Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-176

Az országgyűlés képviselőházának 176. Elnök: Kérem Dinnyés Lajos képviselő urat, engedje beszélni a szónokot. Bródy Ernő: A halálsorompók ügye évtizedek óta napirenden van. Nézze meg a miniszter úr a régebbi költségvetési törvényeket, azokban a beruházásoknál több éven keresztül kétmillió volt a halálsorompók megszüntetésére felvéve. (Fábián Béla: Hová lett a pénz? — Kas sa y Károly: Megvették érte a Károlyipalotát!) Nézze meg a miniszter úr a régi beruházási programokat, ezekben kétmillió szerepel egyenesen a halálsorompók eltüntetésének céljaira. (Fábián Béla: Hol a pénz? — Dinnyés Lajos: Másra költötték! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem költötték! — Farkas István: A pénz eltűnt! — Dinnyés Lajos: A sorompó pedig megmaradt!) Nagyon fájdalmas dolog, hogy a városi képviselőknek annyi súlyuk nincs, hogy egy megfelelő törvényes rendelkezés végrehajtását kiköveteljék. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Csak a városnál lehet.) Én emlékekben gazdag vagyok. Jelen voltam egy ankéten, amelyet a Máv., a kereskedelmi minisztérium és a város együttesen tartott boldogult Samarjay Lajos államvasúti igazgató idején. (Petrovácz Gyula: Jelen voltam.) Jelen volt Petrovácz képviselőtársam is. Nem a városnál akadt meg. (Usetty Béla előadó: Sohasem a városnál, mindig a vasútnál.) Itt van Usetty t. képviselőtársam, aki ennek a kérdésnek minden részét ismeri, velem együtt követelte a megoldását, városnál, parlamentben, ankétetken. Ne tessék azt mondani, hogy a városnál akadt el, mert a városnál nem akadt el. Azért mondom, ne tessék itt azon morfondírozni, hogy két miniszter vagy három miniszter intézkedjék? mert akkor sohasem lesz semmi. Egy erélyes kéz intézze a dolgokat, mert hármat egyáltalában nem birunk. Ugye, most nem találjuk a gazdáját? Hol a gazdája? (Fábián Béla: Hol a kétmillió, hol a gazdája és hol az erélyes kéz? — Usetty Béla előadó: Egykézrendszer. — Fábián Béla: Általában hol vannak a nrniszter urak? — Dinnyés Lajos: Egyetértőleg intézkednek. — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Dolgoznak. — Fábián Béla: A belügyminiszter úrnak itt kellene ülni. — Dinnyés Lajos: Kényes kérdés.) Nagyon kérem a miniszter urat, hogy est a kérdést méltóztassék elintézni, mert ez lehetetlen helyzet, évtizedek óta tart és a legjobban megérett az elintézésre. Méltóztassék megengedni, hogy még egy problémával foglalkozzam Budapesttel kapcsolatban. Megmondom őszintén, hajlandó lettem volna felháborodni azon, hogy Budapest autonómiáját megfosztják a városrendezési terv elintézésétől. De most a mélyen t. előadó úr beadott egy módosítván y t. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Másokat is megfosztanak.) Az engem nem vigasztal. Mondom, hajlandó voltam felháborodni azoin, hogy az autonómiát megfosztják a városszabályozás jogától és kötelezettségétől. De a mélyen t. előadó úr beadott egy módosítást, amelyben a Közmunkatanács hatáskörét most már imperative kiterjeszti Pest környékére is. (Megay-Meissner Károly: Nagyon helyes. — Farkas István: Egyáltalában nincs szükség Közmunkatanácsra.) Kérem, az nem úgy van. (Farkas István: Felesleges pénzkidobás. Szegeden nincs rá szükség, Budapesten igen? — Rassay Károly: Ha megvan, adjanak munkakört neki) Budapesten benne vannak az autonómia képviselői, az autonómia képviselőinek megvan a szavuk. Nem akarom ezt kiirtani, mert ez helyes és szabályozó intézülése 19S7 január Ê9-ên

} pénteken. 107 meny. Objektíve foglalkozom ezzel a kérdéssel. Én annak példáját akarom mutatni, hogy engem semmiféle elfogultság nem vezet, hanem egyedül és kizárólag a közérdek, a városnak és a környéknek szeretete. (Megay-Meissner Károly: Mindenkit az vezet.) Helyes, mert ez a vidékre kiterjedőleg is tudja a tempót dirigálni és a beosztást elvégezni. Ezt helyeslem, méltóztatik látni az objektivitásomat. Eredetileg nem helyeseltem, hogy Budapest autonómiáját kiveszik a városszabályozásból. (Farkas István: Vázsonyi Vilmosnak más volt annakidején a nézete.) Vázsonyi Vilmos nézetét én hűen képviselem és méltóztassék elhinni, hogy én az ügyet objektíve nézem. Ne tessék ebbe nekem beleszólni (Derültség.), mert én az ügyek alapos ismerete alapján alkotom meg a magam véleményét. Engem soha semmiféle hátsó gondolat nem vezet, tisztán a közérdeket tartom szem előtt. Ha pedig valamit helyesnek tartok, azt kimondom még akkor is, ha a kormánynak ja-, vára szól. (Megay-Meissner Károly: Ehhez nagy bátorság kell! — Zaj. — Elnök csenget.) De igen tisztelt barátaim, engem könnyen kapnak vissza az eredeti mezőre: alkotmányjog, magánjog stb., én ezekben otthon vagyok, akkor azután közös erővel fogjuk támadni a kormányt. (Farkas István: Helyes. Meg kell buktatni.) Mondom, a Közmunkatanács ebben a hatáskörben egységesen tud csinálni valamit, mert ezek a környéki városok nagyon rászorulnak a rendezésre. A környéki városokban a házak minden korlátozás nélkül épültek, lehetetlen helyeken. A vidék nincsen parkokkal ellátva, a vidéki városokban sár és por van. Rettenetesek voltak a parcellázások. A házhelyeket oda dobálták. (Kassay Károly: Csupa ligeteket ígértek és becsapták a kis postásokat és másokat. — Fábián Béla: Se villanyvilágítás, se út. — Úgy van! balfelöl.) Megborzadva látjuk például Érd parcellázását, ahol szegény kisemberek vettek telket. (Kassay Károly: Ott nem volt kapitalista uzsoráskodás? — Fábián Béla: Ellopták a kisemberek pénzét! — Rupert Rezső: Érden. — Fábián Béla: Szántóföldeken. — Zaj.) Szegény kis járatlan emberek összekuporgatott vagyonkájukat vitték oda s most nincsenek ott utcák, nincs vízvezeték, az emberek nem tudnak megmosakodni, az eső beesik a házukba. Rettenetes állapotok vannak, por, piszok. (Zaj.) Én tehát azt mondom: igenis, erélyes kézzel kell itt rendet teremteni és a városfejlődésnek ezt a módját lehetetlenné kell tenni. (Helyeslés balfelől.) Aki kimegy a vidékre, az nem azért teszi ezt, hogy nyomorúságot szedjen magába, hanem azért, hogy a városias kultúra előnyeit élvezze. Itt Pesten kínlódik, dolgozik egész nap és ha este hazamegy, úttalan utakon, világítás nélküli helyeken jár s az egész életenergiája meg van támadva. (Kassay Károly: Ilyenkor nem ragaszkodnak az ősi röghöz, ha négyszögölét hat pengőért lehet eladni? — Dinnyés Lajos: Ki adta el Érdet? — Rassay Károly: A tulajdonos; de nem egy van, van egy sereg. — Fábián Béla: Tessék megnézni, itt van a rákoscsabai parcellázás. — Rassay Károly: Az is olyan!) Pestkörnyék szempontjából nagyon fontosnak tartom a kérdés ilyen megoldását és nagyon kérem, hogy gondoljanak a_ vidéknek megfelelő intézményekkel való ellátására is. (Rassay Károly: Szigorú kontrollt a parcella16*