Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-154

£2 Áz országgyűlés képviselőházának 15U- ülése 1936 október 21-én, szerdán. tétben, hogy nem kell okvetlenül az éhezés kérdésével is törődni. (Taps.) Ha az éhező néprétegeket nézem, ott vannak például a kubikosok, akikről régóta tudjuk, üogy sokkal többen vannak ebben az országban, mint ahányan megélni képesek. Tudjuk, hogy ezek a legkiválóbb, a legerősebb, a legegészségesebb, a legmunkaképesebb emberek. Kégóta ismerjük nelyzetüket és mégis semmi sem, történt, (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Ellenmondások jobb felől.) Hasonló a helyzet a sommás munkások kérdésében. Tudjuk, hogy ez a csoport egyike Magyarországon a legbecsesebb munkaerőknek. Ezt nagyon jól tudjuk és sokat is beszélünk róla, sokat beszélünk telepítésről és mindenféle másról, de csak beszélünk és állunk ugyanazon a ponton. De, ami a legfontosabb és legnagyobb probléma, ez az állásnélküli intelligens emberek sorsa. (Igaz! Ügy van!) Ezek az emberek, rgszben fiatal korban vannak, de akárhányan már átmentek bizonyos esztendőkön és nincs az életben semmi vigasz, semmi remény számukra. Ha édesatyjuk, édesanyjuk szeméből ki is olvashatják a szeretetet, keserves, dolog, hogy még mindig kénytelenek szüleik kenyerén, pénz és minden segédeszköz nélkül élni évről-évre. Ez mégis a legszomorúbb dolog. (Ügy van! Ügy van!) Azt méltóztatik mondani, hogy valami nemzeti alapot fognak létesíteni. Nagyon fogunk örülni, ha látjuk, hogyan kontemplálják ezt a nemzeti alapot és mennyire méltóztatik ezzel segíteni. Ezek a szociális kérdések a legfontosabbak. Ha a társadalom nem foglalkozik azokkal az emberekkel, akik a. legnagyobb, a legvégsőbb nyomorban vannak, akkor a társadalom önmaga ellenségeivé teszi ezeket. (Élénk taps a baloldalon.) Ilyenek rendkívül nagy számmal vannak. Valahányszor erről beszélek, táviratokat és expressz-leveleket kapok mindenfelől ctrról, hogy ennyien és ennyien vannak. Há];yat ismerünk, akik egyáltalában semilyen munkához jutni nem tudnak, holott készek és képesek is akármilyen munkára. Már most hallom, van valami terv, amelynek alapján legalább azokat az embereket, akik fiatal korban vannak és akik abszolút nincsenek foglalkoztatva, valahogyan egyáltalában foglalkoztatni lehet. A tisztelt szociáldemokratapárt ezen a téren akárhányszor tévesen fogja fel a dolgot, mert azt tartja, hogy ha azokat az embereket, akiknek semmijük sincs, foglalkoztatják ugyan, de nem foglalkoztathatják megfelelő módon, ahogyan egy munkaadó foglalkoztatni szokta, ez az egész foglalkoztatás robotmunka, amint ők elnevezték. Ez téves felfogás. Látom viszont ezzel szemben, hogy annyi nagy állam és annyi kisebb állam rendkívül sokat tett ezen a téren. De az Óceánon túl, az Északamerikai Egyesült Államokban is rendkívül sokat tettek. Ezek természetesen nálunk gazdagabb államok, — a hatalmasok hatalmasan cselekszenek — de szegényebb államok is megtették már mint mi. és a magyar állam nem teheti azt, hogy állandóan csak beszéljen és semmit se csináljon. (Ügy van! Ügy van! — Taps a balközépen.) T. Képviselőház! Itt van az alkotmányjog kérdése. Én a választójogot nem választhatom el az alkotmányjogi kérdésektől. Én a választójogot nem kezelhetem úgy, mint magában véve egy panaceát ós hogy egyáltalában csak a választójog titkosságáról beszélhetnénk. Az európai mozgalmak és a világmozgalmak, amelyeket folytonosan látunk, bennünket feltétlenül tanítanak s ha nem tanítanak, akkor mi vagyunk a hibásak. Hisz látjuk, hogy mi minden történik a világon. Látjuk, hogy az államok akárhányszor képtelenek boldogulni tisztán csak rossz alkotmányuk miatt. Látjuk, hogy a montesquieu-i és a rousseau-i alkotmány akárhány tekintetben nem alkalmas arra, hogy a nemzetek erre helyezkedjenek. Mi igenis azt látjuk, hogy a régi magyar alkotmány ezeknél sok tekintetben sokkal előnyösebb, erősebb és szilárdabb. Éppen azért vissza akarok menni elsősorban a vármegyékhez és ezeket akarom sokkal inkább erősíteni. En nagy szerencsétlenségnek tartottam, amikor a montesquieu-i alkotmány érdekében a vármegyéket teljesen depossedálták, dekvalifikálták. Ha a magyar vármegye és a régi magyar vármegyei élet megmaradt volna, akkor valószínűleg a nemzeti kérdés, amely a XIX. század legszörnyűbb és legfontosabb kérdése volt, máskép lett volna megoldva és ha ez meg lett volna oldva, akkor Magyarország nem lenne ma csonka. En tehát igenis vissza akarok menni a régi szentistváni ősi alkotmányhoz, ez az ősi alkotmány pedig a vármegye és annak befolyása az életre. T. Ház! Hasonlóképpen az új és modern kérdések tanítanak bennünket folyton arra, hogy az egyes osztályokat érdekeik szerint kell állandóan tekintetbe venni, helyzetükkel következetesen és folytonosan foglakozni kell, mert ez a modern élet és a modern fejlődés Jíöyete] menye. Nekünk nem lehet csak a XIX. század elejéről vett alkotmányokkal foglalkoznunk. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Ernszt Sándor: Kérek 15 percnyi meghoszszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Ernszt Sándor: T. Ház! Én egy tekintetben nem vagyok teljesen egy nézeten az előttem szólott Eckhardt Tibor t. barátommal, (Halljuk! Halljuk!) bár egyebekben egyetértek vele. ö ugyan isi azt gondolja, — és itt a miniszterelnök úr szavaira hivatkozott — hogy a világnézleti küzdelmeknek vége van Magyarországon. Én ezt abszolútéi nem vagyok képes elhinni és elfogadni. A költségvetés tárgyalása idején már voltam bátor itt rámutatni az utóbbi esztendők kommunista küzdelmeire. Akkor felszólalt ellenem Eckhardt Tibor t. barátom és azt mondotta, hogy ezek a veszedelmek nem fenyegetik annyira az emberi nemet. (Farkas István: Nem is fenyegetik!) En már akkor is egészen másként láttam a dolgokat és azóta a legutóbbi fél esztendő eseményei teljesen igazat adtak nekem. Európa inog, s Európában rettenetes küzdelmek folynak. Méltóztatnak látni; hogy mi folyik Európa nyugati részén és méltóztatnak látni a nagyhatalmak fejlődését Európa nyugati részén. Egészen világos mindenki előtt, hogy itt rengeteg erő működik és hogy ez az erő — ha közeledik felénk — bennünket is forgatagba sodor és magával ránt. Ez egészen bizonyos. Egy-két hónappal ezelőtt fenyegetőbbek voltak az. állapotok, mint ahogyan ma festenek egész Nyugat-Európában. Akkor találkoztam Magyarországon rengeteg sok emberrel, aki túlságosan meg volt ijedve és nekem nem volt egyéb dolgom, mint azt mondani, hogy ilyenkor, amikor ennyire nehéz állapotban vagyunk, nem lehet megijedni, hanem tegye meg mindenki a saját