Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-177

126 Az országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1937 február 3-án, szerdán. állapítom, hogy gazdasági és egészségügyi szempontból nem mindig kedvező ez az építkezés, mégis azt kell mondanom, hogy a fejlődésnek ezen az úton kell haladnia és építészeinknek, szakértőinknek oda kell hatniok, hogy a magyar falusi ház specialitása megmaradjon, de a technika, az egészségügy követelményeivel lépést tartva, egy új falurendszer épüljön ki új falusi házakkal, amelyek minden tekintetben megfelelnek a követelményeknek. (Petrovácz Gyula: Helyes! Teljesen így van!) Ha már városainkban a százados harcok következtében nem fejődött ki egy speciális magyar stílus, mint például más, külföldi országokban kialakultak a megfelelő hazai stílusok, főleg arra kell törekedni, hogy falvainkban megmaradjon ez a magyar specialitás. Ha idegen országokba megyünk, különösen Németországban, Nürnbergtől egészen a Rajnáig, Mainzig, Frankfurtig, vagy felfelé- Hamburgig, mindenütt látjuk a német városi házat a maga speciális formájában, látjuk a régi német városrészt azonnal, ha nem is kérdezné az ember. Menjünk más országba, mindenütt meglátjuk a speciális jelleget a városokban. Olaszországban látjuk a kevésbé esztétikus, de mégis speciálisan olasz városokat. Nem beszélek Olaszország nagy városairól, ahol a középkori művészet csodákat remekelt. T. Ház! Magyarországon ez a speciális városi ízlés nem fejlődött ki és a mi házaink modern házak, amelyek, különösen az új házak, minden követelménynek megfelelnek, eltekintve attól, hogy egyes házakat ma már kártyavárként kezdenek építeni. A falvakban azonban megvan a magyar specialitás és azért, amikor a törvényjavaslat gondoskodik a hites építészek státusának felállításáról, akik nem lesznek közalkalmazottak és gondoskodik ilyen közalkalmazotti státus kreálásáról is, még pedig a vármegyék és városok terhére, úgy gondolom, a kormánynak és az építésztársadalomnak is hivatása lesz, hogy a technika és a műízlés követelményeinek megfelelően egy falusi háztípust alakítson ki, amelyet propagandával, felvilágosítással lehetne azután elfogadhatóvá tenni a faluban. T. Ház! A falufejlesztés ügyével az európai és az óceánon túli országokban is erősen foglalkoznak. Az elmúlt évtized elején Amerika hívott meg bennünket egy nemzetközi falufejlesztés^ kongresszusra, amelyen a magyar falufejlesztés szakemberei döntő siketreket értek el. A magyar falufejlesztésnek tényleg specialitásai vannak és én örülök annak, hogy Malasits képviselőtársam szavaiba belekapcsolódva, beszélhetek a kislakásépítésről. Kétségtelen, hogy amikor Amerikából idejött a kongresszus és Budapesten tartotta szesszióját, ülésezéseit, ez a falusi kislakásépítés itt a helyszínen nagy érdeklődést váltott ki, Nem beszélek a japán kormány delegátusáról, aki amidőn a nemzetközi agrárkongresszus alkalmával kimentünk Drégelypalánkra az ottani gyönyörű népviseletet tanulmányozni, megállott egy régi, földből tömött nádfedelű ház előtt és erősen fotografálta, több felvételt készített róla. Odamentem hozzá és megkérdeztem, miért éppen ezt a házat fotografálja, hiszen van a faluban sokkal több szebb épület is. Azt mondta, hogy «régen volt olyan örvendetes^ élménye, mint most, amikor ezt a házat meglátta, mert a japán falvakban ugyanilyen nádfedeles házak vannak és ebben lát valamilyen közelséget a japán és az ősmagyar ízlés között. Beszélek a modern falufejlesztők véleményéről, akik elismeréssel adóztak a falusi kislakásépítkezés iránt és ha meg is engedem, hogy vannak talán egyes kivételek, amilyeneket Malasits képviselő úr látott, azért általánosságban a falusi kislakásépítő-akció szép eredménnyel járt. Negyedmillió azoknak a családoknak — főleg munkáscsaládoknak — a száma, akik a földbirtokreform keretében házhelyhez jutottak. 50.000-nél több munkás- és napszámoscsalád jutott tűzhelyhez a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet kölcsönei útján. Ennél a házépítésnél annakidején két terv merült fel. Az egyik terv úgy szólt, hogy az állami pénzt arra kell fordítani, hogy minden faluban egyegy mintaház épüljön, amely teljesen megfelel a modern ízlésnek, a műízlésnek, és természetesen az egészségügyi követelményeknek is. A másik terv az volt, hogy a szociálpolitikával minél több embert kell megsegíteni és bizonyos maximumot kell megkövetelni az építkezésnél, szóval nem 3000 házat kell építeni ezen a pénzen, hanem 30.0Ö0-et vagy 50.000-et. Bevallom, az utóbbi álláspontot képviseltem és nagyon erősen harcoltam is ezért az álláspontért, mert azt a felfogást vallottam, hogy a magyar nép- ' nek, a legkisebb családoknak is lehetőséget kell nyújtani erre, mert a magyar népben megvan az érzék a műízlés iránt és az egészségügyi követeimenyeket is tudja respektálni. Az eredmény azt mutatja, hogy ez be is következett. Azok a falusi kislakássorok, amelyek ennek az akciónak során épültek, a legtöbb községben a maguk cseréptetős, zsindelyes és nagyablakos házaival kitűnnek a többi házak közül, padlózott szobáikkal pedig az egészségügyi követelményeknek és a lakásügy fejlődésének is bizonyítékát nyújtják. A társadalmi és a közrend megóvásának kérdéséről sok szó esik mostanában és most olyan kívánalomnak adok hangot, amelyet azt hiszem, pártkülönbség nélkül a Ház minden oldalán magukévá tesznek, amikor megállapítom, hogy a társadalmi, az állami és a közrend megóvásának a világbolsevista propaganda közepette legbiztosabb záloga az, ha minden magyar család saját tűzhelyhez, saját tulajdonhoz, házhoz jut. (Ügy van! Ügy van!) Ebből a szempontból megállapítom, hogy az az állam és az az ország fog a legerősebben ellentállni a bolsevista propagandának, amelyben minden családnak meglesz a maga tulajdona, saját tűzhelye. Itt arra kell kérnem a kormányt, — és ezt különösen aláhúzom — hogy a falusi kislakásépítésakció, nevezetesen a házhelyjuttatás és az építkezés lehetőségének folytonosságáról gondoskodjék. A kormány szociális érzékről tett tanúságot akkor, amikor azoknak könnyebbítésére, akik már házhelyhez és házhoz jutottak, a törlesztési határidő kitolásával enyhítést nyújtott. Nagyon sokan vannak azonban, különösen fiatalabb családok, akiknek nincs meg a házhelyük és nincs meg a tulajdon házuk. Arra kérem a miniszter urat» méltóztassék odahatni, hogy ezek részére is lehetőség nyíljék házhelyikiosztás és építési kölcsönök nyújtása révén arra, hogy tűzhelyhez jussanak. A miniszterelnök úr itt a parlamentben programbeszédében hivatkozott erre és szociális érzékről tett tanúságot. Meg vagyok győződve arról, hogy a kormány programjában ez végrehajtásra is kerül. (Csoór Lajos: Más pénzügyi politika kellene hozzá!)