Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-178

Az országgyűlés képviselőházának 173. torn el, hogy már a háború előtt gondoskodnia kellett volna a kormányzatnak arról, hogy előre megtervezett kertvárosok, egészséges és verőfényes települések szívják fel a nagyváros centrumából kimenekülő lakosságot. (Müller Antal: Ez mulasztás volt!) Ezt a mulasztást éppen a javaslat 18. szakaszában megadott jogoknál fogva most módjában van a belügyminiszter és iparügyi miniszter uraknak jóvá tenniök és módjukban áll, hogy a Budapest környékén fekvő községek rendezési tervét elkészíttessék és erélyesen nyúljanak bele a főváros gazdasági, rádiuszában lévő valamennyi most keletkező település és építkezés rendezési viszonyaiba. Ez azt jelenti, hogy erőteljesebb ellenőrzés alá vonhatják a ma még teljesen kaotikus, gyakran káros vidéki parcellázásokat, amelyek ugyan a főváros környékébe nem sorolhatók, de amelyek nyilván a fővárosi lakosság nyaralási, vidéken lakási vágyára és fizetési képességére alapítják terveiket. De ezen túl a javaslat 22. §--a módot ad a kormánynak arra is, hogy a magyar falvak fejlődésére és építkezési viszonyaira erőteljesebb befolyást gyakoroljon. A falurendezés részletes szabályait természetesen ennek a javaslatnak keretébe nem lehet bevinni, viszont indokolt és szükséges volna, ha nem is törvény, legalább egy összefoglaló rendelet formájában kidolgozni és lefektetni a falufejlesztés, a falusi utca és házépítés és ezzel kapcsolatban a falu egészségügyének részletes szabályait. Az első lépések a tűzrendészeti törvénybon és annak végrehajtási utasításában, valamint a közegészségügyi novellában és az ehhez fűződő számos rendeletben már megtörténtek. Szükség volna tehát most már a falusi építés és a falufejlesztés szempontjából meglévő rendelkezéseket egységes kódexbe - összefoglalni. Ma ezen a téren meglehetős bizonytalanság uralkodik, mert részben a falu technikai és higiéniai életét rendező szabályok nincsenek megállapítva, részben pedig szétszórva, a legkülönbözőbb kormányrendeletben vannak lefektetve. Ne feledjük el, hogy a falu igazgatásának és a falu fejlesztésének a kérdése egyrészt a technikai és jogi képzettséggel nem rendelkező elöljáróság kezében, másrészt pedig a munkával nyomasztóan túlterhelt jegyzők kezében van. Ha a falufejlesztést komolyan értelmezzük, s ha a magyar községeket a sárból, porból, közönyből, s unalomból, amelyben ma tespednek, ki akarjuk emelni, ha a falusi lakóházakat egészségesebbé g a magyar falvakat a szemnek kellemesebbé és az ízlésnek megfelelőbbé kívánjuk tenni, akkor elkerülhetetlen, hogy mindezeket a rendelkezéseket egy kódexbe foglaljuk. Éppen azért az a szerény nézetem, hogy ebben a törvényjavaslatban egy új szakasz beiktatásával fel kellene hatalmazni az iparügyi és belügyminiszter urakat, hogy ezt a kódexet a falufejlesztés szempontjából mentől előbb adják ki. Sehandl Károly igen t. képviselőtársam tegnapi beszédében igen nyomós indokokkal támasztotta alá azt a kívánságát, hogy a ma» f

yar falu s a magyar falusi lakóháznak vonzó, ellemes és ősi hagyományokra támaszkodó típusát őrizzük meg. A magam részéről ezt az indítványt kiegészíteném azzal, hogy talán helyénvaló volna, ha a végrehajtási rendeletben kötelezővé tennők azt, hogy a népházakat, a községházakat, az iskolákat, a templomokat, a paplakokat, a vasúti állomásokat, a tűzoltó; szertárakat és egyéb a falu képéhez tartozó ülése 1937 február U-én

} csütörtökön, 147 középületeket az illető vidék sajátos stílusában építsük meg, és ne engedjük meg az olyan építkezéseket, amelyek a falu arcát igen sok helyen elrutítják. Ugyanazért az összegért, amelyért ma sablonos, sivár és semmitmondó csendőrlaktanyák, adóhivatalok és egyéb falusi középületek épülnek, kedves, magyaros stílusban épült házakat lehet építeni, amelyek nem csupán a falut díszítik, és szépítik, hanem a vidéki kis kőművesnek szemmel látható Ösztönzést adnak és mintául is szolgálhatnak. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a magyar falu népe, amely ösztönösen szereti a szépet és csinálja is a szép dolgokat, szívesebben fogja utánozni a jó mintát és örömmel tér vissza a magyar ornamentika ősi formáihoz. T. Ház! A belügyminisztérium részéről az elmúlt másfél év alatt a közegészségügy terén elvégzett rendkívüli munka megmutatta azt, hogy az igazi reálpolitika abban áll, hegy az adott helyzethez alkalmazkodva, a rendelkezésre álló csekély pénzügyi eszközök racionális i felhasználásával milyen eredményeket lehet elérni. Ha ezt a tudományos, szinte matematikai pontossággal megformulázható elvet a falufejlesztés terén is alkalmaznék, kétségtelen, hogy aránylag rövid idő alatt igen jelentős eredményt érnénk el. Az a kiáltó ellentét, amely az ország egyes települései, a falvak többségének építési és egészségügyi viszonyai között fennáll, azt mutatja, hogy kellő vezetés és nevelés mellett rövid idő alatt aránylag nagy eredményeket lehet elérni. A törvényjavaslat 22. §-a 2. bekezdésének a) pontjában igen szűkszavú és sommás felhatalmazás olvasható arról, hogy a. belügyminiszter az iparügyi miniszterrel egyetértően a községeket arra kötelezheti, hegy beépítésre szánt területüket jelöljék meg. Ebből a rövid mondatból azt a következtetést szeretném levonni, hogy a kormány a törvényjavaslatnak erre a felhatalmazására támaszkodva, lépésrőllépésre halad majd e téren előre, sorban kötelezve először a nagyabb, inkább városias jellegű községeket, majd a kisebb községeket is arra, hogy beépítésre szánt területüket jelöljék ki. Kérdés azonban, hogy ez a felhatalmazás úgy is értelmezhető-e, hogy a kormány, ha nem is formai rendelkezéssel, de egyéb befolyásolással az önkormányzati szerveket, testületeket és ezek révén a községeket is a beépítési terület megjelölésére, a rendezési terv és építési szabályzat elkészítésére rábírja-e? A 22. § 2. bekezdésének c) pontja erre enged következtetni, amennyiben jogot ad a kormánynak arra, hogy az önkormányzati testületeket műszaki közegek alkalmazására kötelezheti. A vármegyék is önkormányzati testületek, a vármegyei műszaki közegek igen alkalmas szakértők is, úgyhogy a nagyobb megyebeli községek építési és fejlesztési tervével kapcsolatban ezek a helyi anyagok felhasználásával a fejlődést meggyorsíthatják, mert hiszen oly sok tehetséges fiatal mérnökünk és építészünk van, akik tudásukat, ízlésüket és tehetségüket szívesen állítják a cél r szolgálatába. Ha már a fiatal mérnököknél tartunk, engedje meg az igen t. iparügyi miniszter úr, hogy az ő érdekükben azt a kérést intézzem hozzá, hogy minél bőkezűbben, minél szélesebb körben éljen a'23, szákasz 1. bekezdésének a) pontjában megadott felhatalmazással. E felhatalmazás alapján az iparügyi miniszter úr rendeleti úton megállapíthatja, hogy mely je21*