Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-178
Az országgyűlés képviselőházának 178. ülése 1937. évi február hó 4-én, csütörtökön, Sztranyavszky Sándor és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Elnök bemutatta a miniszterelnök átiratát, vitéz Kozma Miklósnak belügyminiszteri állásától való felmentése és a miniszterelnöknek a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével való megbízatása tárgyában. — A városrendezésről és az építésügyről szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: Grecsák Richárd, Dulin Jenő, br. Vay Miklós, Drobni Lajos, Dinnyés Lajos. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen voltak : Bornemisza Géza, Fabinyi Tihamér. (Az ülés kezdődött délelőtt 10 óra 7 vérekor.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. A jegyzőkönyv vezetésére Esztergályos János, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére vitéz Miskolczy Hugó, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére Szeder János jegyző urat kérem fel. Bemutatom a t. Háznak a miniszterelnök úr átiratát, amelyben tudatja, hogy a Kormányzó Űr Őfőméltósága folyó hó 3-án kelt legfelsőbb elhatározásával vitéz Kozma Miklós belügyminiszter urat állásától felmentette és a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével magát a miniszterelnök urat bízta meg. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Mi történt? Azt sem tudjuk, miért -mondott le!) A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Bemutatom a t. Háznak Váry Albert képviselő úr levelét, amelyben egészségi okokból hatheti szabadságot kér. Méltóztatnak a kért szabadságot engedélyezni? (Igen!) A Ház a szabadságot megadja. Napirend szerint következik a városrendezésről és az építésügyről szóló törvényjavaslat vitájának folytatása. (írom. 302, 349.) Szólásra következik Grecsák Richárd képviselő úr. Grecsák Richárd: T. Ház! Meizler Károly igen t. képviselőtársam szakszerűen, bár többhelyütt kissé egyoldalú jogászi fejtegetéssel bírálta a javaslatot. A magam részéről beszédem elején nem óhajtok vele részletesebb polémiába bocsátkozni, mert ezt beszédem további folyamán amúgyis megteszem, kifejtvén álláspontomat. Most, beszédem elején csupán igen t. képviselőtársam egyetlenegy ellenvetésére kívánok felelni és ez az, hogy szerinte a javaslatban a helyi hatóságoknak megadott kisajátítási jog politikai üldözésre haszKtPVTSELÖHÁZt KAPTA XI. nálható fel, főleg választás előtt, vagy után. Már az iparügyi miniszter úr tegnapi közbeszólásában is rámutatott arra, hogy kisajátítási jog a közületet csak a már jóváhagyott városrendezési terv alapján illeti meg és maga ez a körülmény is lehetetlenné teszi azt, hogy a közigazgatás ezt a jogot politikai üldözésekre használhassa fel. De én továbbmegyek: amennyiben a fél a kisajátítás dolgában nem képes egyességi úton megállapodni, amúgyis jogában áll a rendes bíróság elé menni. A megállapított városrendezési terv alapján minden telektulajdonos tudja, hogy az ő telkével, vagy annak egy részével mi fog történni és így számolhat azzal, hogy a hatóságok bármely pillanatban gyakorolhatják a kisajátítási jogot. Végül igen t. képviselőtársam emlékezetébe kell idéznem azt, hogy, bár a magyar jogrendszer már évtizedek óta ismeri a kisajátítási jogot, még egyetlenegy esetben sem fordult elő az, hogy a hatóságok ezzel a joggal visszaéltek volna. Nem tehető fel tehát, hogy a kisajátítási jognak a törvényjavaslatban való kiterjesztését most hirtelen politikai csavarhúzóvá változtatnák. Méltóztassék ezek után megengedni, hogy kifejtsem nézeteimet a törvényjavaslatról. A törvényjavaslat indokolása rövidre fogva igen szemléltető mondatokban magyarázza a magyar városfejlődés döntő tényezőit és különösen azokat az okokat, amelyek az urbánus-tömörülést és a valódi városfejlődést Magyarországon hátráltatták. A Dunántúl nyugati és északkeleti dombvidékének déli peremén keletkezett történelmi városokon kívül a magyar sík és dombos területeken nagy falvakba tömörült a lakosság, ezek csak a múlt század második felében kezdtek varasokká átalakulni, megtartván azonban falusi jellegüket, mezőgazdasági formájukat és ennek a várostípusnak azt a ki j egyenlítétlenségét, amely jellegzetesen gyarmati típusú. De éppen a városfejlesztésnek és az urbanizálódásnak ez a folyamata tette volna lehetővé, hogy a nagyalföldi és a dombvidéki városok fejlődésébe a kormányzat, illetve a közigazgatási hatóságok beleszóljanak és^ egységes, előre elkészített terv alapján építsék fel 21
