Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-177
132 Az országgyűlés képviselőházának csobban kell eladni annál az árnál, amelyért megszerezték, vagy annál az értéknél, amelyben örökölték és amellett még telekértékadót is kell fizetni: ez kétségtelenül nem helyes álláspont, különösen akkor, amikor ezt az új adót bizonyos fiktív, túlmagas értékek után fogják kivetni. Ha ez lesz a helyzet, akkor nekünk azt kell mondanunk, hogy e helyett a telekértékadó helyett jöjjön inkább a betterment, mert ez sokkal helyesebb és sokkal könnyebben fizeti ezt az illető, aki nyer a telek eladásánál. A bettermentnek ugyanis az a lényege, hogy akkor kell fizetni, amikor a telek eladásra Kerül, vagyis ha a vételérték és az eladási érték között tényleg megvan az a telekértékemelkedés, amelyet mi jogosan adóztatunk meg, amikor a vételárat megkapja a telektulajdonos, az ilyenkor könnyen meg is tudja fizetni, azonban így, ebben a formában nem lehet helyeselni a telekértékadót. Nem lehet helyeselni, mert igaza van egyik felsőházi tag barátomnak, aki erre azt a hasonlatot mondotta, hogy ha én megütöm a főnyereményt és ha nagy összeget kapok, ebből az összegből nagyon szívesen adom le az államnak azt a 20%-ot. de ha engem az állani azért adóztasson meg, mert sorsjegyet veszek, amelyről nem tudom, hogy kihúzzák-e vagy sem és nagyon könnyen megtörténik az, hogy nem húzzák ki és mégis adót kell fizetnem: ez kétségtelenül helytelen dolog. A telekértékadó azt eredményezi, hogy gyenge kezek, éppen azok a kis telektulajdonosok, akik nem tudják a telekértékadó terhét viselni, kénytelenek eladni ezeket a telkeket, mégpedig olyan rossz időben, amikor a teleknek nincsen értéke, a bank, a pénzintézet pedig felvásárolja — tehát erősebb kezek vásárolják fel — és így az eredmény az lesz, hogy az, aki a telket eredetileg tartotta, aki eredetileg telektulajdonos volt, semmit sem fog a telken keresni, csak fizeti az adót, ellenben a bank, a takarékpénztár, amely tudja azt a telket tartani, a kellő időben kidobja a piacra, lefölözi ennek az értékemelkedés hasznát. A kisember tehát veszít ezzel a rendszerrel, a nagytőke pedig nyer. A magántulajdont érinti ez a törvényjavaslat a határrendezés kérdésében is, mert^ a telekátalakítás folyamán egészen új telkek állanak elő, úgyhogy a telektulajdonosok kétségtelenül értéket veszíthetnek és nyerhetnek. Sokszor egész nagy vagyonokról van itt szó, nagyobb városban lévő telkeknél. Éppen azért nagyon aggályos az, hogy ezeknek a telekátalakításoknak és telekrendezéseknek ügyét az építési hatóság kezébe, tehát akárhányszor a főszolgabíró kezébe tesszük le. Nem lehet általánosítani, én sem általánosítok tehát, mert nagyon sok derék, becsületes, tisztességes, feladatát jól teljesítő főszolgabíró is van, azonban mégis tudjuk jól, a múlt rezsim alatt — sajnos — láttuk, hogy bizonyos összefüggés van a közigazgatási tisztviselők és politika között. Hogy egészen enyhe szót használjak: »bizonyos összefüggés van.« (Mozgás.) Nagyon könnyen megtörténhetik tehát, hogy ez az összefüggés éppen olyankor f hat, amikor telekátalakításról van szó és telekátalakításokkal kapcsolatban bizonyos előnyhöz vagy hátrányhoz juttathatja a közigazgatási tisztviselő a telektulajdonost. "Éppen ezért az a nézetem, hogy ez nem helyes, különösen azért sem, mert szakértő alkal1 77. ülése 1937 február 3-án, szerdán. mazása nélkül is intézkedhetnek a közigazgatási tisztviselők. Tudjuk jól, hogy a szakértő nagyon sokszor sokba kerül, azonban mégis csak az a jobb, hogyha a szakértő ott van ezeknél a kérdéseknél, sokkal megnyugtatóbb, ha valamivel-többe is kerül az a telekrendezés, mert ha a szakértő ott van, akkor tisztán ilyen politikai szempontok még sem érvényesülhetnek. T. Ház! En kifogásolom, hogy a telekrendezés ügye a közigazgatási hatóság kezébe van letéve. Tisztelettel rámutatok arra, tessék megnézni, hogy a törvényszéki értékhatárt is túlhaladó értékek forognak itt kockán. Hiszen még a járásbíróság sem kap 3000 pengőnél nagyobb értékű pereket. (Bornemisza Géza iparügyi miniszteri: Az más dolog!) Tessék megengedni miniszter úr, nem más dolog. Ha én a járásbíróságtól is elveszem azokat az ügyeket, amelyek 3000 pengőnél nagyobb szubsztrátumuak, abban az esetben nagyon helytelen volna az, ha mi közigazgatási hatóságok kezébe tennénk le 3000 pengőnél nagyobb értékű ingatlankérdéseket. Az volna tehát a helyes, ha a telekkönyvi hatóságot közvetlenül lehetne bekapcsolni ezeknek a kérdéseknek a rendezésébe, nem pedig a közigazgatási hatóságon keresztül. Akárhányszor sokkal értékesebb területekről van szó itt ezeknél a kérdéseknél, mint például a tagosításnál és én szeretném, ha az igen t. miniszter úrtól megnyugtató választ nyernék errenézve is. Tessék csak most azt a furcsa helyzetet nézni, amely itt a következő formában áll elő: tagosításnál, ha egy egészen csekély falusi külterületről, szántóföldről van szó, amelynek értéke esetleg 100 pengőt sem tesz ki, ott majd a törvényszék fog ezentúl is intézkedni, ellenben itt a belső városi telkeknél, ahol tízezer-húszezer pengős értékekről van szó, egyszerűen a közigazgatási hatóság fog majd dönteni.. Vagy méltóztassék megnézni, miniszter úr, a kisajátítási eljárást. Ma, ha a Máv. vasútvonalát áthelyezi egy (méterrel vagy két méterrel odább v és ott egy-két gazdának két vagy három négyzetméternyi területét igénybeveszi a vasút, akkor ezt hosszú kisajátítási eljárás kapcsán a királyi törvényszék intézi el, (Horváth Zoltán: A Kúriáig megy fel!) és az ügy a Kúriáig mehet fel. Ugyanakkor itt a városi telkeknél, ahol 3—4—5 vagy 10.000 pengős érték is forog kockán, egyszerűén nem is a járásbíróság kezébe teszik le az ügyet, hanem a közigazgatási hatóság kezébe. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ha megegyezés van!) Nem úgy van a dolog a megegyezéssel! En láttam nagyon sok olyan esetet, amikor egyszerű emberekkel állunk szemben, olyanokkal, akik nem tudják, mi az ő joguk, mi az ő lehetőségük és aláírják azt az iratot, mert azt mondják nekik: írd alá a megegyezést, mert túlnagy összeghe fog neked kerülni az, ha nem irqd alá. Ez nagy baj, mert mindenki ki van téve a félrevezetéseknek, aki a jogot nem kellőleg tudja. Ha a törvény előírja azt, hogy az ezer pengős értékhatáron felüli ügyeknél ügyvédnek kell eljárnia, abban az esetben nem lehetséges az, hogy kisajátítási eljárás sincs, # hanem egyszerűen odaállítják a felet a közigazgatási hatóság elé: írd alá ezt az egyességet. Ez így kétségtelenül a kisemberek kis vagyonkáinak elfecsérelésére verethet. Ehhez nem lehet hozzájárulni.
