Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. ülése 1937 február k-én, csütörtökön. ezeket a városokat.. így megállapítván a városépítés menetét és irányát, helyes várostípusokat lehetett volna kialakítani. Sajnos, ez nem történt meg és így e törvényjavaslat ma már a legjobb szándék és a legnagyobb erőfeszítések ellenére is igen nehezen alakíthatja át ezeknek a városoknak a képét és bár a kisajátítási jog széleskörű és radikális felhatalmazást ad a kormányzatnak, ma már csak retusálni lehet ezeket a városokat és a közigazgatás, a politikai vezető szervek legfeljebb csak megakadályozni tudják azt» hogy ezek a városok az eddigi helytelen irányban fejlődjenek tovább. Bár ezek a felhatalmazások meglehetősen messzemenőek, a magántulajdon eddigi jogköréibe igen mélyen nyúlnak bele és igen tágkörű felhatalmazást adnak a kormánynak, mégsem tartom ezt aggályosnak annál az egyszerű oknál fogva, mert a francia közmondás is azt tartja: pour faire une omletté il faut casser les oeufs, vagyis ahhoz, hogy rántottát süssünk, a tojásokat fel kell törnünk: és aki ismeri a városi és egyéni érdekéknek bonyodalmas hálóját, mely a városfejlesztés gyenge palántája köré szövődik a legtöbb magyar városban, az nagyon jól tudja, hogy kell lenni egy tényezőnek, amely magasan a városi politika fölé emelkedik és amely a városfejlődésnek európai irányba való terelését és tökéletesítését elősegítheti. A javaslatban foglalt új kisajátítási jogrendszert az előbb mondottak alapján a maga egészében helyeslem, és a cél eléréséhez feltétlenül szükségesnek tartom. Csupán a 14. § 2. pontjában foglalt azon rendelkezés ellen volna némi aggályom, amely lehetővé teszi, hogy a közigazgatási hatóságok az előkerteket minden kisajátítási eljárás nélkül igénybevehetik út céljára, ha az szükséges. Az előkert igen sok vidéki városban és a fővárosban is az egyetlen vigasztaló színfolt a házak kőrengetegében és attól tartok, hogy a helyi hatóságok talán túl gyorsan s az esztétikai és közegészségügyi szempontok kellő mérlegelése nélkül gyakorolják majd a törvényben biztosított ezt a jogot. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Csak ott, ahol zártsorú építkezés van előírva!) A városrendezés céljából megszabott hatósági jogok nagyban és egészben a közérdeket szolgálják és ebből a szempontból tekintve a javaslatot, a kormány sok tekintetben nem is ment olyan messze, mint amilyen messzire nézetem szerint igen indokoltan mehetett volna. Hogy ez így van, ennek bizonyítására idézem a 3. § f) pontját, amely megadja a belügyminiszternek a jogot, hogy a székesfőváros környékén fekvő bármely város általános rendezési tervének elkészítését a közmunkatanácsra bízhatja. Szerény véleményem szerint a kormánynak éppen ennél a pontnál egy lépéssel tovább kellett volna mennie és köteleznie kellett volna a székesfőváros környékén fekvő valamennyi várost és községet, hogy rövid határidőn belül készítsék el az általános rendezési tervet a közmunkatanáccsal együtt és e tanács útmutatásai alapján. Nem kell túlságosan élénk képzelőerő ahhoz, hogy a főváros környékén keletkezett egyes nagyobb városi és községi településeknek a fővárossal való egybeépítését megjósolhassuk. Különös indokolásra az a közérdekű szempont sem szorul, amely azt kívánja, hogy az egybeépítés minden rút és visszataszító átmenet nélkül történjék. Ma a helyzet az. hogy a székesfőváros határa mentén a rendetlen és rendezetlen települések egész raja várja a nyugat felől autón érkező utast és nem látom be, miért ne lehetne például Nagykovácsit, Budakeszit, Hidegkutat vagy a Budapestkörnyékbeli egyes más községeket arra kötelezni, hogy általános rendezési terveiket a közmunkatanács utasításai és szaktanácsai alapján készítsék el a főváros érdekeinek megfelelően. Azoknak a visszataszító és rendetlen településeknek, amelyek a főváros határa mentén elterülő községek egyes részein láthatók, el kell tünniök. Ami áll a főváros határa mentén elterülő községekre, az érvényes az ország többi községeire is, ha nem is olyan fokozott mértékben. Kétségtelen, hogy az általános rendezési terv elkészítését elsősorban azokra a községekre kell kötelezővé tenni, amelyek a fővárossal közvetlen szomszédságban vannak. E tekintetben a javaslat 18 §-ának 2. pontja kellő felhatalmazást ad a belügyminiszternek és remélem, hogy a miniszter úr e jogával a legrövidebb időn belül feltétlenül élni is fog. A magam részéről helyesnek tartanám, ha akár a végrehajtási utasításban, akár az iparügyi és a belügyminiszter urak által kiadandó s az egész ország területét felölelő munkatervben az ország városait és községeit a tervszerű kiépítés szempontjából három csoportba soroznák. Az első csoportba soroznám a főváros közvetlen közelében és környékén fekvő városokat és egyre városiasabb jelleget öltő községeket, amelyeknek rendezése a főváros jövő fejlődése szempontjából különös gondot, figyelmet és igen messzi jövőbe nyúló mérnöki és építészi munkát igényel. A második csoportba sorozandók azok a városok és községek, amelyeket széppé, vonzóvá, egészségessé fejleszteni a magyar idegenforgalom szempontjából fontos. Ebbe a csoportba tartoznának a már meglévő fürdők, üdülőhelyek, gyógyhelyek és azok a községek, amelyek határában vagy területén olyan gyógyforrások vannak, de még kiaknázatlanul, amelyek előreláthatóvá teszik fürdővé való kiképzésüket. A harmadik csoportba végül azok a községek tartoznak, amelyek a már megépített vagy megépítendő transzkontinentális utak mentén feküsznek, vagy egyébként idegenforgalmi szempontból fontosak. Különösen fontos ennek a munkatervnek elkészítése a Budapest, valamint más magyar nagyvárosok közvetlen környezetében fekvő településekre, mert^ a műszaki fejlődés menetét nem lehet megállítani. Egyetlen állam vagy kormány sem tudta és nem is akarta megállítani. Előrelátható, hogy az automobil Magyarországon is elveszti fényűzési jellegét és tömegközlekedési eszközzé fog válni. Ebben az esetben pedig belátható időn belül megindul Budapestről is az exodus, a város középpontjából való kivándorlás, amire eddig is sor került bizonyos mértékben, • de^ tömegmozgalommá, mint egyéb külföldi városokban, még nem fejlődött, mert hiszen az emberek a városba, a tulajdonképpeni citybe, majd csak irodába, üzletekbe es hivatalokba fognak járni, utána pedig kívánkoznak a város füsttől és koromtól mentesebb környékébe és ott akarnak lakni. Ezt a folyamatot nem igen lehet megállítani, ezt látjuk minden külföldi nagyvárosban is. Kormányozni annyi mint előrelátni, mondja a francia közmondás. Nem hallgatha-