Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-157

64 Az országgyűlés képviselőházának !£>?. ezért a kormánytól olyan irányú intézkedést vagy nyilatkozatot várok, amely intézkedés vagy nyilatkozat folyományaképpen ezeket a lelki bilincseket leveszik a közalkalmazot­takról. A rendelkezésemre álló rövid idő keretén belül meg kell állapítanom még azt is, hogy a törvény nem is érte el a célját, mert a nyugdíjterhek nemhogy csökkentek volna, ha­nem emelkedtek. (Ügy van! balfelől.) Az ifjú­ság elhelyezését nem biztosították jobban, mint azelőtt, azt sem látjuk, hogy az admi­nisztráció jobban működnék, mint azelőtt. Megállapíthatjuk, hogy az okozott klár 1934 óta sokkal nagyobb, mint az a várható eredmény, amelyről a t. miniszterelnök úr elődje a mi­niszterelnöki székből ezzel kapcsolatban be­szélt. Ez a törvény bizonytalanságot hozott, mélyen t. miniszterelnök úr és — sajnos — azt in meg kell állapítanom, hogy behozta a spiclirendszert, amely kíárosnak, veszélyesnek, veszedelmesnek mutatkozott. (Mózes Sándor: A kartoték-rendszer!) Sajnos, a hivatalokban sokhelyütt nem a tekintély, nem a szorgalom, nem a tehetség, nem a szakértelem és nem a kollegialitás az uralkodó szempont, hanem igen sokszor a politikai érdem és még több­ször a besúgás. (Mózes Sándor: Felfelé nyalni, lefelé taposni!) Nem általánosítok, de sokhe­lyütt a főnökben nem az igazságos és lelki­ismeretes vezetőt, kint a társadalmi életben nem az atyai barátot látják, hanem a rettegett vezetőt, aki karriereket törhet derékba és csa­ládokat dönthet nyomorba. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Homonnay Tivadar: Hamarosan tbefejezem felszólalásomat. Viszont a főnök a beosztott alkalmazott­jában nem mindig látja az ő munkatársát, hanem igen gyakran látja azt a spiclit, azt a besúgót, aki gyakran az ő állására tör és aki rendszerint a beosztott tisztviselők között a leggyengébb. Meg vagyok győződve róla és ezzel befeje­zem felszólalásomat, hogy az igen t. kormány éppen olyan bölcsen tudja, mint a Háznak minden egyes tagja, hogy ez a rendelkezés a célját nem érte el. Az igen t. kormánynak látnia és éreznie kell azt, hogy ha kiad egy olyan irányú rendelkezést, mint amilyent bátor voltam ajánlani, ezzel nagy megnyug­vást fog kelteni nemcsak a közalkalmazottak között, hanem az egész társadalom'ban is s így azt az egészséges politikai atmoszférát, amely — helyesen — békés és munkára kész itt bent a parlamentben, országszerte meghonosítja. Ké­rem az igen t. miniszterelnök urat, hogy in­terpellációm tárgyában megnyugtató választ adni méltóztassék!. (Nagy taps a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Darányi Kálmán miniszterelnök: Tisztelt Ház! Senki sem tudja jobban értékelni a ma­gyar köztisztviselői kar munkásságát, mint én, aki a köztisztviselői karnak magam is hosz­szabb időn keresztül tagja voltam. Kijelenthe. tem, hogy ami a köztisztviselői kar nyugal­mát illeti, a legnagyobb nyugalmat a lelkiis­meretesen elvégzett munka adja meg. (Ügy van! Ügy van!) Ami már most azt a kérdést illeti, hogy vájjon e törvényben foglalt rendelkezésekkel szemben hajlandó vagyok-e most olyan tör­vényjavaslattal lépni a Ház elé, amely a 2. §-ban foglalt rendelkezéseket hatályon kívül helyezi, kijelentem, hogy erre nem vagyok hajlandó. Nem vagyok hajlandó pedig azért, ülése Í9ÉÓ novémher 11-én, szerdán* mert a törvény úgy intézkedik, hogy a kor­mánynak 1937 december 31-ig jelentést kell tem nie a Ház előtt arról, hogy ezt a törvényt ho gyan hajtotta végre és hogy ennek a törvény­nek a végrehajtásával kapcsolatban mi tör­tént. Azt hiszem, hogy amikor a kormány a Ház elé lép az adatokkal, akkor íesz itt az ideje, hogy a törvényhozás döntsön afelett, hogy vájjon helyes-e fenntartani ezeket a tör vényes rendelkezéseket, vagy nem? Lehetséges azonban, hogy egy momentum a tisztviselői karra is nyugtalanítólag hathat, ez pedig az, vájjon előfordulhat-e, hogy eset­leg politikai szempontok szerint alkalmazza a kormány a paragrafus rendelkezéseit a tiszt­viselői karral szemben. Erre nézve kijelentem, hogy ilyet eltűrni nem vagyok hajlandó. (Helyeslés.) Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván szólni. Homonnay Tivadar; T. Ház! A miniszter elnök úr válaszában először azt mondotta, hogy megvan a nyugodtsága annak a közszol­gálati alkalmazottnak, aki kötelességét lelki­ismeretesen végzi. Ez volt a lényege a minisz­terelnök úr kijelentésének. Erre most nem akarok kitérni azért, mert a miniszterelnök úr felszólalásának második részében kielégítő választ adott, annyit azonban mégis meg keli állapítanom, hogy a közelmúlt példái, sajnos, igen szomorú tapasztalatokat mutatnak ellen­kező irányban. Köszönettel veszem tudomásul a miniszter­elnök úrnak azt a kijelentését, hogy a jövő­ben addig is, amíg a fennálló törvényes ren delkezés folytán a kormánynak jelentést kell tennie a Ház előtt, a tisztviselői karban poli­tikai cselekményből kifolyólag senkinek sem lesz bántódása. Ehhez még csak azt fűzöm hozzá, hogy szeretném, ha a fegyelmi bíróságok­nak az ítéletek meghozatalában nagyobb ha­táskörük volna. A miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házát* méltóztatnak-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a miniszterelnök úr válaszát tu­domásul veszi. Következik Homonnay Tivadar képviselő úr második interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a magyar királyi kormány oly irányú sürgős intézkedéseket tenni, hogy a fiatalabb generá­ció — iskolai képzettségre való tekintet nélkül, tehát a fizikai munkás és iparos tanoncoktól egészen a diplomásokig — tömegesebb elhelyez­kedése lehetővé tétessék és jobb jövője bizto­si ttassék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Homonnay Tivadar: T. Ház! Második in­terpellációm tárgyát is a mélyen t. kormány figyelmébe ajánlom és szeretném, ha ez a kér­dés is beiktatna a Darányi-kormány munka­programmjába és a kormány a jelenlegi hely­zetnél jobb helyzetet teremtene. Az ifjúság kérdéséről óhajtok szólni a t. Ház előtt. Megállapítom azt, hogy ez a politikai életnek és az államnak, valamint a társadalom-

Next

/
Oldalképek
Tartalom