Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-177
116 Az országgyűlés képviselőházának 1 pazarlóV és a célját nem éri el. Az Ínséget nem az egyének hibás agy berendezése vagy rossz természete okozza, hanem ,a társadaloimgazdaság hiányos és igazságtalan berendezkedése. Racionalizáltak éneikül, hogy ezzel egyidejűen megrövidítették volna a munkaidőt, azután új munkanemeket vezettek be anélkül, hogy egyidejűen szabályozták volna a munkások foglalkoztatását, a bérét stb. Az a kormányzat, amelynek lapjai s lapjainak előkelő vezetői arról írnak, hogy .meghalt a liberalizmus, íhogy vége van a liberalizmusnak, hogy a XIX. századnak visszatérő szellemié a liberalizmus, amikor a mnnkáskérdésről van szó, liberálisabbak voltak az orthodox manchesteriánuisioknál. Abszolúte nem törődtek azzal, hogy a kapitalisták mit csinálnak a imunkásokkal, hogy a kapitalisták éjjel-nappal dolgoztatnak, ha egy halom munka van és így a. nyakába zúdították a társadalomnak a munkanélküliség rémét és az az'zal velejáró Ínséget, nyomort, szennyet, kétségbeesést. Es amikor ezt a bajt orvosolni keli, odaállnak a miniszter urak egy bodzafapuskával és öntöznek erre a tűzre vizet. Eléggé groteszk látvány, de használni nem használ. A lefolyt, de még véget nem ért gazdasági válság 1 tanulságával mielőbb hozzá kell látnunk .a munkanéküli-biztosítás bevezetésiéhez. A munkanélküli segélyezés állami feladat, inam községi feladat. Ezt sem a községek, sem a megyék helyesen elvégezni nem tudják, még pedig azért nem, mert hiányzik hozzá a pénzügyi megalapozottságuk. Visszatérve most már a városrendezés költségeihez, meg kell említenem, hogy az állam igen nagy bevételektől fosztotta meg a városokat, — mint már felsoroltam — amelyeknek helyébe nem adott semmit, ellenben az évek folyamán a városokra háruló terheket hihetetlen mértékben felduzzasztottá. Es ha ennek az előttünk fekvő és tárgyalás alatt álló törvényjavaslatniak nincs meg a pénzügyi megalapozottsága, azt nagyrészben annak lehet betudni, hogy a vámosoktól elvonnak hevételeket és rájuk hárítanak olyan kiadásokat, amelyek terhe alatt a városok hamarosan össze fognak roskadni. Itt van a rendőrségi hozzájárulás költsége. Annakidején iScitovszky miniszter f úr azt mondta, hogy á városokra kell hárítani a rendőrségi kiadások: egy részét, mert hiszen a városoknak is érdekükben áll a jó és megbízható rendőrség. A városok tiltakoztak ellene és rámutattak tarra, hogy ez hihetetlen költségeket fog okozni, •amelyeket ők nem hírnak. Erre az volt a miniszter úr válasza: »De kérem, uraim, azelőtt Önöknek kellett a rendőrséget fenntartani!« Meg is mondtuk akkor a miniszter úrnak — ma sem tudok mást mondani —: Igen, a háború előtt a városok fedezték a rendőri kiadásokat, csakhogy ezek a rendőri kiadások igen alacsonyaik voltak. Akkor még nem volt divatban, hogy szociális okokból a középosztály gyermekeivel f ölduzzaszszák a rendőrséget. Ma minden városban há.rom ! szor annyi a rendőr, mint a háború előtt volt. (Gr. Festetics! Domonkos: Szükség is van rájuk! — Buehinger Manó: Miért volna szükség?) Majd arról beszélek, hogy a rendőség mennyire szükséges és mennyire nem. Nem vagyok azaz ember, aki azt tartja, hogy rendőrre egyáltalában nincs szükség. Civilizált ember vagyok én is. A háború előtt, ha. valiakí elment egy nyu77. ülése 1937 február 3-an, szerdán. godtabb dunántúli városkába, Komáromba, Győrbe, Szombathelyre, Sopronba, csodálkozott rajta, hogy alig látni rendőrt, olyan szép rendben ment minden. Ma .méltóztassék elmenni egy ilyen vidéki városkába. Méltóztatik látni, hogy nem is a rendőrlegénység száma sok, hanem a rendőrtisztek és detektívek száma nagy és pedig nem azért, mintha erre szükség lenne. A városok ma is éppen olyan nyugodtak, mint a háború előtt, a lakosság éppen od yan kulturált, mint. azelőtt "volt. (Zaj és mozgás a jobboldalon. — Br. Vay Miklós: Rosszak a gyerekek ! Ez a haj!) Hanem nines mit tenni ezekkel a középosztály béli gyermekekkel. Mindenféle protekciót vesznek igénybe, hogy a rendőrséghez bejussanak. Detektívi állásokra a legkisebb protekció a hercegprímás úr proktekciója, vagy a táhori püspök úr támogatása. (Derültség.) Felduzzasztottak a rendőrség létszámát és ezek az. ide bejutottak nem tudván mit csinálni, minden lyukba belenéznek, beleszagolnak, csakhogy valahogy hasznosítsák magukat. (Derültség a jobboldalon.) De ezt a városoknak kell megfizetni. Itt vannak azután a tűzrendésze ti kiadások. A háború előtt, hogy Győr példájánál maradjak, a legtökéletesebb rendőrsége és a legtökéletesebb tűzőrsége Győrnek volt. Győrben 1908-ban a tűzőrség ellátása 30.000 aranykoronába került. 1934-hen már 116.930 pengőbe került ugyanaz s most tárgyalnak városunk nagyjaival fenn a pénzügyminisztériumban, hogy mekkora terhet akarnak még a városok magukra vállalni, mert az eddig vállalt teher kevés. Mondom tehát, 1908-ban 30.000 aranykoronába, 1934-ben pedig 116.930 pengőbe került csak maga a tüzrendészeti ellátás. Ez a helyzet más városokban is. A tüzrendészeti kiadások a legutóbbi törvény óta rohamosan emelkednek. Nincs több tüzeset, mint azelőtt volt, ellen- ben a létszámszaporulat a tüzrendészeti ellatág keretében hihetetlen mértékben nő és különösen nő az intellektuális létszám, mert a gyermekeket valahol csak el kell helyezni, — mindet mégsem lehet a minisztériumokba beültetni, nem is találnak annyi íróasztalt a számukra — hogy tehát valahol mégis elhelyezésre találjanak, beosztják őket a tűzrendészethez. Most meg még egy új dolog akadt s ez a légvédelem. Hogy ez mi azonfelül, hogy luniiformizálták a főszolgabírákat, azt nem igen tapasztaltam, tény azonban az, hogy kurzusokat rendeznek, előadásokat tartanak a légvédelemről s már mutatkoznak is a légvédelem hatalmas árnyai s minden város elkészülhet arlra, hogy a légvédelem címe alatt meglehetős összegeket kell a jövőben majd fizetni. T. Ház!. A törvénytervezet mindezekkel, amiket bátor voltam, elmondani, nem törődik. Figyelmen kívül hagyja a városok pénzügyi helyzetét, bevételeiknek és kiadásaiknak az alakulását. Figyelmen kívül 'hagyja a polgárság teherbíró képességét. Megállapítja egyelőre keretben, homályos körvonalakban, sejtésekben, hogy ez ide, az meg amoda van beskatulyázva. Ha kizárólag a belügyminiszter úir< egyedül volna hivatva ennek a törvénynek a végrehajtására minden egyéb minisztérium kizárásával, akkor a városok bizonyára remonstrálnának ellene, van azonban ebben a tervezetben egy enyhítő pont, az tudniillik, hogy a belügyminiszter az iparügyi miniszterrel egyetértőleg határoz. Erre az a szelíd nyárspolgár azt
