Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-157

Az országgyűlés képviselőházának 157. sók, nézzünk utána, vizsgáljuk meg a gazdaságokat, vizsgáljuk meg a cselédek, a mezőgazdasági népek sorát és nézzük meg, hogy a géptechnika mennyi embert szorított ki a mezőgazdasági munkából, (Ellenmondás a középen.) mennyit tett feleslegessé. Vizsgáljuk meg, hogyan állunk annak a bizonyos földre formnak, annak a Faksz.-nak a dolgaival, hogy mennyire mentünk ezekkel? Ezeket érdekes volna megvizsgálni, mert a mezőgazdasági népesség lehetetlen megélhetési viszonyok közt van. Kénytelen vagyok megint egy polgári eredetű munkára hivatkozni, amelyből csak egyetlen részt akarok felolvasni. Ez azt mondja, hogy a mi mezőgazdasági népességünk alultáplálkozik s hogy mezőgazdasági népességünknek nagyrésze, azok, akik, mint mondani szokták, biztosítva volnának, a cselédség milyen nyomorult viszonyok között van. (Baross Endre: Ki írta?) A Magyar Szemle, amely Bethlen István szerkesztésében jelenik meg, tessék elolvasni. Előzően már idéztem belőle, s most csak a következőket idézem (olvassa): »A kalóriaérték bizonyos határok között azonban ingadozik, átlagosan 4—4. 5—5 millió kalória áll rendelkezésükre a 6 milliós kalória szükségletével szemben, vagyis 2 millió kalória hiányt szenvednek el. Tehát a gazlasági cselédeknél kalóriahiány van, amit tudnának ugyan némileg pótolni a piacra vitt ételekkel, de akkor viszont ruhára, cipőre, stb. nem jutna, sem. mi. Náluk is az a helyzet, mint ami országos vonatkozásban érvényesül. Ma körülbelül 5 millió ember nem táplálkozik kielégítően, életstandardjuk alatta van az átlagos követelményeknek. Ez a gyakorlatban és számokban azt jelenti, hogy ha mindenki jól laknék, akkor exportra nem jutna semmi. Ma a mezőgazdaságunk éppen annyit termel, hogy az kielégítően csak a belső fogyasztás fedezésére volna elég. Amit külfölre szállítunk valutáért és egyéb okokból, azt saját magunktól vonjuk meg. így van ez a gazdasági cselédeknél is. akik a piacra rvitt tojást .csirkét, malacukat stb. mind a saját szájuktól vonják el. A piacra kerülő konvenciós tételeket sem tudják nyomban értéke síteni a rossz viszonyok következtében^ (Baross Endre: Naiv ember volt az, aki ezt írta. Egészen naiv volt!— Kéthly Anna: Aki ezt kétségbevonja, az meg cinikus!) A t. urak, akik a jobboldalt képviselik, azt hiszem, sohasem vettek maguknak annyi fáradságot, hogy a statiszti kai adatok feldolgozásához anyagot gyűjtöttek volna. Mert aki belenéz ezekbe a viszonyokba és gondolkozik rajta, (Zaj.) annak kétségtelenül meg kell azt találnia, amit én itt mondok. Ezek a viszonyok kétségtelenül nagyon rosszak és olyanok, amelyek azt követelnék, hogy ezekre is ki legyen terjesztve a biztosítás. A javaslatnak, amellyel egyébként sem va gyök megelégedve, az előadója ismertette a javaslatot és előadásából látjuk, hogy 20 évi szolgálat után a 60-ik életév betöltése után kap a gazdatiszt járadékot. Ezzel kapcsolatban megint felmerül egy probléma. Beszélnek az urak az ifjúság elhelyezéséről, beszélnek arról, hogy az intellektuális réteget elhelyezik. Fogadalmat tesznek ebben az irányban, de itt van egy törvényjavaslat, amely megint G0 éves életkorhoz köti a nyugdíjat. Csökkentsék le ezt a határt 10 esztendővel 50-re, vagy legalább 55 r& és helyezzék el az ifjsúágot. A javaslat szer ni azonban aggkorig kell a gazdatiszti foglalko ülése 1936 november 11-én, szerdán. 57 zást folytatnia az illetőnek, amíg ki ic.n merül. Igaza van az előadó úrnak abban, hogy az a gazdatiszt, aki gazdatiszti akadémiát végzett, a mai viszonyok közt, a gépek korában, sokat kell, hogy tanuljon, míg belejön a munkába. Ha neki 20 évig kell munkáját végeznie, — igaza van az előadó úrnak — nagyon sok erőfeszítést, sok munkát kell vállalnia, technikai, vegyi, földtani és sok egyéb szakismerettel kell rendelkeznie, a mechanikai, a mezőgazdasági termelés különböző ágait kell bírnia, tehát olyan képességgel kell bírnia, hogy tökéletesen termeljen, hogy munkája meghozza a kívánt eredményt a földesura számára. Ilyen teljesítmény mellett ez az ember kimerül. Miért kötik akkor a nyugdíjat a 60 esztendőhöz, miért nem 50-hez, vagy legfeljebb 55-höz 1 Miért kell ez? Tessék az öregeket nyugdíjba küldeni, tessék gondoskodni róla, hogy aki kiélte magát, eleget dolgozott, termelt, hasznot hajtott az államnak, a társadalomnak, a közgazdaságnak, az megélhessen és biztosítva legyen aggkorára a megélhetése. Ez a helyes álláspont. Ne beszéljünk az ifjúságról, ha nem merünk törvényes rendelkezéseket hozni, hogy utat nyissunk számára. Itt van egy törvényjavaslat, itt most alkotunk egy törvényt, tessék ezt megfontolni és tessék eszerint cselekedni, mert ez az egyetlen helyes álláspont, amit ebben a tekintetben képviselni lehet. Nyilvánvaló dolog, hogy nem szabad így hagyni a helyzetet, ahogyan van. Eengedjék meg, hogy visszatérjek arra, amit már mondottam, tudniillik arra, hogy a nagy tömeggel mi lesz. Ha azt mondják, hogy 2800 embernek betegség, baleset, rokkantság és aggkor esetére biztonságot nyújt ez a javaslat, akkor miért ragadjuk ki csak ezt a 2800 embert, miért nem gondolunk arra a másfél, vagy kétmillió embert kitevő mezőgazdasági népességre, amelyről nincs szó? Miért nem gondolunk ezekre? Mennyivel fontosabb az ő kérdésük, mennyivel nagyobb a számuk, mennyivel nagyobb biztonságot nyújt az, ha Magyarország egész mezőgazdasági népessége, cselédsége biztosítva lesz, ha meglesz annak lehetősége, hogy mindenki tudja, hogyha bizonyos kort elér, akkor itt az államon keresztül hozzájut a nyugodt megélhetéshez, rokkantság, baleset vagy öregség esetére. A munkáspénztárak elavult, régi, ócska intézkedés, nem jelentenek semmi biztosítást a mezőgazdasági munkások számára. Ezt a törvényjavaslatot úgy kellett volna megalkotni, hogy az egész mezőgazdasági népesség és cselédség számára kiterjedjen, akkor mondható nók, hogy biztosítékot nyújt, hogy ez egy mesz.szemenő szociálpolitikai alkotás, amely a magyar népességnek biztonságot ad és megélhetését, jövőjét biztosítja. így azonban, ezzel az elzártsággal nem mondhatjuk ezt. Nézzenek csak körül uraim, vannak államok, amelyek ezt megcsinálták. (Felkiáltások a jobboldalon: Oroszországban, hogy van? — Buchinger Manó: Jobban, mint itt! — Gr. Festetics Domonkos: Akkor menjen oda! — Malasits Géza: Nem erről van szó, hanem a mezőgazdasági munkásokról! Engedjék, majd odamennek!) Vannak államok, például Csehszlovákia, Dánia, Norvégia és más államok, ahol a mezőgazdasági munkásokra is kiterjed, a betegség és baleset elleni biztosítás. Nálunk nincs kiterjesztve! (Mozgás jobb felől.) Csak nem mondja a képviselő úr, hogy ki van terjesztve, hiszen csak a gazdatisztekre terjed ki. (Gr. Festetics Domonkos: Majd (ki lesz!) Régóta követeljük mi már ezt, házhatáro-