Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-177

Az országgyűlés képviselőházának i 7\ és ezzel a városokat százezer pengőkre menő bevételtől fosztották meg. Amikor azután a gazdasági válság már kezdte éreztetni hatását,a kormány előállt az inségadóval. Igaz, hogy az akkori kormány pénzügyminisztere — egyébként igen jófejű ember — itt a Házban meglehetősen dodonai nyilatkozatokat tett ennek az adónak a, felhasználását illetőleg, de a Ház t. többsége elhitte a miniszter úrnak azt, hogy ebből az adóból szándékozik a kormány az Ínséget enyhíteni. Az adót behozták, azóta meg is pótlékolták, de hamarosan áttranszponálták szükségadóvá és most aa a helyzet, hogy az adó megmaradt az állam céljaira, az Ínségesek ellátását pedig ráhárították a városokra és megyékre, amíg azonban a megyéknek mégis csak adnak hébehóba egypár ezer pengőt az inség enyhítésére, addig a város'ok csak hosszas könyörgések utná tudnak párezer pengőt kapni ebből az alapból, hogy valamiképpen enyhítsék a nyomort., Előttem van a Magyar Városok Országos Szövetségének jelentése. Nem tartozik a tárgyhoz, ezért nem is akarok ezzel a jelentéssel bővebben foglalkozni, de nagyon ajánlom igen t. képviselőtársaim figyelmébe, méltóztassanak egy negyedórát szentelni ennek a jelentésnek s ebből megismerik a magyar városok tragédiáját. Farkas Elemér t. képviselőtársam, amikor felszólalt, bizonyos emfázissal feltette a kérdést: miért nem fejlődnek a magyar városok? Felhozta, hogy Budapest a vidéki városok roivására fejlődik és a magyar városok hátramaradnak kultúrában, építkezésben. Igaza van, de mégis, ha előzőleg beszélt volna velem, _ azt ajánlottam volna neki, olvassa el ezt a jelentést s abban megtalálja a magyar városok fejletlenségének, kulturális^ visszamaradottságának, pénzügyi gyengeségének okait. A hosszú jelentésből csak egy dolgot akarok itt felemlíteni. Megállapítja ez a jelentés, hogy: »A magyar városok háztartási helyzetének újbóli fokzatos rosszabbodását az állami pénzügyi politikára, a városi pénzügyi érdekek háttérbeszorulására s az adóztatási rendszer hibáira lehet (visszavezetni«, tehát mindazokra a körülmény ékre, amelyeket beszédemben eddig felemlítettem. A városok érthetően panaszkodnak:, szaladgálnák a kormányhoz és arra kérik, hogy rendezze végre pénzügyeiket. Itt van például a nyakukon a Speyer-kölesön. Annakidején olcsón meg lehetett volna vásárolni a kötvényeket s akkor a kormány nem engedte meg, másfelől viszont megterheli őket mindenféle olyan dolgokkal, amelyek nem is rájuk tartoznak és hogy mégis valami kárpótlást adjon, kapnak a városok egy nagyszerű kárpótlást a kormánytól, tudniillik a kormány eltűri, sőt a belügyminiszter úr egyenesen utasítja a városokat arra, hogy közmunkákat inségbérekért,^ inségmunkásókkal végeztessenek. Van egy érvényes iparügyi rendelet, amely világosan és kategorikusan kimondja, hogy a városoknak olyan munkákat, amelyek közmunka jellegűek, inségmunkásokkal, inségbérért végeztetni nem szabad. Ezzel szemben, amint mondom, a belügyminisztérium egyenesen utasítja a városokat arra ... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter tagadólag int.) Kérem miniszter úr, leszek bátor majd erre bizonyítékokat - hozni, hogy közmunkákat inségmunkásokkal végeztessenek el. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Már egyeztettük!) Szegeden építenek pél. ülése 1937 február 3-án, szerdán. 115 dá,ul egy tüdőgondozót — magasépítkezés — inségmunkásokkal és inségbérekért

% Csongrádon városházát építettek inségmunkásokkal és inségbérekkel, (Bornemisza Géza iparügyi mi-» niszter: De most már nem!) Győrött lerombolják az egyik városrésznek egyik darabját, a régi bástyát, a téglákat átszállítják a Duna másik felére, és ott sokgyermekes munkáscsaládoknak lakásokat építenek inségmunkásokkal és inségbérckért. Logikus volna, hogy ezek az inségmunkások tisztességes béreket kapjanak ;^ nem, inségbéreket kapnak. Ebben a vonatkozásban azután mégis csak fel kell tennünk a kérdést, hogy a miniszter urak közül melyiknek van igaza, illetőleg melyiknek a jogköre hatályosabb, >az iparügyi miniszter úré-e, aki elrendelte, hogy közműveket inségmunkásokkal létesíteni nem szabad, vagy a belügyminiszter úré, aki amikor a városok nagy hajbókolás között a belügyminisztériumban bemutatják a költségvetésüket, mindig azt súgja nekik, hogy: kérem, ezt a tételt törlöm, mert sokba kerül. Végeztessék el inségmunkásokkal! Mi marad más hátra, mint inségmunkásokkal elvégeztetni azt a munkát, amelyet egyébként adófizető iparosoknak kellene elvégezniök s az ő munkásaiknak legalább is az iparügyi miniszter úr által megállapított minimális béreket kellene fizetnök. (Kéthly Anna: Fel kell jelenteni a városokat!) Azt mondja t. képviselőtársani közbeszólás formájában, hogy fel kell jelenteni a városokat. Kissé furcsa dolog az ördögöt az öreganyjáná.l perelni. Ha ugyanis a várost perlem, produkálni fogja a belügyminiszter űr egyik rendeletét, amely elrendeli például a várbástya lerombolását, amelynél ő megengedte, hogy ez a munka inségmunkásokkal végeztessék. Mi fog történni? A bíróság a városnak fog igazat adni. Ha fellebbezünk, ott is nekik fognak igazat adni. Nekünk erről a helyről, mint a magyar munkásság nagy többsége képviselőinek, a leghatározottabban tiltakoznunk kell az ellen, hogy közmiumkákat inségmunkásokkal és inségbérért végeztessenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tiltakoznunk kell az ellen, hogy tüdőgondozót, kórházakat és munkáslakóházakat, tehát olyan berendezéseket és olyan beruházásokat, amelyek hastznothajtóaik, filléres bérért, inségbejutott munkásokkal vagy inségbejutott iparosokkal végeztessenek. S a legkevesebb, amit meg kell követelnünk a kormánytól, az, hogy saját rendeletét hajtsa végre. Ha a miniszter úr rendeletet adott ki, amely szerint egyes szakmákban megállapíttatik a minimális bér, akkor a legkevesebb, amit követelnünk kelj, az, hogy ezeket a minimális béreket minden városi közület tartsa be. (Helyeslés Jobb felől.) Mégiscsak furcsa állapot az, hogy azt a szegény iparost megbüntetik 50—100 pengőre, ha nem tartja be a miniszter úr rendeletét a nyolcórai munkaidőre vagy a minimális bérekre^ vonatkozóan s ugyanakkor ;a városok tíz órákat dolgoztatnak az inségmunkásokkal (Takács Ferenc: Fütyülnek a rendeletre!) és a miniszter úr rendeletében megállapított béreknek még a felét sem fizetik. Ez dpmoralizálólag hat s az iparostársadalmát belekergeti a legnagyobb kétségbeesésbe, mert látja, hogy mindinkább kihúzzák lába alól a talajt Bár nem tartozik ide, egy-két rövid mondatban mégis meg kell emlékeznem arról, hogy az inség enyhítésének mai módja hihetetlenül 17*