Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-157

64 Az országgyűlés képviselőházának !£>?. ezért a kormánytól olyan irányú intézkedést vagy nyilatkozatot várok, amely intézkedés vagy nyilatkozat folyományaképpen ezeket a lelki bilincseket leveszik a közalkalmazottakról. A rendelkezésemre álló rövid idő keretén belül meg kell állapítanom még azt is, hogy a törvény nem is érte el a célját, mert a nyugdíjterhek nemhogy csökkentek volna, hanem emelkedtek. (Ügy van! balfelől.) Az ifjúság elhelyezését nem biztosították jobban, mint azelőtt, azt sem látjuk, hogy az adminisztráció jobban működnék, mint azelőtt. Megállapíthatjuk, hogy az okozott klár 1934 óta sokkal nagyobb, mint az a várható eredmény, amelyről a t. miniszterelnök úr elődje a miniszterelnöki székből ezzel kapcsolatban beszélt. Ez a törvény bizonytalanságot hozott, mélyen t. miniszterelnök úr és — sajnos — azt in meg kell állapítanom, hogy behozta a spiclirendszert, amely kíárosnak, veszélyesnek, veszedelmesnek mutatkozott. (Mózes Sándor: A kartoték-rendszer!) Sajnos, a hivatalokban sokhelyütt nem a tekintély, nem a szorgalom, nem a tehetség, nem a szakértelem és nem a kollegialitás az uralkodó szempont, hanem igen sokszor a politikai érdem és még többször a besúgás. (Mózes Sándor: Felfelé nyalni, lefelé taposni!) Nem általánosítok, de sokhelyütt a főnökben nem az igazságos és lelkiismeretes vezetőt, kint a társadalmi életben nem az atyai barátot látják, hanem a rettegett vezetőt, aki karriereket törhet derékba és családokat dönthet nyomorba. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Homonnay Tivadar: Hamarosan tbefejezem felszólalásomat. Viszont a főnök a beosztott alkalmazottjában nem mindig látja az ő munkatársát, hanem igen gyakran látja azt a spiclit, azt a besúgót, aki gyakran az ő állására tör és aki rendszerint a beosztott tisztviselők között a leggyengébb. Meg vagyok győződve róla és ezzel befejezem felszólalásomat, hogy az igen t. kormány éppen olyan bölcsen tudja, mint a Háznak minden egyes tagja, hogy ez a rendelkezés a célját nem érte el. Az igen t. kormánynak látnia és éreznie kell azt, hogy ha kiad egy olyan irányú rendelkezést, mint amilyent bátor voltam ajánlani, ezzel nagy megnyugvást fog kelteni nemcsak a közalkalmazottak között, hanem az egész társadalom'ban is s így azt az egészséges politikai atmoszférát, amely — helyesen — békés és munkára kész itt bent a parlamentben, országszerte meghonosítja. Kérem az igen t. miniszterelnök urat, hogy interpellációm tárgyában megnyugtató választ adni méltóztassék!. (Nagy taps a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Darányi Kálmán miniszterelnök: Tisztelt Ház! Senki sem tudja jobban értékelni a magyar köztisztviselői kar munkásságát, mint én, aki a köztisztviselői karnak magam is hoszszabb időn keresztül tagja voltam. Kijelenthe. tem, hogy ami a köztisztviselői kar nyugalmát illeti, a legnagyobb nyugalmat a lelkiismeretesen elvégzett munka adja meg. (Ügy van! Ügy van!) Ami már most azt a kérdést illeti, hogy vájjon e törvényben foglalt rendelkezésekkel szemben hajlandó vagyok-e most olyan törvényjavaslattal lépni a Ház elé, amely a 2. §-ban foglalt rendelkezéseket hatályon kívül helyezi, kijelentem, hogy erre nem vagyok hajlandó. Nem vagyok hajlandó pedig azért, ülése Í9ÉÓ novémher 11-én, szerdán* mert a törvény úgy intézkedik, hogy a kormánynak 1937 december 31-ig jelentést kell tem nie a Ház előtt arról, hogy ezt a törvényt ho gyan hajtotta végre és hogy ennek a törvénynek a végrehajtásával kapcsolatban mi történt. Azt hiszem, hogy amikor a kormány a Ház elé lép az adatokkal, akkor íesz itt az ideje, hogy a törvényhozás döntsön afelett, hogy vájjon helyes-e fenntartani ezeket a tör vényes rendelkezéseket, vagy nem? Lehetséges azonban, hogy egy momentum a tisztviselői karra is nyugtalanítólag hathat, ez pedig az, vájjon előfordulhat-e, hogy esetleg politikai szempontok szerint alkalmazza a kormány a paragrafus rendelkezéseit a tisztviselői karral szemben. Erre nézve kijelentem, hogy ilyet eltűrni nem vagyok hajlandó. (Helyeslés.) Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván szólni. Homonnay Tivadar; T. Ház! A miniszter elnök úr válaszában először azt mondotta, hogy megvan a nyugodtsága annak a közszolgálati alkalmazottnak, aki kötelességét lelkiismeretesen végzi. Ez volt a lényege a miniszterelnök úr kijelentésének. Erre most nem akarok kitérni azért, mert a miniszterelnök úr felszólalásának második részében kielégítő választ adott, annyit azonban mégis meg keli állapítanom, hogy a közelmúlt példái, sajnos, igen szomorú tapasztalatokat mutatnak ellenkező irányban. Köszönettel veszem tudomásul a miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, hogy a jövőben addig is, amíg a fennálló törvényes ren delkezés folytán a kormánynak jelentést kell tennie a Ház előtt, a tisztviselői karban politikai cselekményből kifolyólag senkinek sem lesz bántódása. Ehhez még csak azt fűzöm hozzá, hogy szeretném, ha a fegyelmi bíróságoknak az ítéletek meghozatalában nagyobb hatáskörük volna. A miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házát* méltóztatnak-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszi. Következik Homonnay Tivadar képviselő úr második interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a magyar királyi kormány oly irányú sürgős intézkedéseket tenni, hogy a fiatalabb generáció — iskolai képzettségre való tekintet nélkül, tehát a fizikai munkás és iparos tanoncoktól egészen a diplomásokig — tömegesebb elhelyezkedése lehetővé tétessék és jobb jövője biztosi ttassék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Homonnay Tivadar: T. Ház! Második interpellációm tárgyát is a mélyen t. kormány figyelmébe ajánlom és szeretném, ha ez a kérdés is beiktatna a Darányi-kormány munkaprogrammjába és a kormány a jelenlegi helyzetnél jobb helyzetet teremtene. Az ifjúság kérdéséről óhajtok szólni a t. Ház előtt. Megállapítom azt, hogy ez a politikai életnek és az államnak, valamint a társadalom-