Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-177
Az országgyűlés képviselőházának 1 ? lás nélkül jogos tulajdonából valamit elvenni. Éppen eleget vesznek el a munkástól, entellektüeltől kárpótlás nélkül akkor, amikor munkaviszonyban áll: kárpótlás nélkül elveszik szellemi tudását, munkaerejét, gyakorlatát, tapasztalatát és adnak olyan silány bért, hogy abból megélni alig tud.. Ezt mind megkapják a kapitalista társadalomban és halljuk ezeket a régi szólamokat, »akié a föld, azé az ország«, — de méltóztassék ezeket gyakorlatilag is megvalósítani és jogtalanul a tulajdonában senkit ne háborgassunk és senkinek vagyonából egy centimétert el ne vegyünk kárpótlás nélkül. (Helyeslés balfelől.) Felszólalásom végére jutok. Csak annyit kívánok mondani, ez az alkalom nagyon jó. lett volna arra, hogy a kormány e'zzel a törvényjavaslattal évtizedes mulasztásokat hozzon helyre városrendezés, útépítés, lakásépítés terén. Módjában lett volna a kormánynak egy átfogó törvényjavaslattal a Ház elé jönni, amely legalább megközelítő pontossággal mutatná ki, hogy milyen tervei vannak a városrendezés, útépítés és lakásépítés terén. E helyett kaptunk egy kerettörvényt mindenféle rejtélyes paragrafusokkal, amelyekből ha az ember végigolvassa, csak egyet tud kihámozni, azt, hogy annak van igaza, akinek a bot a kezében van. Ebben äz esetben a belügyminiszter kezében van a bot és a városok érdekével, a mások érdekével, a köz érdekével szemben az történik, amit a belügyminiszter hatalmi szempontból akar. Azonkívül ez a törvény mindenféle illetéktelen befolyásnak ad lehetőséget és mert én a kormányzati rendszerrel szemben bizalmatlansággal viseltetem, mert nem szeretem a rejtélyes törvényparagrafusokat, hanem azokat szeretem, amelyek világosan, egyenesen megmondják, mit akarnak, továbbá mert nem szeretem a belügyminiszternek adandó felhatalmazásokat, minthogy a magyar közéletet teljesen elsorvasztja, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a javaslatot még csak a részletes vita alapjául is elfogadjam. (Helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Schandl Károly képviselő úr. Schandl Károly: T. Ház! Nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgattam Malasits t. képviselőtársamnak kimerítő ás nagyon sok mindenre kiterjedő beszédét és bár különösen a törvényjavaslattal kapcsolatban inkább a községrendezéssel, a falurendezéssel és falufejlesztéssel kívántam foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) legyen szabad néhány észrevételt tennem a képviselő úr komoly beszédére. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalion.) A képviselő úr a városok pénzügyeit hozta szóba. Kétségtelenül el kell ismerni, hogy városaink még súlyos pénzügyi helyzetben vannak és azok a pénzügyi terhek, amelyeket a beruházások vontak maguk után, rendezésre szorulnak. E tekintetben nincs véleménykülönbség közöttünk, ez a törvényjavaslat azonban egyáltalában nem akadályozza azt, hogy a pénzügyi kormányzat kellő időben segítségére menjen a városoknak és ezek a kölcsönök megfelelően rendeztessenek. (Malasits Géza: De nem is mozdítja elő. Marad a mai állapot.) Meg vagyok győződve arról és azt hiszem, valamennyien el is várjuk a pénzügyi kormányzattól, hogy amint a világ pénzpiacának helyzete ezt megengedi, fel is használja az alkalmat, hogy e tekintetben a városok segítségére menjen. Nagyon figyelemreméltó, amit a képviselő '. ülése 1937 február 3-án, szerdán. 123 úr az inségmunkával kapcsolatban mondott, célozva arra, hogy az Ínségen való segítés terhei is a városokban a városok terhét képezték, szemben a vármegyékkel, tehát a falvakkal, ahol az állam vállalta ezeket a terheket. A képviselő úrral teljesen egyetértek abban a tekintetben, hogy inségbéreket nem szabad ismerni Magyarországon. Az inségbérek is csak minimális bérek lehetnek, illetőleg a minimális béreken alul az inségmunkáknál sem szabad menni. Meg vagyok győződve arról, hogyha e tekintetben történnek eltérések, ezen a kormány segíteni fog. A képviselő úr csak azt téveszti szem elől, hogy a vármegyék, illetve a falvak és a városok gazdasági helyzete között az elmúlt 7—8 esztendőben nagy különbség volt, mert hiszen egy világ-agrárválság köszöntött ,be ezelőtt hét évvel és a falvak igazán nem voltak abban a helyzetben, hogy az eddigi terheken felül még újabb terheket vállaljanak, illetőleg, hogy az ínségmunkákat a maguk terhére végeztessék. Egyébként figyelmébe ajánlom a t. képviselő úrnak azt is, hogy míg az úgynevezett ínség-segítés a városokban igen nagy összegeket emésztett fel, addig tudomásom szerint az állam a vármegyéknek és :a falvaknak nem nyújtott olyan nagyarányú segítséget, mint amilyet a vármegyéknek és a falvaknak szemére vetnek. En csak a magiam vármegyéjéről tudok, mint amely a rossz termés miatt legtöbbször az ínséges vármegyék közé esett, s bizony kerülbelül 30—35 ezer, vagy talán 40.000 pengő jutott mindössze^ az egész vármegyére egy esztendőben az ínségmunkák elvégzésére. A falusi ínségmunkáknál vetődött fel a gondolat, — és tudomásom szerint pártkülönbség nélkül helyeslésre^ is talált — hogy ne ingyen .munkanélküli segélyként osztassák ez; ki, hanem valami hasznot hajtó munka elvégzésével köttessék össze s ezért történt, hogy munkabér gyanánt adták ezt a segítséget. T. Ház! A falvak gazdasági helyzetével, a falusi lakosság gazdasági helyzetével és ezek között különösen a szőlősgazdák helyzetével függött össze a harmadik kérdés, amit az igen t. képviselő úr kifogásolt, s amire reflektálni akarok, hogy a borfogyasztási adó felére való leszállítása szintén a városok terhe. (Malasits Géza: Úgy van! Súlyos terhe!) Ne méltóztassék szem elől téveszteni, hogy a 380.000 katasztrális holdnyi szőlőterületből több mint 300.000 katasztrális hold egyholdas szőlőgazdaságokból áll. Ezek tulajdonosai kisemberek. (Malasits Géza: Kendben van!) Csak egy esetet mondok t. képviselőtársamnak; Csongrád vármegyében például 4000 szőlősgazda van 4000 hold területen. Akkor tehát, amikor az egész gazdatársadalom s az egész szőlősgazda-társadalom egyöntetűen követelte éveken keresztül, hogy a borfogyasztási adót töröljék el, de azt csak felére szállították le, akkor egy szociális követelményt teljesített a kormány és azt az indítványt, amelyet bátor voltam (benyújtani, egyhangúlag fogadta el a parlament, semmi ellenvetés nem volt s még a szociáldemokraták részéről sem szavaztak az indítvány ellen. (Malasits Géza: Igen, mert azt hittük, hogy a gazdáknak hasznuk lesz belőle, azután rájöttünk, hogy nincs!) Pedig nagyon helyesen tette t. _ képviselőtársam, hogy megszavazta ezt az indítványt. Megint más kérdés az, hogy vájjon helyes volt-e a borfogyasztási adó mérséklése. Sze18*