Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-177
Az országgyűlés képviselőházának 1 ! Nemcsak a közérdekről van tehát itt szó, t. Ház, hanem a magánérdekről is, és ezt a magánérdeket, a magántulajdont megfelelő módon védelmeznie kellene a törvénynek. Hogy kisajátítási eljárás nélkül lehet átírni bizonyos telekrészeket a közösség tulajdonába, ez az eljárás, ez a módszer szintén nem helyes., Tessék elképzelni, hogy a választások előtt, a választások után vagy a választások alatt egy ilyen kisajátítási eljárás nélkül a telek egy részének a város részére való átírása milyen visszásságokra vezethet. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Jóváhagyott városrendezési terv alapján?) Jóváhagyott városrendezési terv alapján is. A jóváhagyás megtörténhetett esetleg három-négy évvel azelőtt, de azután történik a kisajátítás, éppen a választások alkalmával. Ez kétségtelenül visszaélésekre adhat alkalmat. Éppen ezért az is helyes volna, ha a telekátalakítási eljárásnál, amelyet nemcsak a közösség érdekében lehet kérelmezni, hanem kérelmezni lehet az egyénnek, az egyes embernek érdekében is, legalább ilyenkor, amikor nem a közösség érdekében indul meg az elj aki ezt az eljárást megindította és alaptalanul kérte, legalább a költségekben marasztaltassék el az ellenérdekű félnek a javára. T. Ház! Nem tudom, az igen t. miniszter Úr gondolt-e arra, — bár a törvény ezt kifejezi, én azonban nem tudok rá ebben a pillanatban határozottan válaszo'ni és inkább felvilágosítást kérek — hogy vájjon a telkek egyharmadrészének ez az igénybevétele ott is bekövetkezhetik-e, ahol már nemcsak telekátalakítás van, ahol nem parcellázás folyik, hanem ahol kialakult városkép van, ahol az utcák ki vannak építve, de — mondjuk — egy összekötő utat akarnak létesíteni két főutca között. Már most ilyen helyen vesznek el telket egy törvény alapján 1 ? (Müller Antal: Elvesznek ma is!) Nem hinném, hogy ez méltányos és helyes volna, mert ez már olyan eset, amikor inkább a közösséginek van szüksége útra, utcára és ilyenkor már nem lehet azzal érvelni, hogy egyedül a telektulajdonosnak értékemelkedése az, ha azt az utcát kiépítik. A másik dolog az, hogy a telekátalakításnál a 11. § előírja azt, hogy a kártalanításra kötelezetteknek a fizetést 15 nap alatt kell eszköz ölni ök. Ha már most nines pénze annak a telektulajdonosnak és nem tud fizetni, mi lesz az eredmény? Az lesz az eredmény, hogy a bankhoz fordul, kölcsönt nem kap, kénytelen az uzsoráshoz fordulni, az uzsorás pedig pert indít. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az 1911. évi I. törvénycikk megadja a lehetőséget a 15 napon túli fizetésre!) Kendben van, miniszter úr, szóval akkor nem köteles 15 nap alatt fizetni, hanem azon túl is fizethet, ámde azt írja elő a törvény, hogy aki pedig megkapja azt a kárpótlást, az csak abban az arányban kapja meg a kárpótlást, amilyen arányban az a városi pénztárba befizettetik. Tessék nyilatkozni, miniszter úr, hogy mi lesz a helyzet? Az lesz a helyzet, hogy nehezebben fog befolyni a pénz, annak az embernek pedig, kinek elvették a telkét: sem telke, sem pénze nincs. Ez lesz a (helyzet. Ez azonban — úgy látszik — elkerülte a miniszter úr figyelmét. Kétségtelenül vannak tehát nehézségek, ezekre azonban már akkor kell gondolnunk, amikor a törvényt hozzuk. T. Ház! Én azt gondolom, az volna helyes dolog, ha a közigazgatási hatóságokat teljesen '. ülése 1937 február 3-án, szerdán. 133 kívül hagynók a játékból. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A külföldön is így van!) Tudom, hogy az igen t. mikúsater úr külföldre méltóztatik hivatkoanii, hogy ez külföldön m így van, azonban a külföldi közigazgatási hatóságok is mások és a magyar közigazgatási hatóságok is mások. Erre a kérdésre tehát nem' lehet egészen egyszerűen így válaszolni. T. miniszter úr, én azt gondolom, az volna a ihelyes dolog, — mert itt tagadhatatlanul közigazgatási tényről van szó, viszont bíráskodásról is szó van — méltóztassék a kettőt összekötni és a ' közigazgatási bíróság alsóbb fokozatára rábízni. Ezt az alsóbb fokozatot meg kell alkotni. Nemcsak ebből az említett szempontból fontos ez, hanem más szempontból is fontos. A közigazgatási bíróság túl van terhelve (munkával, méltóztassék ^ tehát a közigazgatási bíróságot tehermentesíteni, és éppen ezért ennél a kérdésnél, amely speciálisan a közigazgatásnak és a bíráskodásnak szerencsés vegyüléke, szükséges volna, a közigazgatási bíróság alsóbb fokozatát megalkotni. Erre azután nyugodtan rábízhatjuk ezeknek a kérdéseknek a megoldását. T. Ház! Erezzük, hogy a magántulajdon merev határai a városrendezésnek csakugyan útjában állanak, és jól tudjuk, hogy a városrendező mérnök valósággal birkózik ezekkel a határokkal, mégsem lehet azonban ilyen könynyen negligálni a magántulajdont. A külföldre sem lehet itt nyugodtan hivatkozni, mert a külföldön sokkal jobban respektálják a magán tulaj don elvét. A porosz kisajátítás például hosszadalmas. A porosz kisajátításnál a gyakorlati emberek már nem is mennek bele a kisajátítási eljárásba, hanem szívesen megfizetik a valódi érték másfélszeresét azért, hogy a kisajátítási eljárást elkerülhessék. Tehát a valódi értéknél többet, az ár 150%-át kapják meg a tulajdonosok. Így van, kérem, méltóztassék megnézni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Törvénytelenül járnak el!) Nem járnak el törvénytelenül, mert joga van a hatóságnak kisajátítás előtt kifizetni a telektulajdonost, megegyezni a kisajátítandó telek tulajdonosával. Ez még nem törvénytelenség. Ugyanígy van Franciaországban is, alhol teljes kielégítést kap a tulajdonos a telekért, a valóságos kárt térítik ímeg Hollandiában és Angliában is. Ha a dolog így áll külfődön, ebben az esetben nemi lehet azt mondani, hogy egyedül csak a telektulajdonosok érdekeit szolgálja nálunk a városrendezés. A városrendezés szolgálja a közület érdekeit, sőt szolgálja a távolabb eső telkek érdekeit is. Ezért nagyon jó lenne, ha — mint ÉszakAmerikában van — megosztanák ezeket a terheket, mégpedig egyharmad arányban a közület, egyharmad arányban az érdekelt telektulajdonos viselné, egyharmadot pedig a szomszédos, a hátrább álló telek tulajdonosára hárítanának. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A 24. § erre módot ad!) Ha a 24. § erre módot ad, ezt szívesen és örömmel veszem tudomásul, ámde kérem tisztelettel, ebben kételkedem, mert a törvényjavaslat kifejezetten azt mondja, hogy egyharmad részt minden ellenszolgáltatás nélkül köteles a tulajdonos átadni, ezen nem teheti túl magát a miniszter úr, rendeletekkel ezt a törvényes intézkedést nem változtathatja meg. Ezért mondom, hogy ezt a rendelkezést jó volna már most itt módosítani és egyharmad-egyharmad arányban megosztania
