Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-179

178 Az országgyűlés képviselőházának 179. ülése 1937 február 5-én, pénteken. lesítését. Ha az ember becsukná a szemét, bedugná a füleit, nem ismerné az előzményeket és összefüggéseket, csak azt látná, bogy itt egy javaslatról van szó, amely a városrendezéssel, falurendezéssel és építésszabályozással foglalkozik, azt kellene rávágni, hogy ilyen törvényre szükség van, szükség volt már régen, már hamarabb meg kellett volna ab kötni ezt a törvényt, de a tények, a tapasztalatok és az összefüggések ismeretében és birtokában előlegeznünk kell a kormánynak azt a köteles bizalmatlanságot, amellyel ellenzéki oldalról tartozunk a közvéleménynek. Egységes r városrendezésre — hangsúlyozom — szükség van, de a centrális hatalom birtokállományának további növelése az én szerény felfogásom szerint nemcsak felesleges, de hovatovább veszélyessé is válhat a közérdek szempontjából. En a javaslatot természetesen áttanulmányoztam és az a vélemény alakult ki bennem, hogy ez a javaslat inkább az utóbbi célt szolgálja, mint az előbbit, inkább a^ kormány hatalmi birtokállományának növelése lesz a javaslat eredménye, mint a modern városkultúra felépítés-e (Dinnyés Lajos : Politikum!), pedig ez a kérdés, a városrendezés, a falurendezés és az építkezés szabályozása nem hatalmi, nem politikai kérdés, hanem elsősorban pénzügyi kérdés. Az önkormányzat minősege is közrejátszik a városrendezés megoldásánál, mert ha azt akarjuk, hogy városaink és községcink egységes, modern, a mai kor igényeinek minden tekintetben megfelelő, kulturális és egészségügyi szempontból helytálló rendezéshez^ jussanak, akkor elsősorban szükség van egészséges, gerinces, független önkormányzatra. (Zaj.) Az ebhez hasonló különböző törvényes rendelkezések és szabályozások, ezek a foltozgatási kísérletek nem fognak eredményhez vezetni. Pénz és önkormányzat kérdése a modern város- és falurendezés és ezt a kettőt a javaslat nem biztosítja. A pénz ma — tudjuk — ritka jószág, az önkormányzatot pedig már régen felfalta az ellenforadalmi szellem, amely húsz év óta terpeszkedik itt az országban. Itt hiányzik a modern városrendezés két legfontosabb kelléke: az egészséges, független önkora «uyzat és a megfelelő anyagi fedezet. Már most az a kérdés, hogy ez a javaslat, amelyet most tárgyalunk, alkálim as-e ezeknek a hiányoknak a pótlására? Erre kereken és őszintén — aki őszinte, annak így kell felelnie — 'azt kell mondánorao>: nem! Ez a javaslat kitűzött célját inern fogja elérni, nem fogja betölteni azt a hivatást, amelyet neki szántak és amelyet tőle elvárnak. (Farkas István: Csak látszat lesz belőle, semmi más!) Az bizonyos, hogy a kormány hatalma sokkal nagyobb lesz, mint volt eddig. Kreálnak talán új hivatalokat, új pozíciókat, de a célt elérni nem fogják. Engedjenek meg, nem jóslásokba akarok bocsátkozni, hanem a tapasztalatokból beszélek, amidőn arra hivatkozom, hogy az elmúlt két évtized törvényalkotásai bennünket mindenben igazoltak: ez a törvény nem fogja elérni a célját. Nem tette jobbá a javaslatot a Közmunkák Tanácsának beékelése sem. illetőleg a Közmunkák Tanácsa hatáskörének kiterjesztése Budapest környékére, amivel az előadó úr lepett meg bennünket a javaslat tárgyalásának első napján, bizonyára nem a saját önszántából. Ezzel tisztában vagyok. A kormány intenciója lehet az, hogy a Közmunkatanács hatáskörét ki kell terjeszteni Budapest közvetlen környékére, én azonban azt hiszem, hogy a javaslat ezzel nem vált jobbá és Budapest közvetlen környékének helyzete sem javul imeg a Közmunkatanács bekapcsolásával. Elsősorban magát a Közmunkatanácsot modernizálni, vagy megszüntetni kellene. A Közmunkatanács egy tiszteletreméltó, öreg, elavult intézmény, amely délceg ifjúkorában sem mutatott szép és nagy formákat, most vénségében tehát hiába várunk tőle különleges teljesítményeket. Az 1870. évi X. tcikkel hívták életre ezt a szabályozó testületet és nagyon érdekes, nogy milyen hatáskörrel. Az idézett törvénycikk címe ugyanis a Duna folyamának a főváros melletti szabályozásáról és a forgalom és közlekedés érdekében Budapesttel létesítendő egyéb közmunkák költségeinek fedezéséről és e közmunkák végrehajtó közegeiről beszél. Hetven évvel ezelőtt azonban merőben más volt a y árosépítésnek, a városterjeszkedésnek és a városrendezésnek minden feltétele, minden^ kelléke és lehetősége, a magyar törvényhozás azonban, ha már egyáltalában szükségesnek tartja a Közmunkatanács fenntartását, mégsem tartotta szükségesnek és időszerűnek a Közmunkatanács modernizálását, meghagyta azt a maga régi szervezetében és most kiterjeszti hatáskörét Budapesten kívül igen jelentékeny területekre is. Az idézett törvény azonkívül, amit a cím es néhány paragrafusa mond, — néhány paragrafusból áll csupán ez a törvény, — a fősúlyt 24 millió osztrák értékű forintról szóló sorsolási kölcsön kibocsátására helyezi. A paragrafusok legnagyobbrészt azzal foglalkoznak, hogy miképpen lehet 24 millió osztrák értékű forint sorsolási kölcsönt kibocsátani, sikeresen felvenni és az államkasszába inkaszszálni. Tulajdonképpen ez volt a Közmunkatanácsnak életrehívó alapötlete, a Közmunkatanács, ez az elavult intézmény azután fennmaradt mint sok egyéb intézmény az elmúlt időkből; hol működött, hol beszüntette működését, mindenesetre azt látjuk, hogy működése nem volt túlságosan termékeny és eredményes a város- és felurendezés, a Dunaszabályozás és .mindazoknak a kérdéseknek a terén, amelyek Közmunkatanács működésével a törvény szerint kapcsolatban vannak. Ha tehát a Közmunkatanácsot fenn akarják tartani és annak működési körét ki akarj ált terjeszteni Budapesten kívül más területekre — ebben az esetben olyan fontos területekre, mint Budapest környéke, — akkor elsősorban magát a Közmunkatanácsot kellett volna megfelelő módon, a niai kor követelményeinek megfelelően újraszabályozni, modernizálni. Ez nem történt meg, ami azt jelenti, hogy a Közmunkatanácstólmai szervezetében a hatásköre alá bocsátott új területek sem várhatnak sokat, mint ahogy nem kapott sokat a főváros sem a Közmunkatanácstól. Hiszen látjuk, hogy a mi gyönyörű fővárosunk, amelynek fekvésénél elönyösebbet és szebbet világszerte nem találhatunk, a Közmunkatanács működése alatt mégis rendszertelenül, hibásan és hiányosan fejlődött. A főváros tervszerűtlen kialakulása a Közmunkatanács működése nyomán jött létre és ez hangos vád a tanács ellen. A természet nagyszerű adottságokkal ajándékozta meg fő-