Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-157

Az országgyűlés képviselőházának 157. jék és a helyes gazdálkodásra is megtanítsák. A jó gazdatiszt tehát a legjobb gazdasági tanár is, de továbbmegyek a kérdés vizsgálatánál és azt mondom, hogy egy jól kezelt birtok, egy mintabirtok nemzetgazdasági szempontból óriási értéket képvisel. (Úgy van! jobbfdől.) Ha egy jól kezelt közép-, vagy nagybirtok közelében megyünk el,, láthatjuk, hogy a szélrózsa minden irányában, köröskörül a kis tanyákon élő gazdák igyekeznek a nagybirtok gazdálkodási rendszerét, illetőleg helyesebben mondva, jól gazdálkodó tisztjének gazdálkodási módszerét mind a növénytermesztés, mind pedig az állattenyésztés terén is követni. A gazdatisztek kérdésében még sok mindent lehetne felhozni arra vonatkozóan, hogy ők tényleg megérdemlik azt, hogy öreg napjaikra biztos kenyeret kapjanak és ne szoruljanak kegyelemkenyérre, de feltétlenül megérdemlik, hogy megrokkanásuk esetén családjukat el tudják tartani és gyermekeiket nevelni tudják. Itt hivatkozhatom arra, hogy a körülöttünk levő ipari államok — például Ausztria és Öseh-Szlovákia — már régen megvalósították az erre vonatkozó törvényt, csak egyedül az agrár Magyarország maradt el ebben a tekintetben tőlük. Régi mulasztást teszünk tehát most jóvá, midőn ezt a javaslatot tárgyaljuk és amidőn ez a javaslat rövidesen törvényerőre fog emelkedni. Előttem szólott t. képviselőtársam azt mondta, hogy ez a törvényjavaslat csak 2800 gazdatiszttel foglalkozik Tény, hogy a statisztika tanúsága szerint 2800 gazdatisztnek és családjának sorsára lesz kihatással ez a törvény, de nem kell elfelejteni azt sem, hogy a törvényjavaslatba újabban bevett 30. § azt mondja, hogy a törvény biztosítási kötelezettsége alá esnek a mezőgazdasági, az erdei termelés, az állattenyésztés, a halászat, a kertes szőlőművelés, a selyemtenyósztés és a méhészet körébe tartozó vagy túlnyomórészben ezeknek a gazdálkodási ágaknak ügyeit intéző egyesületeknél alkalmazott tisztviselők. Ha ezeknek családtagjait is tekintetbevesszük, akkor látjuk, hogy a törvényjavaslat legalább 25—30 ezer ember sorsára és életére lesz feltétlenül jótékony kihatással. A magam részéről rendkívül nagy örömmel üdvözlöm ennek a 30. §-nak beiktatását, mert ebben azt látom, hogy a gazdasági egyesületek régi alkalmazottai is biztosíthatók. A helyzet tudniillik eddig az volt, hogy ezeket sem a Mabi., sem az Oti. nem fogadta el biztosításra s az ő régi biztosítóintézetük, a Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Biztosító Intézete, — amelynek 1918-ban 504.000 korona vagyona volt — hadikölcsönbe fektetvén vagyonát, az teljesen elértéktelenedett. Ennek következtében azok a régi gazdasági egyesületi tisztviselők, akik annakidején abban reménykedtek, hogy Öreg napjaikra biztos kenyeret fognák kapni, csalódtak. Súlyosbítja az ő helyzetüket az is, hogy maguk a gazdasági egyesületek is teljesen tönkrementek a devalváció következtében és ma nem lennének abban a helyzetben, hogy az öreg tisztviselőket, ha nyugdíjba mennek, megfelelőképpen ellássák. Ezért rendkívül helyes ez a 30. § és a magam részéről, amidőn ezt a szakaszt melegen üdvözlöm, azzal a kéréssel fordulok még a miniszter úrhoz, vegye figyelembe azt, hogy sok olyan gazdasági egyesületi alkalmazott van, aki már túllépte a korhatárt és akit talán nem lesz mód bevenni ebbe az új intézetbe; arra kérném a miniszter ülése 1936 november 11-én, szerdán. 61 urat, hbgy ezek a törvény szerint megállapított rendkívüli segélyalapból megfelelő segély ekiben részesüljenek abban az esetben, ha nyugdíjba mennek. Hiszen tudtommal az ügyvédeknek is van egy ilyen nyugdíjintézetük, amely évente megfelelő támogatásban részesül az államtól. Ha az öreg, nyugdíjba menő ügyvédek megkaphatják ezt a segítséget, akkor feltétlenül kell, hogy a magyar föld, a magyar agrárikiultúra öreg harcosai is legalább hasonló elbánásban részesüljenek. (Helyeslés a jobboldalon.) A magamig részéről rendkívül helyesnek találom az önkéntes többletbiztosítást és az önkéntes tovább-biztosítást és itt különösen annak örülök, hogy a 8. §. 5. 'bekezdése értelmében lehetővé válik az, hogy az olyan gazdatisztek, akiknek szerződésiében a munkaadó neim biztosított nyugdíjat, kérhetik az intézetbe való felvételüket és kérhetik 10 félévi várakozási idő beszámítását. Rendkívül helyes intézkedés ez, de attól félek, 'hogy sok olyan gazdatiszt lesz, aki nem lesz abban az anyagi helyzetben, hogy az ezzel járó [kötelezettségeinek eleget tegyen. Tudom, hogy nehéz visszamenőleg fizetési kötelezettségeket megállapítani és itt inkább csak a munkaadó jószívűségére appellálok, amikor azt kérem: a magyar társadalomtól, a magyar földbirtokos'olktól, hogy .amennyiben ilyen gazdatisztjük van, legyenek segítségére az Önkéntes többletbiztosítás megvalósításában és amennyiben 5 évnél hosszabb ideig náluk szolgáló valamelyik gazdatiszt ezt az önkéntes többletbiztosítást meg akarja valósítani és a biztosítás egyrészét ki akarja fizetni, ha a gazdatiszt az 5 félévre eső összeget kifizeti, a másik 5 félévre eső összeget fizesse ki a birtokos. A biztosítás viszonosságával nem kívánok foglalkozni, hiszen a részletes indokolás bőven kidomborítja ezt a kérdést; ehelyett inkább a járadékszolgáltatások kérdésével foglalkozva, 'szeretném a t. Ház türelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon helyesnek találom, hogy 20 félévi várakozási idő van megállapítva az öregségi biztosításnál, a rokkantsági biztosításnál azonban ezt a magam részéről egy kissé sokallom. A gazdatisztek szabad levegőn egészséges foglalkozást űznek, náluk tehát a megrokkanás valószínűsége sokkal kisebb, mint akár az, ipari, akár a kereskedelmi alkalmazottaknál, akiknél pedig a Mabi. 4 évi várakozása időt állapít meg a rokkantsági biztosításnál. Tudom, hogy a Mabi. sokkal erősebb intézmény, tehát nem lehet ezzel az intézettel összehasonlítani, de remélem, hogy ajkkor a kalkulációs lehetőségek meglesznek és ez a differencia, amely itt a két kategória közt fennáll, eliminálódik, í Azt hiszem, hogy mivel a gazdatiszteken kívül a 30. §-ban említett* kategóriák is felvétettek az új intézetbe, a több tasr következtóbBn az intézet meg fog erősödni. Ennek tekintetbe vételével egy-két óhajt szeretnék előterjeszteni, amelyek most talán csak pium desideriumok, de amelyeik, meg vagyok győződve* hogy az intézet megerősödésével rövidesen megvalósíthatók, realizálhatók lesznek. A gazdatiszti állás ellátásával járó erős fizikai igénybevétel következtében előáll az az eset, hogy a gazdatiszt 60 éves korára sokszor elveszti munkaképességének egy részét. A rokkantság talán még nem is állapítható meg nála, ezt az intézet talán nem tudja megállapítani, de a birtokos, látván azt, hogy a gazda' tiszt munkakörét nem tudja teljes mértékben 10*