Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-166

Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1936 decewúer 3-án, csütörtökön. 337 fognak menni, mert Magyarországon — sajnos, — elkövetkezett az az idő, hogy egy apa nem válogathat, hogy gyerekeit milyen pályára nevelje. Akármilyen pályára neveli, ott áll előtte a drótakadály és sokszor nem is egyszeres, hanem kétszeres, háromszoros drótakadály, amelyen keresztül ugorni nem lehet. Akármi történik, a sok rossz közül mindenki próbálja a gyerekét valahol elhelyezni s minthogy a köztisztviselői pálya csak bizonyos határozott szamot vehet fel, nem mehet mindenki köztisztviselői pályára, annak az apának tehát másutt kell próbálnia elhelyeznie gyermekét. Nem most kísért először ez az ügyvédhelyettesi intézmény, vagy ahogy most nevezik, a helyettes ugyyedi intézmény behozatalára vonatkozó rendelkezés. Azt hiszem, 25 esztendeje lesz nemsokara annak, hogy a magyar képviselőház, a magyar törvényhozás először alkotta meg az ügyvédhelyettesi intézményt. (Lázár i?ft

r i^sásügyminiszter: Az egészen más volt!) Tudom én, t, miniszter úr, én voltam az ügyvédiéi ölt-egyesület elnöke és én vezettem azt a harcot, amelyet az ügyvédhelyettesi intézmény ellen megindítottunk, miután már a törvényhozás megszavazta az ügyvédhelyettesi intézményt és ezzel az ügyvédjelölti gyakorlatot meghosszabbította. Magyarország miniszterelnöke akkor gróf lisza István volt. Ide a képviselőházba vezettem akkor Tisza Istvánhoz egy küldöttséget, en, mint a szervezet elnöke és Tisza István, aki kevéssé volt informálva akkor erről az egész törvényről — ez két hónappal a szentesítés után történt — azt mondta nekünk, hogy informálódni fog, majd keressük fel ismételten. Amikor Tisza Istvánt egy hét múlva újbó] felkerestük, akkor azt mondta: kérem uraim, abban az esetben, ha a Budapesti Ügyvédi Kamara hoz egy új közgyűlési határozatot, amelynél fogva az ügyvédi kar a maga részéről nem ellenzi a már meghozott törvény módosítását, én beszélek az igazságügyminiszter úrral — Balogh Jenő volt az igazságügyimül szter — és be fogjuk terjeszteni a törvényjavaslatot. Megvallom őszintén, hogy most 25 esztendő távlatából nem tudom, vájjon Tisza István jól ismerte-e az ügyvédeket, vagy nem. Hogy Tisza István azért mondta-e nekünk ezt, inert nem tételezte fel az ügyvédi kamaráról, hogy alig néhány hónappal azelőtt meghozott törvény megváltoztatására többségi határozatot fog hozni, azt nem tudom, de a tényleges helyzet az volt, hogy Tisza István ezt az ígéretet megtette^ Akkor mi Budapesten megindítottuk az akciót és az agitációt az egész vonalon a törvény megváltoztatására. Két képviselő — ma, sajnos, mindketten holtak — Vázsonyi Vilmos és Farkas Pál voltak azok, akik élére álltak ennek a mozgalomnak és az eredmény az lett, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara óriási többséggel hozta meg azt a határozatot, melynél fogva az ügyvédhelyettesi intézmény behozatalát helyteleníti és kéri az igazságügyi kormányt arra, hogy az ügyvédhelyettesi intézményt, amely az ifjúság elhelyezésének útjába nagy anyagi akadályokat is gördít, változtassa meg. Azt hiszem, felesleges mondani, hogy Tisza István gróf megtartotta szavát. Amikor közölték vele az ügyvédi kamara határozatát, az akkori igazságügyminiszter úr haladéktalanul beterjesztette a törvényjavaslatot és az ügyvédhelyettesi intézmény^ a kamarai határozat és Tisza István gróf ígérete következtében tényleg eltűnt a magyar törvénytárból. Most itt állunk megint az ügyvédhelyettesi intézménnyel szemben, amely, ha másfélekép is nevezik, végeredményben ugyanazt a célt szolgálja. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Más! Tisza István is megbánta volna ezt, ha látná a mai állapotot.) Azt nem tudjuk, hogy Tisza István megbánta volna-e ezt, Tisza István sajnos nincs itt, ennélfogva az ő nevében nem tudunk nyilatkozni. Mindenesetre meg kell állapítanom azt, hogy, ha más cím alatt is, — a helyettes ügyvéd, vagy az ügyvédhelyettes végeredményben csak a szavak variációja — a cél ugyanaz. Az az intézmény, amelyet 1914-ben próbáltak a magyar törvénytáriba beiktatni, itt ismét kísért. Nekünk itt legelsősorban azzal a kérdéssel kell szerény véleményem szerint foglalj kőznünk, hogy mi történt a legutóbbi 16 eszI tendőben a magyar ügyvédséggel, azzal a ma! gyár ügyvédséggel, amelynek .múltjáról — remélem — itt a képviselőházban senkinek sincs más véleménye, mint csekélységemnek. En ugyanis azt merem állítani, hogy a magyar ügyvédség munkája és működése, a legutóbbi évszázadok vázlatából nézve, hozzátartozik a magyar szabadságküzdelmek történetéhez. Amikor Magyarországon a népnek a jogaiért, a szabadságáért, az igazáért kellett harcolnia, akkor a magyar ügyvéd, nem félve soha a hatalomtól és nem keresve soha a hatalom kegyét, mindenkor odaállt a jogkereső, az igazságkereső és a szabadságért harcoló nép mellé. Ha valaki előveszi ma Kossuth Lajos országgyűlési tudósításait és a vármegyei gyűlésekről szóló törvényhatósági tudósításait, akkor ezekben -a tudósításokban mindenütt ott találhatja az illető kor kiváló ügyvédjeinek nevét. Méltóztassék visszaemlékezni különhen az itt már emlegetett Martinovics-perre és a Lovassyperre, vagy méltóztassék elolvasni annak a kornak kiváló könyveit, Vas Gereben egyes munkáit s akkor méltóztatnak megállapítani azt, hogy ennek a nemzetnek jogaiért a^ ihatalom ellen akkor, amikor ebben az országban, sajnos, minden pislákoló mécses elaludt, mindenkor a magyar ügyvédek szállottak síkra. Igaz, hogy ezzel szemben viszont meg kell állapítanunk azt, hogy a magyar ügyvédi karnak volt is tekintélye. Minden községben, minden városiban, minden vármegyében és itt is, az ország házában a prímhegedűt, f a legelső szerepet azok az ügyvédek játszották, akiket közéleti szerepükért ennek az országnak lakossága mindig meg is becsült, úgy, amint azt meg is érdemeltek. Méltóztassék megnézni, hogy még a háború előtti legutolsó esztendőkben is milyen szerepet játszott a községek életében a magyar ügyvédség és hogy a legtekintélyesebb ember az a férfi, akinek szavára a politikában s a község életében a legtöbbet adtak, mindig az ottani ügyvédek közül került ki. Talán szabad tisztelettel azt is megállapítanom, hogy az ügyvédek — természetesen kivétel közöttük is akadt, hiszen kivétel mindenütt van az egész világon — nem éltek vissza a ibeléjük helyezett bizalommal. Méltóztassék megnézni azokat az ügyvédeket, akik a magyar törvényhozás életében szerepet játszottak, v»2.y pedig a közéletben szerepet játszó niiniszterviselt ügyvédeket. Mindig a köz szolgálata jellemezte őket és jellemzi őket az a puritánizmus, amelyet mi a magyar közélet egész területéin mindenütt szeretnénk látni. Mivel fizetett mindezért a magyar törvényhozás a legutóbbi 18 esztendőben az ügyvédi karnak? Nem akarok rekriminálni, de 49*