Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-177

124 Az országgyűlés képviselőházának rintem helyesebb lett volna az egész adó eltörlése és ez a szőlőtermelésnek csak hasznára vált volna, mert a borfogyasztási adó mérséklése óta a borfogyasztás a városokban tényleg növekedett. Hogy ez az eredmény tisztán a borfogyasztási adó mérséklésének következménye, azt magam sem állítom, kétségtelen azonban, hogy ez befolyással volt a borfogyasztás emelkedésére. És ha a képviselő úr támadja a borkereskedőket es a vendéglősöket, hogy azok ezt a differenciát zsebrevágták és nem juttatták a szőlőtermelőknek, e felett lehet vitatkozni, kétségtelen azonban, hogy a leszállítás jó hatással volt a borpiacra és így nemcsak a, felére való leszállítást kell helyeselnünk és helyesli a szőlősgazda társadalom, hanem természetesen a teljes eltörlés mellett is van. T. Ház! Ami a borkereskedelmet s a bortermelést illeti, még egy érvet mondok, hogy a képviselő urat meggyőzzem ennek az intézkedésnek helyességéről. Nevezetesen utalok arra, hogy nemcsak a szőlőtermelő földek tulajdonosaira, hanem a szőlőmíves munkásokra is — akik közel egymillióan vannak — jó hatással van az hogy ha a szőlőtermelést így megkönnyítjük. T. Ház! Hogy a vita előrehaladott stádiumában szót kértem, legyen szabad ezt azzal indokolnom, hogy különösen a falvak fejlődésének kérdésével akarok foglalkozni, amivel kapcsolatban e magasnívójú vita során már több értékes megjegyzés hangzott el. Az eddigi felszólalásokból egy momentum emelkedik ki, amelyre, mielőtt a falvak rendezésével foglalkoznám, rá akarok térni. Ez rendkívül fontos mozzanat elvi szempontból. A javaslat ellen ellenzéki oldalon több kifogás hangzott el, de főképpen az, hogy erősen belenyúl a magánjogba és érinti a magántulajdon elvét is, amikor lehetővé teszi azt. hogy kártérítés nélkül vegyenek el magántulajdonban lévő telkeket, illetőleg telekrészeket. Bevallom őszintén, hogy magam is bizonyos aggállyal járulok hozzá ehhez az intézkedéshez, mert kétségtelen, hogy ez az intézkedés már a magántulajdon elvét érinti, én pedig nem szívesen járulok hozzá olyan rendelkezéshez, amely törvénykönyvünkbe erősebben beleviszi a magántulajdon elvének sérelmét. (Meizler Károly: Még Schandlnak is aggályos!) Amikor azonban ehhez bizonyos fenntartással mégis hozzájárulok, teszem ezt azért, mert méltán hivatkozik az indokolás arra, hogy törvénykönyvünk a tulajdon korlátozását a birtokpolitikai, erdőgazdasági, mezőrendészeti, vízrendészeti és más törvényekben már súlyosan érintette, azt belevitte és amikor ezt teszi a mezőgazdasági ingatlanok terén, akkor természetes, hogy a városrendezésnél, a városi ingatlanoknál is csak továbbmegy ezen a téren. Méginkább erősíti ezt az érvet az, hogy külföldön, különösen Svájcban és más nyugati államokban, nemcsak ez a rendelkezés áll fenn, hanem a telek egyharmadán túl való elvétel is előfordul a rendelkezésekben. Tehát á külföldi jog is ismeri ezt a korlátozást. Mégis, amikor a szociáldemokrata párt igen t. szónoka részéről, úgy Esztergályos, mint Malasits t. képviselőtársam részéről hallom ezt a kifogást, ezt örömmel hallom, mert hiszem a szociáldemokrata párt, amely nem a magántulajdon elvi alapján áll, maga is bizonyos közeledést mutat a mi elvi álláspontunkhoz és a magántulajdon elvét védi. Amikor pedig! a szociáldemokrata álláspont ilyeténképpen köze1 77. ülése 1937 február 3-án, szerdán. ledést mutat a polgári állásponthoz, legyen szabad nekem is arra kérni a miniszter urat, hogy a végrehajtási utasítás készítésénél majd a 15. §-ban lehetőséget nyújtó kedvező elbánás elvét feltétlenül érvényesítse, különösen a családi tulajdonban lévő kis telkeknél. Ami a törvényjavaslat időszerüiségét illeti, a törvényjavaslat indokolása nagyon érdekesen hivatkozik arra a körülményre, hogy sok kiváló magyar iszakértő, kitűnő építész, városrendezési szakértő évtizedes munkájának eredménye ez a törvényjavaslat és — amint mondja — sokan egész életüket áldozták arra, hogy a városrendezés ügyét tanulmányozzák és azt előrevigyék. Mégis felmerül a gondolat, vájjon nem lett volna-e helyesebb, ha ezzel a törvényjavaslattal ezelőtt 8—10 eszteindővel jött volna a kormány a parlament elé, amikor a nagy inflációs válság után voltaképpen megindult az építkezés különösen Budapesten, de a vidéki városokban is. (Friedrich István: Sajnos, mindennel elkésünk!) Az utóbbi 7—8 esztendőben rendkívül erős volt az építkezés, különösen a fővárosban, de annak is külső r részein és környékén. Nem mindig szerencsés körülmények között épültek ezek a házak és nem mindig szerencsés módon történt Budapest környékén az építkezés, vagy a kissé távolabb eső úgynevezett parcellázó telepek ^ kiépítése. Budapest környéke, perifériája kiépült, SZÓD városrész ke

1 étkezett például Budán, ugyanakkor azonban Budapest belső városrészeiben, a Cityben a régi házak úgyszólván mind megmaradtak. Ugyanezt észlelhetjük a vidéki városokban is, amelyeknek inkább^ a perifériája épült ki, míg a város középső részei kevésbbé. T. Ház! Tagadhatatlan, hogy a világgazdasági válság megszűntével konjunktúra kezdődött az egész világon, egész Európában és ez hatását érezteti hazánkban is. Ha tehát nem helyezkedünk arra az álláspontra, hogy miért nem történt korábban a városrendezés jogi szabályozása, kétségtelenül szükség van most erre a szabályozásra, mert hiszen ha ez a mai fellendülés vagy — hogy szelídebb szóval nevezzem meg — enyhülés tartós lesz, amit előre . senki sem tud megmondani, úgy kétségtelenül újabb építkezési ' kedv fog mutatkozni és ez előtt az építkezési indulás előtt szükség van azoknak a feltételeknek megteremtésére, amelyek lehetővé teszik szebb, gazdaságilag, egészségileg és minden tekintetben megfelelőbb városok és községek építését. Elhangzott a vitában az az érv, hogy a javaslat végrehajtása maga még nem teremt munkaalkalmakat. Természetes, ez a javaslat nem is arra tendál, hogy maga munkaalkalmakat teremtsen, viszont azt sem lehet vitatni, hogy megteremti azokat az előfeltételeket, amelyeknek alapján^ azután az építőipar elindulhat, hogy új^ városrészek keletkezzenek. Ha az előbb említett gazdasági változás tditóssá válik és tartóssága kedvez'annak a tőkeszaporodásnak, amelyről Malasits képviselő ur teljesen helyesen állapította^ meg, hogy vidéken az elmúlt esztendőben még nem mutatkozott eléggé, mondom, ha ez a tőkeszaporodás bekövetkezik, akkor a magántőke segítségére sl<"t az építkezésnek és az építkezés ismét erősebben indulhat meg, különösen abban a helyes irányban, amiï nem győzök eléggé hangsúlyozni, hogy a városok belső részeinek elavult épületei is átépíttessenek, ami azután sokkal egészségesebbé teszi a városok kialakulását.