Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-176

98 Az országgyűlés képviselőházának 1 felosztásra, a telekátalakításra és a telekhatár­rendezésre vonatkozó rendelkezések: olyan in­tézkedések, amelyeket nem lehet eléggé üdvö­zölni. Aki városi kérdésekkel foglalkozik, az nagyon jól tudja, hogy sokszor áthidalhatat­lan nehézségek támadtak, ha telékátalakításról, telekhatárrendezésről volt szó. Evekig tartó vi­ták folytak a legkisebb érdekelt is képes volt megakadályozni a legszebb városfejlesztési ter­vet. A város maga kénytelen volt gyakran, — amint már említettem, — szinte erőszakkal be­lenyúlni a túlzottan védett magánérdekekbe, kitenni magát pereknek — költséges pereknek is — csak azért, hogy fontos városfejlesztési és városrendezési terveket megvalósítson, hogy városi értékeknek esetleges lerontását meg­előzze. Nem tehetek róla, de meg kell állapítanom azt is, hogy a városi vezetőségek, a városi helyi hatóságok igyekeztek sok helyütt az építések tekintetében szigorúságot alkalmazni, az épí­tési engedélyeket szigorú feltételekhez kötötték. gondjuk volt a művészeti, a szépészeti kikép­zésre is, ez a törekvés azonban a múltban a kormányok más felfogása miatt gyakran hajó­törést szenvedett. Akárhányszor az ilyen ügyek a jogorvoslatok során az illetékes körök elé fel­kerültek, a városi érdekek, a városkép rová,­sára rendszerint a magánérdek érvényesült. Az építtetők kívánsága teljesült a legfelsőbb helyen. Ma, hála Istennek, ott vagyunk, hogy a kormány ezzel a javaslattal bizonyságát szolgáltatta annak, hogy a mai kormányzat ezzel a régi gyakorlattal teljesen ellentétesen. a városi érdekekkel kongruens állásponton van. A törvényre, amint mondottam már, nem­csak szükség, hanem sürgős szükség is van, hogy ott, ahol van még valami menthető, azt meg is menthessék és egyáltalában városaink. számára megállapítsuk a fejlődési irányt és azokat a módokat, amelyeken ezt a fejlődést el is lehet érni. Ne felejtsük el, hogy a város­építés terén minden hiba olyan, hogy azt rendszerint már nem lehet helyrehozni. Csak üdvözölni tudom a törvényjavaslat rendelke­zéseit, amelyek észszerű korlátokat emelnek a telkek túlságos^ kihasználása, az egészségtelen és dísztelen építések, a minden közszempqntot figyelmen kívül hagyó lakásuzsora és lelketlen telekspekuláció elé. Legyen már vége a vilá­gosságot, a napfényt és a levegőt elzáró, csak a profitot néző pocsék építkezéseknek. • •> A törvényjavaslat szerintem alkalmas arra, hogy a helytelen fejlődést megakassza, intéz­kedései alkalmasak arra, hogy a helyes fejlő­désnek útját egyengessék. Segítségére lesz ez a megalkotandó törvény a városi hatóságoknak abbeli törekvésükben, hogy a városok gazda­sági szükségletüknek a kulturális, szociális és esztétikus szempontoknak megfelelőleg fejlőd­jenek, és a korszerű építésügyi szabályozás alapjait lerakván, a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy létrejöjjön egy egységes építési kódex is, ameyrle szintén szükség van. A törvényjavaslat nagyon helyesen számol azzal, hogy minden városrendezés tökéletlen volna, ha nem kapcsolódnék össze az építés­üggyel, . mert nemcsak hogy' neem lehet város­rendezést az építésügy megfelelő szabályozása nélkül elképzelni, hanem nyugodtan mondhat­juk^ azt is, hogy tulajdonképpen a városren­dezésnek koronája a helyes és célszerű, jó épí­tésügyi szabályzat. A kormány figyelme azon­ban kell, hogy kiterjedjen arra is, hogy neosak a maga hatáskörében szabályozza az építésügyi 6. ülése 1937 január 29-én } pénteken. kérdéseket, hanem arra is legyen gondja, hogy a városok is megfeleljenek az építésügy tekin­tetében fennálló szabályozási kötelességeiknek és éljenek azzal a joggal és szabadsággal, ame­lyet a törvényjavaslat a városok számára e tekintetben biztosít. (Malasits Géza: Eléggé megnyomorították a városokat!) Szükséges to­vábbá, hogy a kormányhatóság a városok által szigorúan betartandó építésügyi szabályokat ugyancsak szigorúan kezelje és a jogorvoslat során a városok... (Esztergályos János: Ha majd fedezi az ezzel járó költségeket! Ha a költségeket fedezi, akkor kényszerítheti! — Malasits Géza: Csajkával elvenni a várostól és gyűszűvel visszaadni?! Hol vagyunk?! — Esztergályos János: A városokat anyagilag már úgyis agyonnyomarította a kormány! — Egy hang a jobboldalon; Mikori) Egyszóval szükséges, hogy a kormánynak arra is legyen gondja, hogy a városok építés­ügyi szabályzatai még akkor is érvényesülje­nek, ha az ügyek felülbírálásra a kormány : hatóság elé kerülnek. Ne ismétlődjenek m&p: az olyan esetek, amilyenek a múltban voltak, hogy mindig a város rovására kerestek a ma : gánosok. Tisztelt Képviselőház! A városrendezési üggyel kapcsolatban még egy dolgot kell fel­említenem, ami talán nem is speciálisan helyi érdekű, mert hiszen máshol is fennállanak ezek a körülmények, de hozzám különösen kö­zel áll ez a dolog. Ha a kormánynak gondja van arra, hogy a városrendezést, ha majd ez a javaslat törvényerőre emelkedik, helyes me­derbe terelje, akkor kérnem kell a t. kormány­tól, hogy a maga hatáskörében, illetőleg ott. ahol az államra bizonyos városrendezési és épí 1 tésügyi feladatok megoldása vár, az állam is tegye meg a maga kötelességét. Igen sok vá­rosban és az én városomban, Sopronban: is je­lentkezik egy olyan mizéria, amely óriási mér­tékben megakasztja a város kiépítését; tudni­illik az a körülmény, hogy két vasúti vonal is átszalad a • város' r kellős közepén, egymástól 50—100 méter távolságban. Sopron város, amelynek belseje igazán szép képet mutat és sok tekintetben iskolapéldája lehetne a váro­sias jellegnek és képnek és amely város kifele is igazán szép városrésszel gyarapodott, kény 7 telén nézni, hogy az Államvasutak és a Győr­Sopron—Ebenfurti vasút jóvoltából a város közepe nem tud rendeződni, nem tud fejlődni. Tiszteletteljes kérésem az iparügyi minisz­ter úrhoz, illetőleg inkább mint a kereskede­lemügyi tárca vezetőjéhez az volna, hogy ezt a soproni mizériát méltóztassék Winchkler volt miniszter úrhoz hasonlóan megállapítani es méltóztassék valamit tenni, hogy az állam ré­széről is megteremtessék Sopronban az a hely­zet, amely mellett a törvényjavaslatnak meg­felelő további rendezést meg tudjuk csinálni. Egészen röviden óhajtanék néhány szóval a magam véleményének kifejezést adni azok­kal a kifogásokkal szemben, amelyeket a_ tör­vényjavaslatra vonatkozóan hallottom; Minde­nek előtt hallottam azt, hogy ebben a javas­latban is van politikum, hogy bele lehet vinni politikát. Ez a kifogás rendszerint vissza­vissza szokott térni. Ha azonban valahol ez nincs helyén, ha valahol még csak gyanúja sem lehet annak, hogy a kormány politikumot vihetne valamely törvény, végrehajtásába, ak­kor azt hiszem, ez a törvényjavaslat az. Üjból és újból elolvastam a javaslatot, de nem talál­i tam olyan pontot, amely ; alkalmas volna

Next

/
Oldalképek
Tartalom