Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-177

Az országgyűlés képviselőházának 1 77. ülése 1937 február 3-án, szerdán. 135 vényjavaslatnak azt az intencióját, hogy a mérnöki kar megfelelő, jobb és alkalmasabb szerephez jusson! Ez helyes. (Müller Antal: De ne az építőiparosok rovására!) A szakembert csakugyan meg kell becsülni. A mérnöki kar megérdemli, hogy ne csak "tanácsadói szerepe legyen, hanem ennél több: valóban beleszólása is jegyen az ügyek vitelébe. A műszaki tudományok előrehaladása kulturális szempontból, sőt szociális szempontból is tagadhatatlanul igen nagy előnyöket jelent. Ha a műszaki tudományok ennyire fontosak, abban az esetben a, műszaki tudományok vezérkarát, a mérnökséget csakugyan megfelelő módon nagyobb szerephez kell juttatnunk az ügyek vitelében. Hiba volna ' azonban, ha elkedvetlenedni engednők a mérnököket azzal, hogy az ő jószándékuk belefulladna a bürokráciába. Az egyéni felelősség elvét kell keresztülvinni — úgy tudóin a mérnökök nem is félnek az egyéni felelősségtől — me>rt a mérnöki szakkérdéseknél a felelősséget nem lehet odábbtolni, továbbsíbolni az aktával, hanem az ügyet el kell intézni. Éppen ezért az egyéni felelősség elvét kell ezen a téren kissé jobban kidomborítani a javaslatban. Szakemberre, mégpedig speciálisan képzett szakemberre szükség van, ezért kérjük a miniszter urat, hogy ne méltóztassék nagyon takarékoskodni a külföldi tanulmányutakkal, mert éppen ezeken a területeken, éppen a műszaki tudományok területem van legnagyobb hasznuk a külföldi tanulmányutaknak: azonnal jelentkezik az eredmény, ha jó szakember végzi a munkát, és azonnal jelentkezik a hátrány, ha rossz szakember dolgozik ott. Sőt nemcsak azonnal, hanem sokszor' évtizedek múlva jelentkezik a hiba, éppen ezért kell, hogy a külföldi tanulmányutakat ezen a téren a miniszter úr elősegítse. Különösen szükség van arra, hogy Budapest mérnökei •közül — hiszen Budapest fürdővárosnak mondja magát — méltóztassék minél többet külföldre küldeni, hogy a fürdőproblémákkal foglalkozzanak és tessék azután a fővárosnak kölcsönadni ezeket a mérnököket a Balaton mellé, hogy itt az építkezéseket, a strandfürdőknek és a fürdő száll ódáknak az építését is ilyen speciálisan képzett szakmérnökökkel lehessen elvégeztetni. A hites mérnöki intézmény valóban helyes, jelentőségéhez képest azonban itt meglepetésszerűen jelentkezik, annyiban, hogy a törvényjavaslatnak egészen a végén egy szakaszban van elrejtve. Jól tudjuk, hogy nem is akarták felvenni a javaslatba, én azonban azt mondom: nagyon helyes, hogy méltóztatott felvenni» még akkor is, ha a hites mérnöki intézmény fogalma netalán most még nincs is a törvényben teljesen kidomborítva. Kell ez az intézmény, helyes is és hasznos is, tagadhatatlan azonban, hogy az a hasonlat, amelyet sokan felvetnek, — hogy tudniillik a hites

w mérnök szerepköre hasonló lesz a közjegyzőkéhez — nem egészen helyes. A közjegyzők tevékenységére ugyanis nincs nagy szükségünk, a közjegyzői tevékenységet szépen fel lehetne osztani a bíróság és az ügyvédi kar között, ellenben, azt hiszem, sokkal nagyobb szükség lesz a hites mérnökökre, s ezért nem szeretném, ha már eleve odiozussá tennők az ő szerepkörüket azzal, hogy a közjegyzői intézményhez hasonlítjuk a hites mérnöki intézményt. Kellett valamit csinálni ezen a téren . és j kellett a vidéknek mérnökszakembert adni. Hiszen a tízezer lakosnál nagyobb lélekszámú városok közül — 59 ilyen város van — mindössze hatnál-hétnél volt mérnök alkalmazva. (Müller Antal: A mérnökök szerint hatban!) Ez meglehetősen csekély szám, ezen a téren tehát valóban kell reform. A régi terv az volt, hogy a járások kapnak járási mérnököt. Erre nincs fedezet. En azonban azt mondom, a hites mérnöki intézmény létesítése helyesebb megoldás, mert a járási mérnökök számára új .állásokat kellene kreálni, ezt pedig a költségvetés valóban nem bírja meg. Igaz és helyes is az az elv, hogyha valakinek mérnöki munkára van szüksége, azt ő maga fizesse meg, ne pedig a közülettel fizettesse meg. Ezért ezt a megoldást jónak és helyesnek tartjuk, csak azt kérjük, hogy a hites mérnöki intézmény, amely részben szabad pályán mozgó, de bizonyos vonatkozásban mégis a közpálya felé hajló természetű, a lehetőség szerint szerencsés megoldáshoz jusson. Tekintve azt, hogy a miniszter úr keze egyáltalában nincs megkötve, reméljük, hogy szerenesés kézzel nyúl hozzá. Ha a mérnök vidéken csakugyan a kisemberek műszaki szakértője lesz, abban az esetben örömmel üdvözöljük és szívesen látjuk, nem szeretnők azonban, ha olyan közjegyzőtípus lenne, amely csak a díjakat szedi be, de akitől közhasznú munkát vajmi keveset látunk. (Mozgás a jobboldalon.) Meg kell emlékeznem még arról is,— ezzel foglalkozik a javaslat 23. §-ában, de nem tudom, erre gondolt-e a miniszter úr — hogy a magasépítési munkakörökben a tervezés és kivitelezés dolga elválasztassék. Ezt az elválasztást pedig nem egyes esetekre vonatkozóan, hanem foglalkozásszerűen kellene megteremteni. Franciaországban és Romániában ez megvan és azt hiszem, Lengyelországban is. Az amsterdami, majd pedig az 1930. évi budapesti nemzetközi építészeti kongresszus foglalkozott ezzel a kérdéssel és harminc kultúrnemzet képviselői keresték meg a kormányokat, többek között a magyar kormányt is, abban a tekintetben, hogy vigye keresztül ezt a megoldást, mert köztudomású, hogy nagyon sok tekintetben összeférhetlenség van abban, hogy a tervező mérnök egyúttal kivitelező mérnök is lehet. A különválasztás terén azonban eddig semmi nem történt. A javaslat 23. §-a talán felhatalmazást ad a miniszter úrnak arra, hogy ezt keresztülvihesse. Mi kíváncsian várjuk ebben a tekintetben a miniszter úr törvénymagyarázatát és azt, hogy a rendelet ki fog-e erre terjeszkedni vagy sem. Kétségtelen, hogy a nemzetnek igen nagy vagyonértéke fekszik a házakban, nem közömbös tehát, hogy a házak kivitelezése, a házak értékállandósága milyen. Ha ugyanis egy épületbe bizonyos tőkét befektetünk, annak 30—40 év alatt amortizálódnia kell. Ha azonban az az épület nem értékálló és esetleg 10—20 év múlva használhatatlanná válik, ennek az az eredménye, hogy az á tőke, amelyet abba az épületbe befektettek, részben elveszett. Ezért, de még adózási szempontból is fontos ez, mert az új házakra 25 évi adómentességet adnak. Ha a ház még az adómentesség ideje alatt elpusztul, akkor az állam a ház után kevesebb adót kap, mert esetleg a ház 25 éven túl már fenn sem áll. Mindenképpen szükséges, hogy a szakmai szempontból teljesen tájékozatlan építtetőnek legyen egy szaktanácsadója, ez pedig a tervező-mérnök legyen. A tervező-mérnök szerepkörét a tanácsadó