Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-177

134 Az országgyűlés képviselőházának 1 77, ülése 1937 február 3-án, szerdán. terheket. Mert azt mondani, a közület, a város I egyáltalában semmi hasznot nem húz abból, hogy a várost rendezik, nem lehet és azt sem lehet állítani, hogy a hátrább álló telektulajdonosokra nem előny az, ha egy főutat nyitnak meg nem messze. Tessék ezeket a teherviselésbe belevonni, nem pedig egy embernek a magántulajdonához négyszeresen is hozzányúlni. T. Ház! Ezért megfelelőbb dolog volna, ha az általam említett megoldást választanok. Eddig nálunk kétségtelenül túlságosan respektáltatott ilyen szempontból, városrendezési szempontból is a magántulajdon. A kisajátításnál teljes kártérítés volt. Most azonban egyszerre nagy az ugrás, most ellenkezőleg alig respektálják a magántulajdont. T. Ház! Áttérek egy másik kérdéskomplexusra, ez pedig t \ 7i cl sokak által kifogásolt tény, hogy a törvényjavaslat valóban kerettörvényjavaslat és rendeleti jogalkotásra ad lehetőséget a kormányzatnak. Itt hivatkoznak arra. hogy részletkérdéseket nem lehet tisztán törvénnyel szabályozni, mert például Debrecen és Veszprém közt igen nagy különbségek vannak és ezeknek a különbségeknek szabályozása nem férhet el ebben a törvényjavaslatban. Egy másik indok pedig az, * hogy a technika nagyon gyorsan fejlődik, következésképpen ezért sem lehet törvényileg szabályozni az összes kérdéseket, mert hiszen akkor rövidesen ismét a Ház elé kellene hozni egy törvényjavaslatot, lévén a fejlődés olyan rohamos, hogy ennek következtében a törvény akárhányszor akadályozná a fejlődést. T. Ház! Ha először ennél a szak javaslatnál találkoznánk ezzel a kerettörvény és rendeletszisztémával, akkor nem akadnánk fenn ezen, mert hiszen akkor azt mondanók, helyes, rendben van, itt talán elfogadhatók ezek az érvelések. Ámde lassanként uzus, rendszer lesz, hogy folytonosan és állandóan rendeletekre adunk felhatalmazásokat, kerettörvényeket gyártunk. Ez ellen a szisztéma, ez ellen a rendszer ellen kell most nekünk itt, ezúttal is tiltakoznunk. Túlgyakran jelenik meg ebben a törvényjavaslatban a rendeletekre való hivatkozás, és túl széleskörű az a felhatalmazás, amelyet a miniszter úr kap. Nincs azonban semmi lehetetlenség sem abban, hogy ennek a törvénynek a reviziója, a novellája 3—4—5 év múlva idekerüljön ismét a Ház elé. Angliában nem dolgoznak 40—50 éves törvényekkel, hanem rövidesen, négy vagy öt év múlva ismét előveszik a törvényt. Méltóztassék figyelembevenni, hogy ez milyen nagy előny. A törvényeknél igen gyakran az életbe, a gyakorlatba való bevitelkor lehet meglátni, vájjon sikerült-e az a törvény, vagy jó-e az a törvény, ilyenkor kell tehát a végrehajtás keresztülvitelét, ellenőrizni, egy novella kapcsán ismét bírálat tárgyává tenni és módot adni a képviselőháznak arra, hogy megmondja a véleményét arról, miként vitetett be az életbe az a törvény, amelyet megalkották, illetőleg miképpen hajtották azt v%re a miniszterek. A kerettörvény elvonja a kép vi selőháztól ezt a jogot és meghiusítja a képviselőház ellenőrzési jogát a törvények végrehajtása felett. Éppen ezért nem helyeselhetjük és nem támogathatjuk ezt a szisztémát. Ha már a rendeletekről van szó, akkor meg kell jegyeznem, helyes lehet, ha pénzügyi céren ilyen rendeleteket kiadunk, de ilyen szakkérdéseknél, ahol erre nincs szükség, ezt az álláspontot helytelennek és megengedhetetlennek tartom. Az az állítás, hogy a helyi viszonyokhoz kell alkalmazkodni és ez könnyebb a rendeletekkel, a szabályokkal, igaz lehet. Méltóztassék azonban megnézni, hogy külföldön ez hogyan történik, mert hiszen, külföldön is kell alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz. Méltóztassék megnézni például Svájcot. Svájcnak 22 kantonja van és ebben a 22 kantonban majdnem mindegyikben másképpen vannak e kérdések megoldva. De ez nem jelenti azt, miniszter úr, hogy itt miniszteri rendeletek kellenek, itt a kantonok szabályrendeletei döntenek ebben a kérdésben. Lehet ezeket irányítani, de ehhez még nem kell az autonómiák jogát miniszteri rendeletekkel felszippantani. Tudom, hogy erre azzal az ellenérvvel válaszolnak, hogy nálunk egy törvényhatóságnál is huszonegyféle szabályrendelet van és hivatkoznak a pestmegye! szabályrendeletekre. Kérdezem, ki hagyja jóvá ezeket a szabályrendeleteket? Nem a minisztérium hagyja jóvá? Ha a minisztérium hagyja jóvá, akkor azt mondhatja, hogy ezekután már nem hajlandó ilyen különböző szabályrendeleteket tűrni. így van ez Németországban, Bajorországban. Engedje meg a miniszter 'zr, hogy egy 1905-ben kiadott bajor miniszteri rendeletet idézzek, amely a következőket mondja (olvassa): »A szabályozási tervek gazdasági hiányait a többnyire csak távolból intéző felügyeleti hatóságok rendszerint nem ismerhetik fel és nem háríthatják el, mert a szabályozási tervek elkészítésénél a súlypont a helyszínén való megfejelő előkészítésen és kidolgozáson van, csak ott lehet helyesen megállapítani, hogy mire van szüksége egy községnek és mire egy egyénnek«. Ezt egy miniszteri rendeiet mondja. Méltóztassék most ezt a miniszteri rendeletet szembeállítani a mi törvényjavaslatunkkal. Ez a törvényjavaslat ennek az ellenkezőjét csinálja. Ezt a dolgot különben megtalálhatja a miniszter úr abban a cikkgyűjteményben, amelyet »A városépítés időszerű kérdései« címen nemrégen adtak ki. Ez a könyv miniszteri támogatással jelent meg és az idevonatkozó részhez hozzáfűzi a következőket (olvassa): »Ezzel találóan jellemzi a rendelet a helyszíni jó tervezés fontosságát s annak lehetetlenségét, hogy a hiányokat a központi felügyelet póI tolja«. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem is akarja!) Dehogy nem. Ezt csinálja a törvényjavaslat, igen t. miniszter úr. A törvényjavaslat felhatalmazást ad a miniszter úrnak arra, hogy, amennyiben nem jól vagy nem kellő időben készítik el a városok a tervezést, akkor ő maga készíttessen tervezetet a saját közegeivel. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Készítsék el idején!) Nem úgy van; tessék utasítást adni. Nem Lehet a helyi emberek régi tapasztalatait és helyi ismereteit itt fenn a minisztériumban esetleg hozzáértő, de a helyszínen nem ismerős emberek tudásával pótolni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem a minisztérium fogja megcsinálni!) Ez kétségtelenül olyan koncentráció, olyan központosítási törekvés, amelyre szükség nincs. Attól félek, hogy a miniszter úr ebben a javaslatban túlságosan sok jogot kap és nem tud majd élni ezekkel a jogokkal. (Ügy van! balfelöl. — Gr,. Festetics Domonkos: Bízzuk rá! Mi nem féltjük!) A másik dolog, amelyre rá szeretnék térni, I az, hogy helyeslem a miniszter úrnak és a tör-