állapították meg, — hogy a járványos betegségek nem ismernek határokat, nem tudják melyik a palota, melyik a kunyhó, melyik a 26