Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-176

Az országgyűlés képviselőházának 176. keztetést, hogy erre a törvényjavaslatra szükség volt, sőt égető szükség volt. Hogy azonban még jobban megvilágítva lássuk a kérdést, vegyük szemügyre a mai helyzetet. Nézzük, hogy a városok fejlődése tekintetében mi a mai helyzet. A magyar faluról most nem akarok beszélni. (Malasits Géza: Jobb is. Elég szomorú állapotban van.) Ügy van. A magyar falu óriási elhagyatottságban, elhanyagoltságban van, a szociális, kulturális és gazdasági szempontok hiányában s minden egészségügyi berendezkedés nélkül. Ezt mind tudjuk. Érzi ezt a törvényjavaslat és érezték a készítői is, mert a javaslat a faluval csak annyiban foglalkozik, amennyi ebből a javaslatból a falura célszerűen és okszerűen átvihető. A javaslatból azt vélem kiolvasni, hogy a javaslat készítői és megteremtői tudatában voltak annak, hogy a magyar faluval külön kell foglalkozni, a magyar falu nagy kérdéseit nem lehet egy városrendezési törvény keretében megoldani. Hiszen a kettő rendezési problémái is nagyon szétválnak, különben pedig a falu kérdése olyan kérdés, amelyet nem lehet incidentaliter egy ilyen városrendezési törvényjavaslatban megoldani; a falunak nem egy, de sok külön törvényes alkotást kell szánni. A jelenlegi kormány javára kell írni azt, hogy a falu problémáját felkarolja. Vannak már bizonyos intézkedések, amelyek a falu helyzetének javítását célozzák. Igenis, többet kérünk s én meg vagyok győződve róla, hogy a kormány a megkezdett úton a falut illetőleg is tovább fog haladni, mert a falu a nemzeti értékek szempontjából tulajdonképpen ï\'/i IVA I ősforrás, amely a nemzeti életet felfrissíteni, továbbvinni, a nemzet jövőjét megalapozni, megépíteni és fenntartani van hivatva. Ezeket a nemzeti értékeket nem lehet elhanyagolni; vétkes mulasztást követne el az a kormány, amelynek nem volna szívügye a falu helyzetének megjavítása, a falunak mai szomorú helyzetéből való kiemelése. Már most a városokéra áttérve, t. Képviselőház, s a javaslat nyomán indulva, én is megkülönböztetést teszek a nagyon külterjesen fejlődő városok és a régi, túlságosan is belterjesen elhelyezkedett városok között. Ha az előbbieket nézem és egyáltalában nézem a városokat, akkor azt kell mondanom, Magyarországon tulajdonképpen nagyon kevés a város, nagyon kevés az a hely, amely a város elnevezést megérdemli. A városias jellegnek hiányával vannak ibizonyos helyek, amelyeket városoknak nevezünk, amelyeket azonban én inkább nagy településeknek mernék elnevezni, mert ott, ahol nincsenek meg a város jellegzetes attribútumai, ahol nincs útburkolat, ahol sár, piszok, por van, ahol a közműveknek nyoma nincs, ahol nincs csatornázás, vízvezeték ^és a közműhálózatnak egyéb ma megkívánható minimális mértéke, ott városról beszélni nem lehet. Ezek a városok sokszor olyanok, hogy éppen csak piacuk, vagy talán a főterük nyújtja a város képé. Ha a piacról, főtérről kilépek, már száz lépésnyire ott vagyok a faluban, ott vagyok, ahol az autók, a kocsik, szekerek elakadnak, — csapadékos időben — ahonnan azután nincsen tovább. Az ilyen hely nem város. Ezekben a városokban hiába keresünk az építkezésben harmóniát. Diszharmónia van mindenben. Sokszoor a legszebb, önmagukban kifogástalan épületek olyan diszharmóniával vannak össze-vissza hányva, olyan zűrzavart mutatnak, hogy az ember, akinek szeme vaKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. ülése 1937 január 29-én, pénteken. 97 lamely harmonikusabb városképhez szokott, csalódva fordul el, amikor az ilyen helyeket elsőízben megpillantja. Nem akarok példát említeni, mert esetleg érzékenységet sértenék és talán az én ítéletem egy kissé szigorú is, mert hála Istennek olyan városban lakom, amelyet, ha lehet, Csonka-Magyarországon még városokat találni, igazán városnak lehet nevezni. Az én városom és még néhány város olyanok, ahol találhatók régi építészeti emlékek, ahol van régen kialakított városkép, megvan a városnak jellegzetessége. Ezekben a régi kultúrájú városokban megvan az érzék a kultúremlékek, a műemlékek megőrzése tekintetében, a városképnek, a város összetételének. struktúrájának fenntartása tekintetében. (Rassay Károly: Mi is őriznők a kultúremlékek et az Alföldön, ha a törökök nem pusztították volna el!) Ezek a városok alkottak a legrégebben városszabályozási terveket és ezeknek vannak építésügyi szabályzataik is. A hiba azonban abban van ezeknél a városoknál is, hogy úgy a szabályozási tervek, mint az építési szabályzatok elavultak. Elavultak éppen azért, mert már régóta be van ígérve és várják a városok az általános rendezést és szabályozást. Ha meg kell állapítanom, hogy régen várják a városok és régen várjuk mi is ezt a törvényes rendezést, akkor ezzel már szintén megPeleltem arra a kérdésire, hogy erre a törvényjavaslatra szükség van-e. De szükség van rá azoknál a városoknál, amelyek külterjesen fejlődtek, éppen úgy, mint azoknál a városoknál, amelyek mint régi városok meglehetősen össze vannak szorítva, szűk helyen épültek és maradtak. Szükség van, mondom, ezeknél az utóbbiaknál is egy általános törvényes rendezésire, mert bármennyire is erőlködtek ezek a városok és sokszor erőszakosan léptek fel törvényes alap hiányában a túlzásba vitt magánérdekekkel szemben, mégsem tudták gyakran megakadályozni az esetleges rombolásokat, az értékek pusztulását és sok egészséges városfejlesztési, a város fejlődését előbbre vivő eszmét és tervet nem tudtak keresztülvinni, mert a kisajátítási töirvény elégtelen^ volt ahhoz, hogy^ a városok a maguk elgondolásait annak alapján megvalósíthassák. A kisajátítási eljárás hoszszadalmas volt, az emberi önzés mindenhol megvan, a magánjogi megkötöttségek ibénítólag hatottak, szóval nem engedték a varosokat ott sem dolgozni, ahol megvolt az érzék és megvolt a képesség arra, hogy a városok korszerűen fejlődjenek tovább. Megesett azután még régi városokban is

% hogy bizonyos meg nem engedhető és nem. kívánatos külterjes fejlődés következett he, amely azonban tulajdonképpen azoknak a városoknak, vagyis inkább nagy településeknek, amelyekről az előbb szóltam, a jellegzetes vonása. Ahol meg is volt az akarat és a szándék a város vezetőségében és az intézőkörökben, hogy a^ város fejlődését jobb útra vigyék, nem tudták ezt az akaratot a helyi kívánságokkal az emberi önzéssel és a viszás helyi szokásokkal szemben keresztülvinni. Ennek a törvényjavaslatnak szükségessége tehát itt is úgy, mint a fejlettebb városoknál, nyilvánvaló. T. Képviselőház! A törvényjavaslat mindenesetre igen nagy mértékben elő fogja mozdítani és segíteni fogja a városi vezetőségnek és intéző köröknek munkáját azzal, hogy a városfejlesztés és városrendezés szempontjából alapul szolgáló régi kisajátítási törvényen változtatásokat tesz. A telekrendezésre, a telek15