Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. ülése 1937. évi február hó 5-én, pénteken, Sztranyavszky Sándor és Kornis Gyula elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Elnök bemutatta vitéz Kozma Miklós levelét, amelyben bejelenti, hogy képviselői mandátumáról lemond. — A városrendezésről és az építésügyről szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: gr. Apponyi György, Propper Sándor, Sándor István, Horváth Ferenc. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen volt: Bornemisza Géza. (Az ülés kezdődött délelőtt 10 óra 6 perckor.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. A jegyzőkönyv vezetésére Esztergályos János, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére vitéz Miskolczy Hugó, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Szeder János jegyző urakat kérem fel. Bemutatom a t. Háznak vitéz Kozma Miklós képviselő úr levelét, melyben arra való hivatkozással, hogy a kormányzó úr ő főméltósága folyó évi február hó 3-án kelt legfelsőbb elhatározásával az országgyűlés felsőházának tagjává élethossziglan kinevezte, bejelenti, hogy az 1901:XXIV. te. 3. és 22. §-ai rendelke zéseinek megfelelően a szombathelyi kerületben vállalt képviselői megbízatásáról lemond. A lemondást a Ház tudomásul veszi. Ezzel kapcsolatban a t. Ház tudomására hozom, hogy a megüresedett szombathelyi választókerületben az új választás elrendelése iránt szükséges intézkedések megtétele végett a belügyminisztérium ideiglenesen vezetésével megbízott miniszterelnök urat megkeresem. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Bemutatom a t. Háznak a budapesti érseki általános helytartó meghívóját, amellyel Ö Szentsége XI. Pius pápa koronázásának évfordulója alkalmából a budavári koronázó főtemplomban folyó évi február hó 7-én délelőtt 10 órakor tartandó ünnepélyes szentmisére a t. Ház tagjait meghívja.. A meghívást a Ház tudomásul veszi. Az ünnepélyes szentmisén a Ház képviseletében Kornis Gyula alelnök úr fog résztvenni, a képviselő urakat pedig felkérem, hogy akik az ünnepélyes szentmisén résztvenni óhajtanak, ebbeli szándékukat a háznagyi hivatalnál bejelenteni szíveskedjenek. Napirend szerint következik a városrendezésről és az építésügyről szóló törvényjavaslat KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. (írom. 302., 349. sz.) általános vitájának folytatása. Szólásra következik gróf Apponyi György képviselő úr. Gr. Apponyi György: T. Képviselőház! (Halljuk!) Hogy az előttünk fekvő javaslat tárgyalásának jelen előrehaladott stádiumában szót emelek, noha azt tulajdonképpen minden vonatkozásban szakszerűen megvitatták t. képviselőtársaim, annak részben az az oka, hogy maga a javaslat olyan érdekes és olyan nagy, általános, évtizedekre kiható érdekeket érint, hogy ezt az alkalmat meg kell ragadnia mindenkinek, aki városi képviselő, aki a magyar városok érdekeit a szívén viseli, hogy elmondja azt, ami ebben a kérdésben szívén fekszik. Felszólalásomnak másik oka pedig az, hogy ennek a javaslatnak, amely olyan sok értékes és konstruktív gondolatot vet fel, hogy — úgy mondjam — Janus-módra két arca van. Az egyik az, hogy nagyon értékes és helyes alapelveket fektet le a városfejlesztés érdekében, a másik pedig, hogy olyan belenyúlást jelent tradicionális jogrendszerünkbe, amely éppen ilyen nagyfontosságú kérdésnél gyászos következményekkel járhat, illetőleg veszedelmes pre cedenst alkothat. Hogy szükség volt erre a javaslatra, azt egyöntetűen megállapította a t. Háznak valamennyi eddig felszólalt tagja. Én is egyetértek az indokolásnak és az előadó úrnak okfejtésével abban a tekintetben, hogy Magyarországon, ahol a másfélszázadon keresztül tartó török uralom folytán, a mai Magyarország területén volt régi városaink nagyrésze elpusztult s a később megindult városfejlődés teljes anarchiában folyt, — tulajdonképpen nagy falukból alakultak ki a városok — amennyiben a múlt század nagy gazdasági fellendülése alatt derűre-borúra építkeztek a városok, ma, amidőn modern városépítési problémákkal állunk szemben, tényleg szükséges az ezeket elrendező alapelveket egyöntetűen lefektetni. A kérdés csak az, hogy milyen határig mehet el a centrális hatalom ilyen kérdés szabályozásánál, illetőleg mennyit kell a saját hatáskörének fenntartania általános érdekből és mennyit szabad, illetve kell az autonómiáknak belső ügyeként 25