Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-166

Az országgyűlés képviselőházának 166. üi amely az ügyvédekre terhelőén végződött, de i ha mégis előfordul ilyen fegyelmi ügy, ahol anyagi kérdésekről is szó van, ez az ügyvédi biztosíték nagyon jól fogja szolgálni azt a célt, hogy a sérelmet szenvedett ügyfél hozzájuthasson, kártérítési követeléséhez. Ha ehhez még azt is hozzáveszem, hogy ez a törvényjavaslat a nem fegyelmi ügyben való felfüggesztést is úgy kezeli, hogy már a nem jogerős első bírói ítélet után is helye van ilyen felfüggesztésnek az ügyvéddel szépben a közvádló javaslatára, akkor megállapíthatom, hogy igenis az ügyvédi kar tekintélyének és erkölcsi színvonalának emelésére olyan hathatós intézkedéseket tesz, amelyek harmóniában vannak a széles néprétegek, a jogkereső • közönség érdekeivel, de nincsenek ellentétben annak az üygvédnek érdekeivel sem, aki jó szolgálattal és jóakarattal akarja elintézni a jogkereső közönségnek azt az igényét, amelylyel hozzá fordul. A numerus claususról az összes felszólalók véleményt mondottak. Különös a szabadságjogok megsértése tekintetében hangzott el kifogás, pedig ha valaki ennek a törvényjavaslatnak intencióját tekinti és indokolását elolvassa, nyilvánvalóan látja, hogy itt nem a szabadságjogok megtépázásáról vagy megsértéséről van szó, hanem — amint az indokolás is; mondja — ez egy gazdasági kérdése az ügyvédségnek. Meg kell állapítanom, hogy az i Összes foglalkozási ágakban ilyen túlzsúfolt- j sággal áll szemben a magyar társadalom, és j érdekes, hogy, amikor iaz orvosi-kamara tör- i vény javaslatát tárgyalta a t. Ház, erről a túl- j zsúfoltságról az orvosokat illetően is sok pa- j nászt hoztak fel. | Az orvosi kamarai törvényjavaslat sze- j rint ezt a túlzsúfoltságot az Összeférhet- i lenségi törvény kapcsán igyekeznek megoldani. | Sem a mérnöki törvényjavaslat, sem az orvosi | törvényjavaslat nem mer hozzányúlni olyan í intézkedéshez, amelyhez volt bátorsága az ! igazságügyminiszter úrnak hozzányúlni, hogy j fakultatíve ezt a numerus clausust behozza, j Ez az intézkedés különben még így, ilyen érte- i lemben sem tekinthető numerus claususnak, I mert hiszen osak arról van szó, hogy egy igaz- | ságosiab'b területi tagozódás fogjon helyt. (Ügy I Aki ezt a törvényjavaslatot és indokolását ' áttanulmányozza, annak az kell, hogy a meggyőződése Jegyen, hogy itt csupán a he yi ta- j gozódás arányosítása fog helyt foghatni, mégis | ezt egy bátor lépésnek kell, hogy tekintsék • azok, akik nem akarnak az ilyen gazdasági , kérdésekből mindjárt elvi kérdéseket csinálni, \ Már csak azért is gazdasági kérdésnek kell I ezt tekinteni, mert ha a törvényjavaslatunkban | és jogrendszerünkben már létező numerus j clausust — röviden kifejezve, főiskolai numerus elausust — nézzük, akkor azt látjuk, hogy annak indokolásánál boldogult gróf Klehelsberg Kunó mindenütt megmondta, hogy gazdasági intézkedéseknek a bevezetéséről van ott is szó. A gazdasági intézkedések itt is igenis szükségesek. Azok az adatok, amelyek az indokolásban vannak — nem akarom azokat ismételni — a számarányra vonatkozólag és amelyek feltüntetik az egymillió lélekre eső ügyvédi létszámot — nyilvánvalóan mutatják azt, hogy igenis itt szükség van valamilyen intézkedésre már az organizációs javaslatnál is. A munkaalkalmak teremtése olyan feladat, amelyről az ügyvédi rendtartás elfogadása után is KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. ése 1936 december 3-án, csütörtökön. 335 beszélni kell, de már az organizációs törvényjavaslatnál is örömmel kell üdvözölnünk a gazdasági vonatkozású javításokat, ha azok csak kis mértékben is azt eredményezik, hogy az ügyvédség anyagi helyzete javul. Nagy örömmel hallottam előttem szólott igen t. képviselőtársamtól, hogy ő a maga részéről is ilyen gazdasági alapra helyezkedik a numerus clausus kérdésében és nem lát politikumot benne. Ha nem a politikumot látjuk benne, hanem, a gazdasági kérdést nézzük, akkor helyeselnünk kell és örömmel kell üdvözölnünk az igazságügyi kormányzatnak ezt a bátor lépését, ami abból is következik, hogy az igazságügyi kormányzat és az igazságügyminiszter úr a maga részéről ezt a korlátozó intézkedést a nyugdíjba (vonuló tisztviselőket illetőleg már ebben a javaslatban is megtette. Ha ebben a vonatkozásban vizsgáljuk ezt a két intézkedést, akkor nyilvánvaló, hogy az ügyvédség anyagi helyzetét méltányoló állásponttal állunk szemben az igazságügyi kormányzat részéről, amely, ha a kötelességek teljesítésében rigoruzítást követel is a magyar ügyvédtől, de a maga részéről is kezdeményező lépést tesz az ügyvédség anyagi helyzetének megjavítása terén. Azt is meg kell jegyeznem, hogy az 1874. évi törvény tárgyalása kapcsán is felmerült már a túlzsúfoltság gondolata. Az előadó, Matuska Péter azt mondotta beszédében, hogy túlprodukció van az ügyvédi karban — már 1874-ben is — és van olyan község, aJiol már 50 lakosra is egy ügyvéd esik. Persze olyan községekre célzott, amelyekben járásbíróság van, és amelyek kisebb területűek, mert hiszen másképpen ez el sem képzelhető. Ezen a túlzsúfoltságon az akkori elgondolás szerint úgy akartak segíteni, hogy minél nehezebbé igyekeztek tenni az ügyvédi vizsgát és az ügyvédi karba való bejutást. El is követtek mindent a régi világban a törvényhozók, hogy szigorítsák az ügyvédi vizsga módszereit és növeljék az anyagát. Nem lehet azt mondani, hogy nem volt már az utóbbi időben túlszígorú ez a vizsga. Amikor az egységes ügyvédi és bírói vizsga létesíttetett, azt állapították meg országszerte azok, akik a dologgal foglalkoztak, hogy az egyike' a legnehezebb vizsgáknak. (Fábián Béla: A legnehezebb!) Nem lehet azt sem mondani, hogy elődeink nem szigorították az ügyvédsorba való bejutást^ azzal, hogy az ügyvédjelöltek gyakorlati idejét növelték, hiszen már négy évre emelték fel ezt a gyakorlati időt. Azt e hiszem megállapíthatjuk, hogy ezek a szigorítások semmi eredményt sem hoztak, mert a túlzsúfoltság még hatalmasabb méreteket öltött. Az a módszer tehát,' amelyet az 1874. évi törvényhozás vezetett be a túlzsúfoltság megszüntetésére, helytelennek bizonyult. Más módszerhez kell tehát folyamodni, és ezért is kell örömmel üdvözölni ezt az új módszert, amelyet a kamarai törvények közül ebben az egyetlen egyben látunk még. Ha ez csak egy kezdeményező lépés is, és még nem tapasztaltuk ki, hogy az milyen eredményeket hoz, azért bízzunk benne, bízzunk a magyar törvényhozásban a tekintetben, hogy amint a már meghozott kamarai törvények tanulságul szolgáltak a mostani javaslatnál, úgy ebben a részben a többi kamarához való igazodásában tanulságot fog szolgáltatni ez az új rendelkezés is. Ha a haladást nézem az 1874. évi törvén y49