Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-157
58 Az országgyűlés képviselőházának 15 zat is van már erről, amióta mi bent vagyunk a Háziban, 15—16 év óta, ezeket a határozatokat azonban nem hajtják végre, mert elzárkóznak előle az urak. De nemcsak ezt kellene megcsinálni. Ma, amikor ilyen dezolált rossz viszonyok között élünk, nemcsak arra kellene gondolnunk, hogy a mezőgazdasági munkásnépség biztosítását legalább olyan színvonalra emeljük fel, mint amilyen az ipari munkásságé, hogy legalább arra a színvonalra emeljük fel, hogy legalább annyit kapjanak a mezőgazdasági munkások is, hogy legalább annyit nyújtsunk nekik is, mint amennyit az ipari munkásságnak nyújtott a törvényhozás, hanem ma, már továhh kell mennünk, ma már a munkabérek megállapításának egészen új módját is meg kellene teremtenünk, mert ami ezen a téren van, az tisztára abszurdum. Kétségbeejtő, nyomorúságos állapotok vannak ezen a téren, a mezőgazdasági munkásság egyoldalúlag ki van szolgáltatva a kapzsi emibereknek. Nem mondom, 'hogy minden birtokos ilyen, nem mondom, hogy mindenki ezt csinálja, de a kivételek erősítik a szabályt, a kivételek után mennek az, emberek, a kivételek az idők során magukhoz idomítják az általános viszonyokat. Ezeket az állapotokat meg kell szüntetni, ez pedig csak törvényhozás útján lehetséges. Meg lehet szüntetni ezeket az állapotokat. Nézzenek az urak Amerikába, Angliába, Franciaországba, Dániába, Svédországba, Norvégiába^ ezekben az államokban hozzányúltak a szociális kérdésekhez, messzemenő szociális reformokat visznek keresztül a széles néprétegek életstandardjának emelése végett. Mi indította meg a gazdasági életet Ameriká.ban? Az, hogy Roosevelt bele m^rt nyúlni a tőke, a kapitalizmus rendelkezéseibe, olyan törvényalkotásokat mert csinálni, amelyek a berek emelkedését lehetővé tették. Ahol biztosítják a munkásak mozgási szabadságát, a gazdasági élet menetébe való beleszólást, ott kétségtelenül javulnak a viszonyok. Csakhogy nálunk nem történik ezen a téren semmi, sőt ellenkezőleg: nálunk elnyomják a szervezkedési szabadságot, a munkások nem nyilatkozhatnak meg szabadon, a csendőr, a szolgabíró intéz el mindent, ezzel pedisr nincs megoldva szociális proibíéma, csak az elégedetlenség fokozódik, az elégedetlenséget pedig végeredményben nem lehet elintézni csendőrrel, nuskatmssal. (Zaj a jobboldalon és a közéven.) Ez az eljárás nem ad kenyeret, ez az eljárás nem a nemzeti gondolat (megteremtése. Beszélnek a nemzeti gondolatról (Gr. Festetics Domonkos: Maid (megcsináljuk!), de nincs itt 'más. mint totalitás az eeész vonalon, elzá^ák az élet lehetőségeit a dolgozó osztályok elől. Éiynen ezé^t hetp^i^^^m n Víwo+^e^ő V> ; ,. tagozati javaslatot. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. -— Olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hoey terjesszen törvényjavaslatot a kénviselőház elé, a mezőgazdasági munkások kötelező heteerséeü- bale«eti. rokkantsági és agg-kori biztosításáról. — Küldiön ki a képviselőház egy 25 tagú parlamenti bizottságot a mezőgazdasági munkások és cselédek életszínvonalának és helyzetének megvizsgálására. A bizottság vizsgálatának eredményérői a legrövidebb időn belül a képviselőháznak te gyen jelentóst.« Szólnom kell még arról is, amit az előadó úr nagyon részletesen megmagyarázott a szer vezeti szabályzatról. Amint már említettem, a gazdasági munkáspénztár átalakul mezőgazda '. ülése 1936 november 11-én, szerdán sági biztosítóintézetté, amelynek keretében a különböző testületek bevonásával külön gazdasági bizottság alakul, a bizottság intézi ezeket az ügyeket. Mindez azonban nem fedi azt, amn mi kívánunk ezen a téren. Mi ugyanis az önkormányzatnak vagyunk a hívei és az önkormányzati rendelkezések ebből a rendelkezésből hiányoznak. Nem fedik azt az álláspontot, amelyet mi helyesnek és jónak tartunk. Ugy intézkedik ez a törvényjavaslat, hogy ebben a volt cselédpénztárban lesz egy külön gazdatiszti bizottság, amelyre vonatkozólag a következőket mondja (olvassa): »A központi igazgatóság gazdatiszti biztosítási bizottsága elnökből és nyolc tagból áll. Elnökét a földmívelésügyi miniszter a földmívelésügyi minisztérium szakelőadói közül jelöli ki.« A bizottság négy tagját a központi igazgatóság vála'sztja munkaadó tagjai sorából, a bizottság további nég> tagsági helyét pedig betöltik a Mezőgazdasági Kamara, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a Magyar Földbérlők Országos Szövetsége és a Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesületének tagjai sorából. Itt megint azzal állunk szemben, ami általános szokássá vált az elmúlt évtizedbem hogy mindenhol elveszik a különféle intézmények önkormányzati jogát. A kamarákról már beterjesztett a miniszterelnök úr tegnap egy javaslatot. Ezt még nem ismerem, de az bizo nyos dolog, hogy meg kell változtatni ezt a rendszert, amely ezen a területen volt és a dolgozó néposztályöknak nagyobb befolyást kell a kamarákban is biztosítani, de nagyobb befolyást kell biztosítani a gazdatiszteknek is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha beszélünk a biztonság kérdéséről, ha azt akarjuk, hogy a szociális törvény, amelyet alkotunk, mélyen belenyúljon az életbe, megelégedést önbizalmát keltsen, sohase felejtsék el az urak, hogy Magyarországon egyetlen államférfi — Tisza István — ismerte el, hogy az önképzés útján kialakult felelősségérzet egyik szilárd alapja annak a társadalmi biztonságnak, amelyet ő Angliában ismert meg. Ezt a szellemet Angliából hozta, míg mások nálunk ezt teljesen ki akarják irtani. Mi tehát igenis azt követeljük, hogy ezen a területen is tessék a gazdatiszteknek is teljes önkormányzatot adni és rájuk bízni az üsrvek intézését. Sokkal Tiagvobb felelősséget jelent ez az egyén, az osztály szempontjából is, mintha felülről diktálják rájuk a személveket és felülről döntenek ezekben a kérdésekben. Ez minket nem elégít ki, annál kevésbbé, mert hiszen azt látjuk, hogy azokban a munkásbiztosító intézetekben, amelyeknek önkormányzati jogkörét meggyengítetsék, ma sokkal több baj van, mint régen volt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Régen nem volt ennyi baj a munkásbiztosítás körül, mint amennyi baj van ma a Társadalombiztosító Intézet körül, mert maguk az illető érdekelt személyek, munkások, munkaadók egyaránt benne voltak, érezték a felelősséget, amely vállaikra nehezedett s a saját erejükből csinálták olyan jól a dolgokat, ahogy csak tudták. De amikor felülről neveznek ki elnököt, bizottsági tagokat, akiknek jóváhagyás végett mindent fel kell terjeszteniök a minisztériumhoz, a függőségnek olyan rendszere alakul ki, amely egyenesen arra készteti az embereket, hogy ne olyan mélyrehatóan törődjenek a kérdésekkel. Ez természetes adottság kivétel nélkül mindenki számára. Mélyen t. Képviselőház! Amint mondót