Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-179

176 Az országgyűlés képviselőházának 179. exiszteneiák agglomerációi és egészséges fejlődési irányt jelentenek. (Ügy van! a baloldalon.) Ugyanakkor azonban — és ez volna szerintem a jelen törvényjavaslat egyik célja — roppant szigorúan kellene megakadályozni Pest körül azokat a város határán kívül való letelepüléseket, amelyeket említettem, (Dinnyés Lajos: Parcellázásokat!) amelyek előidézték itt a telekspekulációnak olyan orgiáit, amilyenek aa> elmúlt években történtek, (Zaj.) mert itt nem közérdekről, nem városfejlődésről volt szó. Ha az ember akár autón, országúton, akár vonaton a legkülönbözőbb irányokból megközelíti Pestet, látja ezeket a nagy hangon hirdetett telepeket. Az egyik plakát így kezdődik: »Ön okos...«, ehhez hozzáírta valaki: »...ha nem vesz ottan telket.« Az illető, úgy látszik, megjárta már egy ilyen telekvásárlásnál. Ez a kérdés tulajdonképpen nem ennek a törvény javaslatnak keretébe tartozik, de igenis szervesen összefügg vele és itt kérném az igen t. kormányt, hogy ezeknél a különböző parcellázásoknál és telepítési akcióknál szigorúan gyakorolja az ellenőrzés jogát, mert lehetetlen,, hogy a város közelében egyesek privát üzleti érdekéből keletkezzenek ilyen települések és drága pénzen rásózzák a telket a kisember nyakára. (Bródy Ernő: Ott hagyják utak nélkül, világítás nélkül, közművek nélkül!) Az a kisember azután szalad, kilincsel a városnál és követeli országgyűlési képviselők és a város törvényhatósági bizottságának tagjai által, hogy igenis ott van ez a telep, ennyi meg ennyi ember él ott, tessék a közműveket odavinni. Ez a város szempontjából negatív tétel, olyan tétel, amely soha, de soha nem fogja a maga hasznát a városnak meghozni. Amennyire helyes, egészséges a település a varosok perifériáin, annyira meg kell akadályozni ennek az egészséges r településnek a& ellenkezőjét szolgáló (Dinnyés Lajos: Zugparcellázásokat!) indiánus-településeket — mert másnak ezeket nem lehet neveznem. (Dinnyés Lajos: Abesszin-településeket!) Legyen szabad itt felemlítenem, hogy igenis, bizonyos mértékig a város irányíthatja a maga politikáját, úgy, t ahogyan felszólalásom elején ezt voltam bátor felemlíteni. Ennek példáját láttam ma, sajnos, tőlünk elszakított Pozsony városában, ahol valóságos amerikai arányú fejlődés történt a legutóbbi 15 évben. A város természetesen a lehetőségek határain belül — hogy jól csinálták-e vagy nem, az más kérdés — maga. irányította a fejlődés menetét azáltal, hogy kiment a közművekkel oda, ahol kívánatosnak tartotta, hogy olyan irányban fejlődjék a város. (Bródy Ernő: Tudatosan csinálta!) Más kérdés, hogy milyen szempontok érvényesültek éppen speciálisan Pozsony esetében, más kérdés, hogy kik voltak azok, akiknek ez érdekükben állott,, mert hiszen a protekció ilyen estekben mindig érvényesül, de ez azután már a közéleti tisztaság kérdéséhez tartozik. Nem megvetendő szempont azonban az, hogy a város vezetősége maga szabja meg a fejlődés irányát, ha van városfejlesztési terv, — hiszen ennek conditio sine qua non-ja az, hogy legyen — maga irányítsa ezt azáltal, hogy arrafelé megy ki a közművekkel, amely irányban a fejlődést kívánatosnak tartja. Azt hiszem, ha ez a gyakorlat érvényesült volna különösen alföldig városaink eddigi fejlesztésénél, akkor egészségesebb állapotok lennének, mint amilyenek ma vannak, amikor rendkívül nagy területre oszlanak el az ilyen ülése 1987 február 5-én, pénteken. formán a rentabilitás legkisebb reményét sem magukban hordozó közművek. A városok pénzügyeire vonatkozólag volna még néhány megjegyzésem. Az egész városfejlesztés nagyon szép, nagyon kívánatos dolog és eltekintve jogi vonatkozásaitól, bizonyosan számos értékes gondolatot fognak nyerni a városok ettől a javaslattól. Természetesen itt felmerül a költségek kérdése és ez a kérdés egyike a legfájóbb pontoknak. Shvoyt. képviselőtársam rámutatott arra, hogy éppen az alföldi városok esetében milyen óriási terhek nehezednek a város polgárságának nyakába. Ma Budapesten és a vidéki városokiban is azt látjuk, hogy avároso'kat megillető különböző jövedelmi források elvonása, másrészt pedig azoknak nem kompenzálása által a városok ma kedvezőtlenebb anyagi helyzetben vannak, mint voltak akkor, — tíz-tizenkét évvel ezelőtt — amikor a háború utáni időkben látszatkonjunktúra volt, amikor forgott a pénz és amikor talán indokolt lett volna egyik-másik esetben az ország javára bizonyos jövedelmi források elvonása. Ma azonban ennek a fordítottját látjuk., Ha ilyen nagy költségekre kényszerítik a városokat, amilyenekkel ez a városrendezés jár, azt helyesnek tartom, mert hiszen költsék a városok a polgárok pénzét hasznos dolgokra, viszont az a véleményem, hogy fedezetről mégis gondoskodni kellene. A helyzet az, hogy ma a legtöbb városunk csak tengődik a jelen költségvetés keretei között s a polgárság teherbíróképessége a legvégsőkig igénybe van véve. Ilyenformán nem nagyon látom a lehetőségét annak, hogy a polgárság vállaira újabb számottevő terhet rakjanak ennek a városrendezésnek megvalósítása érdekében. Nem lehet azonban ezt az ügyet három tényező figyelembevétele nélkül tárgyalni. Az egyik tényező az általános drágaság kérdése. Tudjuk, hogy ez relatív valami, de tudjuk azt is, hogy ma a polgárság szempontjából mégis drágaság van. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) A másik tényező a közterhek utóbbi időben történt aránytalan növekedésének a kérdése és a harmadik: a munkabérek, a fizetések kérdése. Ez a három komponens adja meg tulajdonképpen a lehetőségét annak, hogy lehet-e itt nagyobb arányú városrendezés, vagy sem, mert a közterhek növekedése — hogy ezzel kezdjem — olyan horribilis mértékű volt a polgárság egyébkénti anyagi leromlása mellett, hogy itt nem lehet bizonyos közterheket anélkül leépíteni, hogy bizonyos terheken ne könnyítenénk és nem lehet a polgárság vállaira újabb terheket tenni. Itt vagy arról van szó, hogy egyáltalában nem lesz városrendezés vagy pedig arról, hogy a közterhek lényege» részét csökkentsék és csak azután lehet.városrendezésről beszélni. A másik dolog a munkabérek és a drágaság kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat indokolásának egyik helyén azt mondja, hogy »szociális érdekeket közelít meg«. Nem tudom, mit jelent ez a definíció, hogy szociális érdekeket közelít meg. (Farkas István: Elég baj, hogy csak meg akarja közelíteni!) Szociális szempontból lehet valami vagy helyes vagy helytelen, de szociális szempontból megközelíteni valamit, esetleg megkerülni és csak elmenni mellette, — nem értem, hogy mit jelent. A szociális szempontot nem közelíti meg a javaslat, de azért fontosnak tartom azt, amit több képviselőtársaim hangoztatott a kormánypárt oldalán is, s ez a munkabérek kérdése a vá-