Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-166

336 Az országgyűlés képviselőházának 166, •hez képest, úgy még egy szempontot kell figyelembe vennem. Meg kell állapítanom, hogy szociális vonatkozásban is haladást jelent a javaslat. Nagyon sok panasz hangzott el arról, hogy az ügyvédjelöltek és az ügyvédhelyettesek jogviszonyai nincsenek rendezve. Valóban változatos is volt az ügyvédjelöltek felmondási ideje tekintetében eddig követett gyakorlat, egy-három hónap volt a felmondási idő. Szabadságidejük sem volt szabályozva. Örömmel kell tehát üdvözölni, hogy a törvényjavaslat szerint az ügyvéd köteles minden esztendőben kétheti szabadságot adni az ügyvédjelölteknek- (Fábián Béla: Kendes ügyvéd eddig is adott!) Azt hiszem, adott, de ez most kötelezővé tétetett. Örömmel kell üdvözölni azt is, hogy a felmondási időt végre szabályozza a javaslat és megállapítja, hogy ez minden ügyvédjelöltre nézve egységesen három hónap. Arról a szociális elgondolásról vagy intézkedésről, amelyet a régi törvény is tartalmaz, bogy az ügyvéd köteles ingyen rendelkezésére állani a szegény embernek, ez a javaslat újat nem fűz, de hangsúlyozottan kell megállapítani, hogy ez a kötelezettség, amely 1874 óta terheli az ügyvédséget, ma sokkal .fokozottabb és súlyosabb mértékben áll fenn, mert ha a régi szegényjogos perek statisztikáját összehasonlítjuk r a mostaniakkal, hatalmas növekedés állapítható meg nemcsak abszolút számokban, hanem százalékszámokban is a szegényjogos perekben. Ezt az ingyenes munkát, amelyet a magyar ügyvédtársadalom a szegény ember érdekében hűséggel és kitartással végez, azt hiszem, csak úgy tudja a társadalom és a törvényhozás honorálni, ha újra talpra tudja állítani az ügyvédi nyugdíjpénztárt s ha nem' is gazdaggá, — mert hiszen sohasem volt gazdag — de legalább olyan tehetőssé teszi, amilyen a hadikölcsönjegyzés előtt volt. Azt hiszem, ez lesz az a törvényes intézkedés, amely nemcsak, hogy szükséges lesz, hanem méltó is lesz majd az ügyvédi kar ingyenes, lelkiismeretes szolgáltatásához, amelyet az igazság, a jog érvényesülése tekintetében a szegény emberek számára végez. Sokan felhozták kifogásképpen, hogy a felügyeleti jog az autonómiát sérti. Aki figyelemmel átvizsgálja azokat a törvényjavaslati intézkedésekéit, amelyek a felügyeleti jogot statuálják és megállapítják az igazságügyminiszter úr részére, az nyilvánvalóan meg tudja állapítani, hogy itt inkább közigazgatási jellegű intézkedésekről van szó. Amiként előttem szólott igen t, képviselőtársam mondotta, nem lehet rendeletre bízni például az ügyvédjelöltek gyakorlati idejének megállapítását. Nem ilyen intézkedésekről van itt szó, mert éppen ez a javaslat kiveszi a miniszteri rendelkezés hatásköréből az ügyvédjelöltek gyakorlati idejének megállapítását. Szó van azonban a területi elosztásokról, a közgyűlés mikénti lefolyásának ügyrendi szabályáról, különösen pedig^ anyagi vonatkozásban a felügyeleti jog érvényesítéséről, amit pedig szükségesnek tartok. Szükségesnek tartom ezt a magam igénytelen személye részéről azért, mert a különböző kamaráknál a legkülönbözőbb megterhelésekkel áll szemben az ügyvéd. Nem arányos és nem egyforma ez a teher. Helyes tehát, hogy az a magasabb szerv, aki az egész országra nézve az ügyvédségnek ezt a megterhelését láthatja, az igazságügyminiszter úr ebbe beleszóljon; különösen olyan esetben, ha az egyes ülése 1936 december 3-án, csütörtökÖ7i. ügyvéd megterheléséről van szó. Nagyon helyesnek, célszerűnek és igazságosnak tartom, hogy minden egyes olyan határozat, amely az egyes ügyvéd megterhelésével jár, jóváhagyás végett az igazságügyminiszterhez felterjesztessék. Es há a törvények rendelkezéseit vizsgáljuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy nincs egyetlen törvény sem, amely az életben hosszú időn keresztül hézagok nélkül tudjon^maradni. Hiszen még olyan sarkalatos törvények is, amelyek anyagi vonatkozásban elsőrangúan állották meg a helyüket, mint például az objektív felelősségről szóló törvény, amelynek alkalmazására vonatkozólag hosszú időn keresztül nagyon egyenes és kitaposott gyakorlatot fejlesztett ki a Kúria, szintén szembekerült újszerű dolgokkal, így például, amikor a repülőgépek megjelentek és repülőgépek kártevéseiről volt szó, akkor a bíróságok az objektív felelősségre vonatkozó törvényt nyomban alkalmazták ítéleteikben. Efajta rendelkezéseknél azonban, amelyek nem az ítéletből^ sarjadnak ki és nem igazságügyiek, hanem részben közigazgatásiak, részben kormányzatiak, a törvény hézagait a gyakorlat nem tudja pótolni, ezért igenis mindig szükség lesz arra, hogy a kormány rendeleteket adhasson ki, amelyekkel ezeket a hézagokat pótolja. A törvényhozásnak, az igazságügyminiszternek a rendeleti úton való intézkedés jogát azért kell megadni, meyrt az élettel a töjrvény osák így tud együtthaladni, anár pedig minden egyes tételes törvénynek az a hivatása, hogy az élettel haladjon. A legteljesebb mértékben bizalommal viseltetem az igazságügyminiszter úr iránt abban a tekintetben, hogy ezek „a rendelkezések a mindenkori életfeltételekhez, a mindenkori ügyvédi érdekekhez, a mindenkori egyetemes magyar nemzeti érdekekhez fognak alkalmazkodni és hogy minden egyes rendelet, amelyet ennek a törvénynek alapján az igazságügyminiszter kiad, azt a haladást fogja szolgálni, amelynek igénytelen szavaimmal bátor voltam kifejezést adni. Minthogy az igazságügyi miniszter úr iránt bizalommal viseltetem^ s mert ez a törvényjavaslat a haladást szolgálja, általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául tisztelettel elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Veress Zoltán jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam érdekes beszédében a törvényjavaslatot azért^ fogadta el, mert azt minden irányban haladásnak tekinti. Nem tudom, hogy a képviselő úr melyik oldalról nézte a törvényjavaslatot, előlről-e vagy hátulról. (Felkiáltások a .jobboldalon: A jobboldalról!) Azért, mert ennek nézése olyasféle dolog, mint amikor a rákot nézi valaki. A rák ugyanis visszafelé megy, de mégis azt mondanák róla, hogy előre halad, ha ugyanis hátulról nézik. A másik, amire t. képviselőtársam beszédéből reflektálni óhajtok, az a megállapítása, hogy már eddie: is minden megtörtént arra, hogy az ügyvédi kar zsúfoltságán segítsenek, így például a gyakorlati időt négy esztendőre emelték fel és mégis mentek az ügyvédi pályára. Engedje meg igen t. képviselőtársam, hogy tisztelettel megkérdezzem: hát melyik pályára menjenek Magyarországon az emberek? Ha hat, nyolc esztendőre méltóztatnak a gyakorlati időt f elemelni,^akkor is lesznek emberek, akik az ügyvédi pályára