Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-176

96 Az országgyűlés képviselőházának 17 6. ülése 1937 január 29-én, pénteken. elvi megállapítást tett, végkonkluziójában azonban sajnos nem követheteim. Ne vegye rossznéven igen t. képviselőtársam, ha a részletekben nem térek ki 'az ő beszédére, mert szigorúan általánosságban akarom elmondani a törvényjavaslatról való véleményemet és szigorúan meg akarok maradni azoknál a kérdéseknél és tárgyköröknél, amelyeket a törvényjavaslat szabályoz, semmiféle nem szabályozott és a törvényjavaslaton kívül maradt kérdéssel nem akarnék foglalkozni. T. Képviselőház! A várospolitikának egyik jelentős fejezete, tulajdonképpen legjelentékenyebb ága a városfejlesztés. A városfejlesztés, ha tágabb értelemben veszem, tulajdonképpen maga a. várospolitika. A két fogalom kongruens, egybe esik. Szűkebb értelemben azonban városfejlesztés alatt a városrendezést értjük. A városrendezés körébe pedig a városépítés és városszépítés tartozik. Ha a városépítés és városszépítés rendszerét meg akarjuk alkotni^ ha a városépítő és városszépítő tevékenységet helyes irányban akarjuk vinni, akkor elejétől végig tekintettel kell lennünk a városra., mint ilyenre, a városias jellegre és a városias képre. A városias jelleg vonalán kell mozognunk, amikor az alapelveket és feladatokat meg akarjuk állapítani. A végcél a szabálvozásnál nem lehet más, minthogy ezt a városi jelleget minél jobban kidomborítsuk és a korszerű fejlődés kívánalmait feltétlenül, a jövő fejlődés lehetőségeit pedig lehetőleg biztosítsuk. A kommunitás jellegéhez szerény felfogásom szerint a következők tartoznak. A művelődés és a művelődési lehetőségek, a kultúrának egy bizonyos magasabb foka, fejlett, illetve^ fejlettebb ipari és kereskedelmi élet, megfelelő gazdasági és szociális berendezkedések. Mindezek a városnak elengedhetetlen jellegzetességei és esak az a hely tarthat számot mint város úgy materialiter, mint idealiter vonzóerőre, amely ezekkel a jellegzetességekkel dicsekedhet. A törvényjavaslat nyilvánvalóan a városiasság jellegéből indul ki a szabályozásnál. Erre vall az indokolásnak az a része, ahol a városrendezés feladatai vannak leszögezve. Az indokolás e tekintetben a következőket mondja (olvassa): »A városrendezés . . . lényegében a város területének megfelelő felhasználását és a helyes építkezést, ezek révén kedvező városkép kialakítását, végül a városnak utakkal és közművekkel való kellő ellátását jelenti.« Ezeknek a feladatoknak és célkitűzéseknek a törvényjavaslat rendelkezései meg is felelnek, így a törvényjavaslatban gondoskodás történik a város területének helyes beosztásáról. A törvényjavaslat igyekszik szigorúan elhatárolni a városnak beépített, beépítésre szánt és a beépítésből kizárt részeit és ezekre vonatkozólag külön-külön tesz kötelező rendelkezéseket. Ez a hármas beosztás elő fogja mozdítani egyrészt a városias kép könnyebb és gyorsabb kialakítíását, másrészt pedig — és ez a főszempont — meg fogja akadályozni a város gazdasági erejét igen erősen próbára tevő külterjes építkezést és terjeszkedést. A törvényjavaslat az építési ügyre vonatkozólag olyan intézkedéseket foglal magában, amelyek lerakják a biztonságosabb, célszerűbb s a népegészségügyi és kényelmi szempontoknak is jobban megfelelő építkezés alapjait, amelyek a szépészeti szempontokat is figyelemre méltatják és éppen a kényelmi és egészségügyi szempontok figyelembevételével azt a célt szolgálja a torvényjavaslat, hogy az emberi munkaerő minél jobban megőriztessék a köz és a haza javára. A javaslat lehetővé teszi azt, hgy építészetünk értékes műemlékei megőriztessenek és hogy az építkezés körén belül az építésművészeti szempontok is érvényesüljenek. A javaslat a mai kor követelményeit s szem előtt tartva, megfelelő úthálózat, a gazdasági és közegészségügy szempontokat figyelembe véve pedig az elengedhetetlen közműhálózat kiépítését megkönnyíti és lehetővé tesz. A kötelező városrendezési tervekben különösképpen is kiemelhetők lesznek a városépítés körül figyelembe veendő szépészeti szempontok. Különös figyelem lesz fordítható — és kell, hogy fordííttassék — arra, hogy a városokban megfelelő terek, megfelelő zöld felületek, zöld síkok keletkezzenek, melyeket a város tüdejének szokás nevezni, mert valójában ezek a terek és zöld foltok hivatvák arra, hogy a népegészséget konzerválják. Helyes intézkedések vannak szerintem a törvényjavaslatban a középületek, vaspályák, közintézmények, ipari és egyéb üzemek elhelyezéséről. Ezek az intézkedések a városrendezés tudománya mai állásának mindenben megfelelnek, így megfelelnek azoknak a megállapításoknak, amelyeket elismert európai városrendezők tettek. A javaslat a felsorolt problémáknak jelentékeny részét teljesen kimerítően szabályozza úgy alaki, mint anyagi jogi szempontból. Vannak egyes részek, ahol a törvényjavaslat csak bizonyos keretben marad, ahol részletes szabályozás nincsen, azonban a javaslat előnye éppen az, hogy ezekben a keretekben is az elképzelhető összes megoldások lehetőségét megteremti, ső kötelező rendelkezéseivel a fejlődést a javaslat szellemében megindítja. Szerény véleményem szerint ép az a főelőnye a javaslatnak, hogy nem kíván minden kérdést általánosítólag és a részletekig menőleg szabályozni. Helyes ez az eljárás, mert ellenkező esetben a javaslat a gyakorlati és célszerűségi szempontokkal jönne ellentétbe és intézkedései a végrehajtás során valószínűleg nehézségekbe ütköznének. Nagyon helyes, hogy a javaslat alapelvként respektálni óhajtja a városok individualizálását, a helyi viszonyokat és ezek figyelembe vételét, mert a városoknak is van külön élete, külön individualitása. Ez az individualitás semmiféle sablont, semmféle sémát meg neun űr. Minden séma a helyzet rosszabbodását vonná maga után. A javaslatot éppen azért, mert a városok speciális helyzetére s a helyi viszonyok ismeretére van tekintettel, csak üdvözölni lehet. Helyes, hogy a javaslat tartózkodik mindazoknak a kérdéseknek úgy általánosságban való, mint részletekbe menő rendezésétől, amely kérdések centrálisán vagy egyáltalában nem intézhetők, vagy pedig, amelyeknél centrális intézkedés helytelen volna. Nagyon helyes, hogy e tekintetben a javaslat az okszerűséget és célszerűséget szem előtt tartva, az intézkedés lehetőségét a helyi hatóságoknak és intézőköröknek tartja fenn. T. Képviselőház! Minden törvényjavaslat tárgyalásánál felmerül, mint az első kérdések egyike, az, hogy a törvényjavaslatra van-e szükség, vagy nincs. Ez a kérdés a jelen törvényjavaslat tárgyalásánál is felmerül. Mar az előadottakból is levonhatnám azt a követ-