Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-157

Az országgyűlés képviselőházának 157', nak egyik legsürgősebb és legfontosabb kérdése. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Mindenekelőtt legyen szabad azt mondanom, hogy amikor mi az ifjúság kérdéséről beszélünk, nemcsak a diplomásokról, nemcsak az érettségizettekről beszélünk, mert a jövő generációjának boldogulása nincs diplomához és iskolai kvalifikációhoz kötve. Amikor a jövő generáció jobb sorsát akarjuk megalapozni és biztosítani, gondoskodnunk kell valamennyiről, a fizikai munkástól, az inastól, az iparos tanonctói föl egészen a diplomásig. Csak sajnálom, hogy eddig sem a Házban, sem a kormányban, sem pedig a sajtóban a kérdésnek ilyen beállítása kellőképpen kidomborítva nem volt. Azért azt szeretném, ha a kormány nyilatkozatából tisztán látnók, vájjon miképpen is értelmezi az igen t. kormány az ifjúság kérdését, miképpen ónajt az ifjúság jobb sorsának biztosításával foglalkozni. Az egyik szakminiszter úr — a kultuszminiszter úr — tárcája keretén belül erre a kérdésre nyilatkozott. A kultuszminiszter úr egyebek között azt mondta, hogy az érettségizett és diplomás ifjak százai, sőt ezrei vannak foglalkozás és munka nélkül és a munkanélküliség kérdése nemzeti életünk egyik legsúlyosabb szociális problémájává nőtt. A továbbiakban azt is mondta a kultuszminiszter úr: »A minisztertanács e szociális probléma fontosságának teljes ismeretében javaslatomra elhatározta az ország összes érettségizett, középiskolákban képesítő oklevelet szerzett s főiskolai diplomával rendelkező lakosának rendszeres Összeírását.* Éppen ez az, amit én egyebek között szóvá kívánok tenni, mert maga az, hogy a kultuszminiszter úr tárcája keretén belül már intézkedett a statisztikai összeírás iránt, engem, még nem elégít ki, mert hiszen addig is kell sürgős intézkedéseket tenni, amíg az összeírás eredményeit feldolgozzák. Addig is el fog múlni egy jó idő, amely idő alatt tovább szenved és nélkülöz az az ifjúság, amelynek sorsáról igen sürgősen gondoskodni kell. De itt meg kell emlékeznem arról is, hogy a túloldali pártnak egyik kiváló képviselője: Illés József, a diplomások érdekében és azok elhelyezése és érdekeinek felkarolása körül rendkívül nagy szolgálatokat tett. Ámde, amikor objektíve megállapítom, hogy a túloldali pártnak egyik vezető tagja: Illés képviselőtársam ezt tette és remélhetőleg továbbviszi. De meg kell állapítanom azt is, hogy nem történt semmi, a fizikai, akár az iparosifjúság, akár a (középiskolások érdekében. Ezeknek érdekében nemcsak annyi nem történt, mint az Ádob. keretében, — amit folytatni kell — hanem úgyszólván azt mondhatnám, hogy semmiseim történt., Az a kérésem a t. miniszterelnök úrhoz és a t. kormányhoz, hogy méltóztassék ebben a kérdésben az iniciáló szerepet magára vállalni. Nagyon jól tudom ugyan, hogy az ifjúságról való gondoskodás nemcsak állami feladat, hanem társadalmi feladat is, de valakinek kezdeményeznie kell. A kezdeményező lépést pedig tegye meg olyanformán, hogy a költségvetésébe állítson be akkora összeget, amely az ifjúság jobb és tömegesebb elhelyezését nemcsak egy esztendőre, hanem hosszú esztendőkre biztosítja. Továbbmegyek, igen t. Ház! A gazdasá,gi vonatkozású tárcák miniszterei is gondoskodjanak az Ő területükhöz tartozó fiatal generáció elheütése 1936 november likért, szerdán. 65 lyezéséről. A kultusztárca, az igazságügyi tárca és a belügyi tárca miniszterei állítsanak be előre költségvetéseikbe a diplomás, érettségizett vagy négy középiskolát végzettek elhelyezése céljából hosszú időre szólólag nagyobb összeget, a kereskedelmi és ipari miniszter urat, a pénzügyminiszter urat és a földinívelésügyi miniszter urat pedig kérem, hogy ők viszont állítsanak be egy nagyobb tételt költségvetéseikbe, hogy az ipar és [kereskedelem tanoncai, munkásai és segédei is kellő kiképzésben és elhelyezésben részesülhessenek. T. Ház! Állandóan azt hangoztatták és nagyon helyesen, hogy a diplomásokat és a középiskolát végzetteket nem lehet mind csak aa államnál, a városoknál, a törvényhatóságoknál, szóval a közületeknél elhelyezni, hanem meg kell nyitni számukra a szabad pályákat, az ipari és kereskedelmi pályákat is. Igen, ez helyes mint elv, de ezek a fiatalok rendszerint szegény emberek. Éppen azért mondtam az előbb, hogy a gazdasági tárcák miniszterei állítsák be •költségvetéseikbe éveken keresztül azt az előbb sürgetett összeget, hogy egyrészt lehetővé tétessék az iparos- és kereskedő tanoncok és munkások képzése, másrészt pedig, hogy mindaddig, amíg ezek a tanoncok fel nem sza^ badulnak, tehát amíg tanulnak, ellátásukról gondoskodás történjék. De még tovább megyek. Amint mondottam, ez nemcsak az állam feladata, hanem a társadalomé is. A kormány adjon ki olyan irányú rendelkezést, a törvényhatóságok, a vármegyék és a városok, szóval minden ilyen hatóság vagy intézmény állítson be a maga költségvetésébe nagyobb összegeket. E felvett öszszegek ne csak erre a generációra nehezedjenek, hanem a további generációkra is elosztassanak, mert teljesen lehetetlenség, hogy egyet* lenegy generáció viselje a mostani generációról való gondoskodás minden terhét. Nagyon szeretném, ha az igen t. kormány ebben az irányban is méltóztatnék nyilatkozni. Egy további feladat az lenne, hogy a kormány ne csak a közületeket, hanem a bankokat, az egyes vállalatokat, a földbirtokosokat, szóval minden hatalmas tőkecsoportot kényszerítsen arra, hogy a maguk foglalkozási ágain belül hozzák meg azt az áldozatot az ifjúság, a nemzet, az ország jövője érdekében. Kérem az igen t. kormányt, jöjjön ilyen javaslatokkal a Ház elé. Mi ezeket a javaslatokat készséggel meg fogjuk szavazni. Azt is kérem a kormánytól, hogy az ifjúság elhelyezésének kérdésével kapcsolatban az ügyek vitelével méltóztassék egy embert megbízni, aki mással nem foglalkozik. Méltóztassék egy államtitkárt vagy mást megbízni ezeknek aa ügyeknek a vitelével, aki csakis az ifjúság kérdésének és jövőjének a problémájával foglalkozik, az ifjúság elhelyezésének lehetőségéről gondoskodik, aki ilyen irányú javaslatokkal jön s aki ezt a kérdéskomplexumot élete céljának tekinti. Méltóztassanak továbbá gondoskodni az új kvalifikációs törvényről is. Teljes lehetetlenség, hogy magasabb kvalifikációjú emberek kisebb kvalifikációjú emberek helyét foglalják el. Az csak nem nevezhető egészséges állapotnak, hogy például Budapest székesfővárosnál, vagy a törvényhatóságoknál, vagy az államnál diplomás, vagy középiskolás altisztek vannak, avagy diplomás vagy középiskolás utcaseprők vannak. Ezzel a rendszerrel végkép szakítani kell. Igaz, hogy ez nehéz, de pro futuro ennél