Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-176

Az országgyűlés képviselőházának 176. ülése 1937 január 29-én

} pénteken. 95 dani és javaslatokkal kiegészíteni a törvénytervezetet. Éppen ezért én az építésügy rendezését csakis í^y törvénnyel tudóim elképzelni. Minden téren szükséges a fejlődés és a haladás, t. Ház. így az építőipar terén is. Szigorítani kell a képesítést. Én minden törvénynél, amely a haladással számol, azt mondom, hogy igenis, ha képesítéshez kötjük, ez felel meg az időik haladásának. A képesítést pedig szigorítani kell. A tanultságot, az előképzettséget, a szakképzettséget tessék szigorítani! Ennek az ipar gyakorlói sincsenek ellene, csak az ellen vannak, ha esetleg őket máról holnapra elütik az = ipar olyan területéről, amelyen eddig jdggal dolgoztaik. A imodera építkezés technikájával is számolni ikell. A magyar építőmesteri kar ezen a téren is olyan gyakorlatra tett szert, hogy akármilyen építkezést bátran, bizalommal lehet a magyar építőmesteri karra is bízni. A mélyépítikezés edig szabad ipar volt, manapság azonban, amikor látjuk, hogy Budapesten is, de más városokban is hatalmas mélyépítkezéseket végeznek, amelyeket eddig mindenki vállalhatott; helyes, hogy a törvény itt szigorít. Helyes, ho^ry ai törvény a {mélyépítkezést is (képesítéshez köti, mert a mélyépítkezés specializálását talán még fontos ab nak tartom, mint a magasépítést. Ezért a mélyépítkezésnek képesítéshez való kötését helyeslem. Attól félek, hogy majd új hatásköröket fognak a jövőre vonatkozólag kiszabni a ki adandó szabályrendeletekben. Éppen azért még egyszer visszatérek a szerzett jogok tiszteletben tartására. Szükségesnek tartom, hogy a kivitelező iparos munkaköre maradjon meg. Nem lehet a kivitelező iparost — legyen az akár építőmester, akár kőművesmester — eddig szerzett jogaiból elkonfiskálni. Éppen ezért magában a törvényjavaslatban szabályozni kellett volna az építőipar kérdését és megalkotni erre vonatkozólag az intézkedéseket. Egy javaslatot is nyújtottam be, amelyet majd a részletes vitánál leszek bátor megindokolni. Ebben a javaslatomban kérni fogom, hogy az új építőtörvényt a miniszter úr hat hónapon belül nyújtsa be és hogy,töröljék ebből a törvényjavaslatból mindazokat a szakaszokat, amelyek a miniszter úrnak szabályrendelet alkotására felhatalmazást adnak. Legalább — ahogyan ma divatos — kerettörvényben fektessük le a főbb elveket, a részletkérdéseket az építőtechnika fejlődésének megfelelően majd lehet rendeletekben is szabályozni. Amikor az ipart gyakorlók jogait védem, akkor az igazság álláspontján állok. Ugy érzem, nem lehet egyik embernek jogot úgy adni. bop-y a másiktól ugyanakkor joe:ot elvonjunkNálam nincsen nagyobb tisztelője a mérnölki ka'vnak, mert elismerem, hosszú, fáradságos tanulásukat. Ezt annál inkább is teszem,^ inert hiszen a fiam is erre a pályára ment és így közvetlen tapasztalataim alapján látom, hogy milyen nagy előképzettségre van szüksége egy mérnöknek. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Müller Antal: Tisztelettel kérek öt perc m eghosszabb ítást. Elnök: Kérdem a tisztelt Házat, méltóztatniak-e a kért meghosszabbíást megadni? (FelMáltások: Megadjuk!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Müller Antal: Éppen ezért helyeslem, ha a mérnökök képesítésének megfelelő bizonyos munkákat mérnökökkel végeztetik el, mert eddig is bizonyos szerephez jutott a mérnöki tevékenység, éppen a tervezéseknél és egyéb munkáknál. Az építkezés azonban nem lehet csak mérnöki privilégium és én főleg ezt hangsúlyozom. Érvényesüljön a mérnök is ma-, gasabb elméleti képzettsége alapján, a biztos/ a jó munka révén és tisztes verseny mellett. Az építtetők is bizonyára inkább fogják bizalmukat ilyen magas képzettségű emberbe fekV tetni. Érvényesüljön és dolgozhassék a mérnök, ne legyen előle semmi sem elzárva. De azt akarom, hogy ne legyen <ez csak mérnöki privilégium, hanem tessék megadni a jogot az építkezési ipar terén mindazoknak, akik eddig is. foglalkoztak építőiparral. Nagyon helyesen mondja Petrovácz tisztelt képviselőtársam, hogy az építkezés elsősorban ipar. Ez így van. A kivitelezést az iparosoKnak kell hagyni. Van az építkezésnek olyan része, amely mérnöki tudást igényel. Tessék a munkának ezt a részét a mérnökökre bízni, de azt a részét, amely a kivitelezéssel kapcsolatos, amely ipari munka, azt száz százalékig méltóztassék az iparnak meghagyni. De még egy lépéssel tovább megyek és azt mondom, hogy nem lehet az építőmestert és a kőművesmestert az általa kivitelezett építkezéseknél a tervezésektől teljesen elütni, ahpgyan a törvényjavaslat ezt célozza. A hatásköröket megértéssel és igazságosan kell megszabni. Az a meggyőződésem, hogy ha a miniszter úr idejött volna egy erre vonatkozó törvényjavaslattal, mi meg tudtuk volná állapítani azt az igazságos határvonalat, amely megszabja, hogy mi tartozik a mérnöki, mi az építőmesteri és mi a kőművesmesteri fogalom alá. Ha ez törvényben lett volna lefektetve, mennyivel biztosabb, mennyivel megnyugtatóbb lett volna a helyzet. Az emberek nem örökéletűek. Nem tudom, hogy a miniszter úr meddig ül a bársonyszékben és nem tudom, hogy ki váltja őt fel. Azt kérdezem tehát, adhatok-e előre olyan jogot és lehetek-e félőre olyan bizalommal, hogy ilyen fontos kérdést szabályrendeletekkel intézhessenek el. Legjobb akaratom mellett sem tudok ilyen bizalmat helyezni a miniszter úrba, még kevésbé az ö nem ismert utódjába. Éppen ezért beszédem lényege az, hogy biztosítani kell az építőiparral foglalkozók részére azokat a jogokat, amelyek eddig megvoltak és újra hangsúlyozom, kérem a miniszter urat, hogy h X 6Z GL törvényjavaslat változatlanul megy át a Házban, jelentse ki a miniszter úr itt is azt, hogy a szerzett jogokat tiszteletben tartja olyképpen, hogy akiknek szerzett jogaik vannak, a jövőben w azoknak a birtokában maradhatnak. Azt gondolom, felszólalásommal igazoltam, hogy a javaslat nem elégíti ki és nem elégítheti ki azt a tízezer és tízezer embert, aki^ az építésügy kérdésével foglalkozik és nem elégít ki engem, aki érintkezésbe léptem az érdekeltségekkel és nem csak egyoldalúan informálódtam, hanem az összes érdekeltségek részéről azt láttam, hogy ez a törvényjavaslat őket nem elégíti ki. Éppen ezért a javaslatot a legnagyobb sajnálatomra a részletes tárgyalás alapjául általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a balközépn.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Pinezich István! Pinezich István: T. Képviselőház! Előttem szólott t. (képviselőtársam sóik helyes tárgyi és