Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-176
106 Az országgyűlés képviselőházának 1 a munkahely és a lakóhely távolsága csak időben kérdés, de térben nem kérdés többé. A közlekedés megoldotta ezt. Ma a vil-íamosvasutak s az autóbuszok elviszik mindenüvé az utasokat^ (Rassay Károly: Csak drágán, ez a baj!) és így nem fontos az, hogy a munkás vagy a tisztviselő közvetlenül a munkahelyénél lakjék. (Zaj a szélső baloldalon.) Ma a kertes lakás a kívánalom, — még a város belsejében is — a napfény odaengedése, a világosság, az udvari frontok csökkentése. Ha Budapest utcáin méltóztatik járni, legújabban magában Budapest belsejében is egy mintaszerű épületet méltóztatik látni. Érdemes megnézni a Rákóczi-út elején a Georgia házát (Ügy van! balfelöl), mert akkor méltóztatik látni, hogy a Rákóczi-úton, a város szívében, a nagy forgalom közepén van egy épület, amelyben pázsit van, bazen van, amelyben világos lakások vannak és udvari lakások és hosszú »gang«-ok nincsenek. Lehet tehát ezt a kérdést ilyen módon is megoldani. Budapesttel kapcsolatban egyáltalán nagy problémák merülnek fel. Minden bántó él nélkül meg akarom említeni, hogy Budapest az idők folyamán a környékre települt ki és itt a környéken amerikai tempóban keletkeztek a városok. Jól tették az emberek, hogy kimentek a környékre, mert ott olcsóbb volt a telek és így sokkal kisebb költséggel építhették fel kis családi otthonukat. Ezt Budapest rovására tették ugyan, Budapest azonban nem ismerte fel a helyzetet. Budapesten nagyok voltak a telekparcellák, az emberek nem tudtak olcsón építkezni, ennélfogva a vidéken lakó munkások és tisztviselők ellepték ezeket a pestkörnyéki városokat. (Rassay Károly: Olcsóbban is éltek!) r Nem büntethetem meg ezeket az embereket azért, mert emberi életet akartaik élni, de viszont nagyon sok probléma merült fel. (Rupert Rezső: Jó és olcsó közlekedést nekik!) Ezek az áj települések éppen az egészségügyi szempontoknak, a tisztaságnak nem felelnek meg a kellő mértékben. Nincsenek ezekben parkok, játszóterek, csinálni kell tehát valamit, hogy azt a helyet, amelyet lakóhelyül választottak maguknak, élvezhetővé tegyük, de ez sokba kerül. Mi azonban a helyzet Budapesten? A miniszter úr igazat fog nekem adni abban, amikor azt mondom, hogy Budapest jelenleg közel ' 20-000 hektár területén még hárommillió ember befogadására van hely. (Bornemisza Géza .iparügyi miniszter: Legalább! — Rassay Károly: Tessék adómentességeket adni a belső építkezésekhez.) Igen t. Képviselőház! Mondom, 3 millió ember férne még el. Fájdalom, az utóbbi időben nagyon sokat kell temetésre járnom és amikor kimegyek a temetőbe, látom, hogy a Ferenc József kaszárnyától Mátyásföldig üres telkek tátonganak. Mátyásföldön azután megint kezdődik az építkezés. Foltok vannak ennek a városnak az egész területén ellátva közművekkel, vízvezetékkel, gázzal és még az erdős területeken is van világítás és vízvezeték, mert ez a város gondosan végzi a maga teendőit és polgárait igyekszik a közmüvek előnyeiben részesíteni. Ä probléma tehát az, hogy Budapest belső területén kell az intenzív fejlődést megvalósítani, még pedig amint Rassay Károly igen t. barátom mondotta, az adómérséklés minden módjával és formájával. Ezzel kapcsolatban a mélyen t. miniszter úr figyelmébe ajánlok egy Ötletet, amely nem az enyém ugyan, de nagyon jó helyről származik, ez az '6. ülése 1937 január 29-én, pénteken. ötlet pedig az, hogy ha a telektulajdonos nem épít, akkor büntessék meg, ha a telektulajdonos spekulál, és nem építtet, akkor tessék megbüntetni és az építtetőnek adni előnyt. Ez az uzsorának, a telekspekulációnak a megakadályozása. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Jó gondolat.) Hiszen nemcsak azért vagyok itt, hogy kritizáljak, hanem azért is, hogy gondolatokat vessek fel. De itt van még egy gondolat. {Halljuk! Halljuk!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások balfelől: Halljuk! Halljuk! Meghosszabbítjuk egy órával is!) Bródy Ernő: Tisztelettel kérek félóra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást meeradja. Bródy Ernő: Még egy gondolatot vetek fel. Sokszor megtörténik az, hogy villarayonban, tehénistállók, tyukfarmok vannak és legyeiket tenyésztenek. Ez lehetetlen állapot. (Dinnyés Lajos: Ez az aszfalt-tehenészet!) A nagy költségekkel felépített és fenntartott villák városnegyedeiben nem lehet tűrni egészségügyi szempontból sem a legyeik tenyésztését. Nagyon kérem a miniszter urat .fordítson erre a kérdésre is figyelmet. (Rassay Károly: Azt fogják mondani, hogv lehetetlen intézkedni, mert nincs rá jogszabály. Pedig ez járványtenyésztés!) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy most egy országos viszonylatban fontos másik kérdésre, a pályaudvarok kérdésére térjek át. A miniszter űr több felszólalásában aktuálissá tette ezt az ügyet. Nem érzem magamat valami nagy szakértőnek benne, de egyet tudok: azt, hogy a délivasúti pályaudvar ma már anakronizmus, ez a pályaudvar már megérett a lebontásra, nem illik bele abba a teljesen beépített városrészbe, nem is szólva arról, hogy jóformán feleslegesen_ pöfékelnek ott a mozdonyok és valósággal játszanak a vonatok. Ügy tudom, a miniszter úr foglalkozik e pályaudvar megszüntetésének tervével. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Kész is a terv!) örülök neki. Tudomásom szerint a miniszter úr foglalkozik a keleti pályaudvar áthelyezésének tervével is. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez megmarad!) Ha megmarad, felhívom figyelmét az üresen maradt lóversenytérre, mely a pályaudvar közvetlen szomszédságában van és amely évtizedek óta kihasználatlanul áll. (Petrovácz Gyula: Ott lesz a sporttelep!) Néhány év előtt ezen a régi ( versenypályán hatósági engedély nélkül mindenféle vityillók keletkeztek, pedig ez a terület nem erre való, ez nagyon értékes telek és ezt megfelelő módon fel kell használni. Ugyanezt mondhatom a Nádor-kertről is. Egyáltalán e tekintetben Budapesten oly nagy attrakciók vannak, amelyek párjukat ritkítják. Én azonban a pályaudvarok kérdésének elintézésével kapcsolatban elsősorban azt óhajtom a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani, hogy építse le végre à halálsorompókat. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez a terv lényege! — Fábián Béla: Tényleg meg fogják a halálsorompókat szüntetni még a mi életünkben? Azt hiszem, hosszú szakállunk lesz, ha ezt megérjük. Talán még a miniszter úrnak is! — Bornemisza Géza: Elsősorban a várostól függ! — Rassay Károly: Választások idején mindig megígérik! — Dinnyés Lajos: Székesfebérvá. rótt megszüntették a halálsorompókat! Fehér' vár megcsinálta!)
