Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-179
Az országgyűlés képviselőházának 179. ülése 1937 február 5-én, pénteken. mossál, autóbusszal és lármával, akkor bizony az a telek a tulajdonos szempontjából nemhogy emelkedett volna értékében, hanem csök. kent. Számos esetet lehetne még felsorolni. A kártalanításnélküli kisajátítás elve, továbbá a biroi lórum negligálása tehát igenis, súlyos serelme egész jogrendszerünknek. De tovább megyek. A törvényjavaslat ezzel a rendelkezésével veszedelmes precedenst is alkot. Esztergályos János képviselőtársunk a szociáldemokrata párt részéről hozzájárult Petrpvácz Gyula megállapításához, hogy itt tulajdonképpen igenis a sarló és kalapács jelent meg ebben a javaslatban. Anélkül, hogy ilyen túlzó megállapításokat a magamévá tennék, meg kell állapítanom mégis, hogy veszedelmes precedenst alkothat egy ilyen törvény, amely áttöri azt a mi jogrendszerünkben eddig mindenütt uralkodó elvet, hogy nincs kisajátítás kártalanítás nélkül. Itt van a földbirtokpolitika kérdése is. Eddig minden földbirtokpolitikai intézkedésünk lényege az volt, — úgy az első földreformtörvénynél, mint a telepítési törvénynél — hogy az államnak lehetőséget kell ugyan nyújtani arra, hogy bizonyos esetekben az egyesek magántulajdonában levő földből^ kisebb-nagyobb részt elvehessen telepítési és egyéb birtokpolitikai célokra, de minden esetben ki kell mondani a kártalanítási elvet. Nem méltóztatnak azt gondolni, hogy az a városi telektulajdonos, akinek telkét kártalanítás nélkül is ki lehet sajátítani, azt fogja mondani, hogyha tőlem lehet, miért nem lehet a földbirtokostól kártalanítás nélkül elvenni a földet 1 ? Nagyon helytelennek tartanám, ha ilyen irányú precedenst alkotnánk és ha ez az elv kezdene utat törni a földbirtokpolitikában is. Ez az intézkedés mégis csak a kormány által eddig igen erélyesen védett magántulajdon elvének további megsértésére ad bizonyos morális bázist. A harmadik szempont, amely itt a telkek kisajátítási és szabályozási lehetőségeire nézve a javaslatban felmerült, a telekátalakítás és a íeiekrendezés kérdése. Helyeslem ezt, mert olyan elvet visz bele a városrendezésbe, amely másutt, a falun már régen érvényben volt; a tagosítás elve jut itt érvényre. Mindenesetre helyes, hogy ezt erélyesebben, kényszer útján lehet megvalósítani, mert végeredményben a város polgárságának is érdeke, hogy a telkek olyan alakúak és olyan nagyok legyenek, hogy gazdaságosan ki lehessen azokat használni. Itt azonban megint jelentkezik a hatalmi túltengés lehetősége, amely a nélkül, hogy a javaslat lényegét érintené, odiózussá teszi ezt a javaslatot sok ember előtt; ez az a bizonyos kötelező toronylebontási szakasz. (Propper Sándor: Ezt valakinek a testére szabták!) Nem tekintem ugyan olyan borzasztóan tragikusnak, hogy ha van egy házon egy csúnya torony, ha megállapítják, hogy az csúnya, akkor lebontatják, de nincs benne ebben a toronyszakaszban, hogy ki állapítja meg: a torony van-e olyan szép, hogy beleillik a városi képbe. Legalább vettek volna bele a Műemlékek Országos Bizottságát fórumként. (Propper Sándor: Valahol van egy hirdetőtorony, azt akarják megszüntetni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi György: Nem mondom, hogy olyan tragikus dolog ez a toronyparagrafus, de itt megint a vexatúra és a szekatúra lehetősége nyílik meg. Anélkül,, hogy bárkit gyanúsítani akarnék, megjegyzem, — elég régóta élünk itt a magyar közéletben és látjuk ezt — nem mondom, hogy a miniszter, de a helyi kis basák alkalmat fognak kapni arra, hogy ha a polgárság nem elég gutgesinnt, akkor sok mindennek legyen kitéve. Nem akarok rossz viccet csinálni, de vájjon nem a titkos választójog egyik korrektívumát látjuk ebben az intézkedésben? (Derültség a szélsősbaloldalon.) Folytathatnám tovább azoknak a pontoknak felsorolását, amelyek belenyúlnak a magánjogba, a nélkül, hogy a jogorvoslat megnyugtató módját biztosítanák. Kérdezem, hogy egy városrendezési javaslatba, amely par excellence népszerű javaslat, mert hiszen műszaki intézkedései ennek a törvényjavaslatnak nagyrészt jók és látszik, hogy szakemberek dolgozták ki, miért szükséges belecsempészni a politikát, a polgárok magánjogainak megnyirbálását, becsempészni az autonómiák jogainak megnyirbálását, (Dinnyés Lajos: A toronyparagrafust!) a jogbizonytalanság további lehetőségét? Ezt nem értem. Mert, hogy ennek a javaslatnak műszaki részeit szakemberek csinálták, azt nem én mondom, aki nem vagyok mérnök, hanem Friedrich István t. barátom és ennek a Háznak mérnöktagjai nyugtattak meg engem arra nézve, hogy igenis szakszerűség szempontjából a javaslat műszaki része elsőrangú. A jogászi része viszont — engedjen meg a t. Ház — abszolúte nem jogászi munka (Farkas István: Politikum!), abszolúte laikus, hogy úgy mondjam, élharcos munka, mert mindenütt kilátszik a lóláb, mindenütt kilátszik a politikai célzatosság. (Zaj a középen.) Azt mondotta tegnap — azt hiszem — Dulin képviselőtársam ennek a javaslatnak vitájában, hogy^ ebben a javaslatban egyik fő hibának azt látja, hogy a jogászoknak túl nagy hatalmat ad a városrendezés par excellence műszaki kérdéseiben. • Nem tudom, hogy ez így van-e, vagy nincs így, az azonban bizonyos, hogy ezzel szemben a javaslat előkészítésénél nem nagyon látni a jogászok kezemunkáját, a jogászi gondolkozást. Mert ismétlem, míg műszaki szempontból szakemberek szerint is szakszerű, komoly és alapos munka ez a javaslat, addig jogi szempontból annyira szakít a magyar jogfejlődés tradícióival, ihogy nem tudom elképzelni, hogy magyar jogászok munkája lenne. T. Ház! Ezekben röviden felsoroltam azokat az inkább elvi kifogásokat, amelyek ez ellen a javaslat ellen emelhetők és most a javaslat műszaki részére nem akarok tovább kitérni. Igenis ki kell térnem azonban még a városszéli települések kérdésére, amelyet^ felszólalásom elején már voltam bátor említeni és ki kell térnem annak bizonyítására, hogy nem kell félni attól, — mert ilyen aggodalmak mutatkoznak ma a közvéleményben — hogy a városok felé való özönlés a magyar falu elnéptelenedésére vezethet és túl nagy városok keletkezése veszedelemmel jár. Nem tudok osztozni ebben a véleményben, mert a tapasztalat mást mutat. A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor egészséges és szakszerű szempontból jó és helyes módon történnek a városok perifériáin a települések, akkor azok igenis életképes exisztenciák letelepülései szoktak lenni. Éppen, itt Budapesten nagyon érdekes kötet jelent meg Ruisz Rezsőtől, amelynek címe: »Budapest telepítési és közlekedési politikámnak befolyása a közteherviselés mérvére.« Ebben a munkában nagyon ügyes okoskodással mutatja ki a szerző, hogy az egyes ilyen budapesti települések gazdaságilag egészséges
