Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. intézkedés vagy rendelkezés nem volt s akkor majd csak később kell megint retusálni és esetleg szépíteni, ha ugyan még lehet. Ezeket a megjegyzéseket kívántam fűzni a napirenden lévő javaslathoz, amelynek rendelkezéseit rendkívül üdvöseknek, hatásosaknak és hasznosaknak tartom. Remélem, hogy a kormány a közeljövőben erőteljes lépésekkel fog tovább haladni azon az úton, amelynek megnyitását ez a javaslat jelenti és éppen ezért arra kérem úgy az iparügyi, mint a belügyminiszter urat, hogy a törvény végrehajtását a rendelkezésre álló eszközökkel a lehetőséghez képest méltóztassanak meggyorsítani. Nincs idő arra, hogy sokáig várjunk, mert még egy-két év és különösen a városkörnyéki településeknél és a gyógyfürdőknél máris elkésett a városrendezési terv. Meg vagyok róla győződve, hogy ennek, a szempontnak kellő mérlegelésével a végrehajtási utasítás a lehető legrövidebb időn belül meg fog jelenni. A javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Dulin Jenő képviselő úr. Dulin Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A vita eddigi folyamán elhangzott érvekből kétségtelenül megállapítható, hogy a javaslat intenciója, alapgondolata olyan, (Gr. Festetics Domonkos: El kell fogadni!) amely mindannyiunknál osztatlan tetszésre talál. Nem lehet vitás, hogy a fejlődés századában technikai kérdésekkel is kell foglalkozni és végre-valahára elérünk ahhoz az időhöz, amelyet Széchenyi István már. a maga korában sürgetett, amikor nem csupán jogi kérdésekkel, hanem technikai és gazdasági problémákkal is kell foglalkozni, ha azt akarjuk, hogy a nemzetek versenyében le ne maradjunk. Ez a törvényjavaslat úgynevezett szakjavaslat. Szakjavaslat, amely szerintem nem alkalmas arra, hogy politizáljunk vele és éppen ezért a magam részéről is csak annyiban fogom politikai szemszögből kritika tárgyává tenni, amennyiben ezt elkerülhetetlenül szükségesnek tartom. Kétségtelen, hogy a javaslatot a szakkörök nagy örömmel fogadták. Szerencsés voltam magam is jelen lehetni egy ilyen összejövetelen, ahol tapasztaltam^ hogy a mérnökök ebben a javaslatban hosszú évtizedes küzdelmeknek, törekvéseknek valóra vált eredményét látják. Egyenesen megkértek bennünket, ellenzéki képviselőket, hogy valahogyan el ne buktassuk. Megnyugtattuk őket, hogy ez nem történhetik meg, (Derültség.) mert hiszen ilyen csoda manapság már nem következik be. Ettől eltekintve is a törvényjavaslat irányában a legnagyobb jóindulattal viseltetünk, mert kétségtelen, hogy a törvényjavaslat is jóindulattal és jóakarattal van telítve. Szerény véleményem szerint azonban mégis azok közé kell csatlakoznom, akik a javaslat ellen szólalnak fel, (Mozgás jobbfelől.) még pedig azért, mert ha mérlegre teszem azokat az előnyöket, amelyeket a javaslat biztosít és azokat az esetleges hátrányokat, amelyek a javaslat törvényerőre emelkedése következtében szükségszerűen elő fognak állni, úgy találom, hogy a hátrány mégis több, mint az előny. Igazat adok azoknak, akik azt mondják, hogy ezt a javaslatot már 14—15 esztendővel előbb kellett volna a Ház elé hozni. Akkor lett ívolna tulajdonképpen szükséges és az elmúlt kormányzat nagy bűne, hogy ezt akkor ülése 1937 február Jf-én, csütörtökön. 149 I

elmulasztotta megtenni, mert hiszen akkor a gazdasági helyzet, a viszonyok olyanok voltak, hogy ez a törvényjavaslat annak idején nemcsak szép elgondolás, ideális jóakarat maradhatott volna, hanem tényleges, valóságos életet lehetett volna általa teremteni. Emlékezünk rá, hogy az inflációs időkben nem tudtak a pénzzel mit csinálni. Különösen kisvárosokban azt láttuk, hogy a leglehetetlenebb módon költötték a pénzt, a szó teljes értelmében pocsékolták, anélkül, hogy annak a pénznek valóságos, tényleges haszna jelentkezett volna. Ha abban az időben lett volna egy városrendezési törvény, ha abban az időben azt a sok pénzt be lehetett volna fektetni ezekbe a szép és nemes elgondolásokba, amelyek ebből a törvényjavaslatból sugároznak, akkor mindenesetre az a törvény igen hasznos és a magyar nemzet szempontjából igen üdvös alkotás lett volna. Most azonban már elkésettnek látom a törvényjavaslatot és annak ellenére, hogy nagyon sürgős lett volna régen, ma már nem tartom olyan sürgősnek, nevezetesen azért, mert a törvényjavaslat szerint a városfejlesztési tervet hat esztendő alatt kell elkészíteni, a részletes tervet pedig hat esztendő után még két esztendő múlva. Nyolc esztendő után lehet tehát ebből a törvényből valami a gyakorlati élet számára. Amikor ennek a programmnak alapján megindul a fejlődés. Ma nagyon nehéz nyolc év távlatába helyezkedni. Oly zakatolóan, olyan gyorsan változnak az életkörülmények, hogy senki sem tudja megjósolni, miszerint nyolc esztendő múlva, amikor ebből a törvényből gyakorlati megnyilvánulás lehet, ez a tör^ vény még jó lesz-e. Mindenesetre nem zárkozhatom el, mint ellenzéki képviselő, r az elől, hogy kifejezést adjak annak a véleményemnek, hogy most sürgősebb javaslatokat kellene tárgyalni. Ea ugyan fonákul hangzik, mert mi azt mondjuk, hogy már 15 évvel ezelőtt itt kellett volna ennek a törvényjavaslatnak lennie, viszont ebben a pillanatban mégsem sürgős. Most nem az a sürgős ugyanis, hogy nyolc évre előre gondoskodjunk, előrelássunk, hanem az lenne a sürgős, hogy azokat a gazdasági nehézségeket át tudjuk ívelni, amelyek idestova már összeroppanással fenyegetik egész gazdasági életünket. Igaz ugyan, azt halljuk, hogy a gazdasági helyzet javul és hogy bizonyos kellemes jelenségek^ mutatkoznak. Sajnos azonban, ezeket a javulási szimptómákat nem tudjuk észrevenni. Lehet, persze van, akinek javul a gazdasági helyzete. El tudom képzelni, hogy vannak, akiknek már dereng, azonban bizonyos, hogy a társadalom legnagyobb része csak további^ súlyosbodást vesz észre. Látjuk, hogy a drágaság napról-napra hol itt, hol ott emelkedik; ma ez a cikk, holnap ctZ cl cikk drágul és tudjuk, milyen veszélyes folyamat ez. Egyszerre csak azon vesszük észre magunkat, hogy minden sokkal drágább, mint volt. Ez úgynevezett javuló tendencia, de ezzel szemben azt látjuk, hogy gazdasági rendünk a magasabb jövedelmet nem tudja biztosítani. Végeredményben ugyanabból a jövedelemből mindenkinek nagyobb kiadása van s így kétségtelen, hogy az élet egyre nehezebb lesz. Mindazok a nehéz kérdések tehát, amelyek egyébként is nyomják a küzdő emberiséget, fokozottan jelentkeznek. Azokat a törvényeket, azokat a lehetőségeket kellene keresnünk, amelyekkel ezen a súlyos helyzeten most, vagy a legközelebbi jövőben segíteni tudunk. Ez a törvényjavaslat nem az ilyen javaslatok közé