Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-154

Az országgyűlés képviselőházának 15J+. tom, nem fogadom el. Kormánynak, kormánypártnak és ellenzéknek egyiorman az a kötelessége, íiogy elveket szolgáljon, eszmeiét iparKodjék megvalósítani es eionbrevigye ezt a nemzetet a maga göröngyös útján -—ez a feladatuk önöknek odaát t. uraim

2 ez ,a feladatunk nekünk is. Éppen ezért, ha azt a kérdést vetem fel, hogy találkozhatunk-e a túlsó oldalon ülő barátainkkal, akkor csak egy választ adhatok: csak elvi alapon, csak az elvek szolgálatában találkozhatunk és az a magatartás, melyet én és ez a párt a jövőben a miniszterelnök úrral, az igen t. kormánnyal szemben követni fog, attól függ, hogy elvi alapon lehetővé tétetik-e számunkra az ilyen együttműködés és a kormányzat működésének elősegítése. T. Ház! Ha az a meggyőződés fog felülkerekedni, hogy nem egymást legyőzni*, hanem véleménykülönbség esetén egymást meggyőzni kell törekednünk, akkor ez a cél elérhető lesz. En a miniszterelnök úr szavaiból, aki a nemzeti egységnek igen helyes értelmezést adott, arra következtetek, hogy a formai nemzeti egység helyett a nemzet erkölcsi szolidaritásának helyreállítására fog törekedni. Ez a magasztos misszió, t. miniszterelnök úr, egész férfihoz méltó és ehhez a működéséhez Isten áldását és sok sikert kívánok. (Elémk éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Ernszt Sándor! Ernszt Sándor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor az új kormány bemutatkozása alkalmából végignézek a kabineten, abban a régi kabinet kiváló tagjait látóim, akik nehéz és elismerésre méltó munkát végeztek. Vonatkozik ez különösen arra a gondoskodásra, amelyet főként gazdasági téren tanúsítottak, ahol mindig a legnagyobb gondossággal őrizték a nemzet érdekeit, amidőn a gazdasági megállás vagy lecsúszás állapotába jutottunk. A jelen pillanatban van egy momentum, amely folyton foglalkoztatja úgy a pártvezéreket és a képviselőket, mint a közvéleményt, amely bizonyos tekintetben a régi dolgok elmúlását várja és ez .az, hogy a legutóbbi időkben fenyegetve éreztük magunkat és az egész politikai élet rendkívül nyugtalan és fenyegetett állapotban volt. Reméljük, hogy ez az állapot most az új körülmények között nem fog folytatódni. A miniszterelnök úr erős kormányról beszélt. Pártunk mindig azon a nézeten volt, hogy Magyarországnak az erős kormányra feltétlenül szüksége ván, tekintet nélkül a mi pártunk érdekeire, mert mindig- az lebegett a szemünk előtt, hogy egy ország, amely annyira meg van csonkítva és olyan rettenetesen súlyos körülmények között él, mint Magyarország, csak úgy tud boldogulni, ha az a kéz, amely vezeti, erős, hogy az ország nyugodt legyen és ne kelljen folyton féltenie jövőjét. Kívánjuk, hogy ez alapoztassék meg a nemzet színe előtt, hiszen nagyjában a legtöbb párt ebben egyetért velünk. Ez nem is lehet másképpen, mert amikor a nemzet olyan szorongatott és annyira nehéz körülmények között él, mint ma, ennek így kell lennie. A nemzet szelleme legyen az az erőforrás, amelyből mindig merít a kormány s ha a kormány azt látja, hogy némi differenciák vannak, méltóztassék azoknak utánajárni, hogy azok mikép. küszöbölhetők ki. Bár ebben a parlamentben és ebben az óráülése 1936 október 21-én, szerdán. 21 ban rendkívül békülékeny szellem leng és bár rendkívül nagy barátság rnutatkozik jobbról és balról, mégis kénytelen vagyok megemlíteni,, hogy nagyon sokan vannak az országban olyanok, akik nem így gondolkoznak. Nem gondolkoznak így azért, mert részint az élet roppant nagy teherrel nehezedik rájuk, részint pedig azok a terhek, amelyeket az állam kiadása^ vonnak maguk után, igen súlyosan íeküsznek rajtuk (U gy van! a balközépen.), azután pedig nagy a nyugtalanság, amely ezidőiszerint az egész világon uralkodik. Ha az ország pénzügyeit nézem, azt kell látnom, hogy némileg a javulás állapotában vagyunk, de nézetem szerint ez az egész javulás nem nagy és nem biztos, hogy meg is fog maradni. Javulás az utóbbi időkben elsősorban azért következett be az országban, mert egy szomszédos nagyhatalom nagy háborút viselt. Ez a nagy háború természetcsen bizonyos mértékben érdekelte a. magyar termelést is és annak javára szolgált. Az újabb időkben felmerült körülmények, mint pl. a devalvációk, amelyeket Európaszerte tapasztalunk, meggondolásra késztetnek bennünket. Ebben a Házban a jövőt egészen biztosan senki sem tudja. Az, hogy az idei termés jobb volt, mint a tavalyi és az azelőtti termés, némi biztosítást nyujt abban a tekintetben, hogy az ország népe mégis csak meg fog tudni élni, de a drágaság bizonyos jelei, amelyek már mutakoznak, szinte bizonyossá teszik számunkra, hogy a drágaság tovább fokozódik. Nézetem szerint ez ismét súlyos problémája lesz ennek az országnak. Mit tartunk mi rendkívül szükségesnek? A napokban a többségi párt egyik tagjának rendkívül komoly és szép beszédét hallgattam meg. Ö, aki folyton a nép között él és akinek magának is aktív része van sok mindenfélében, bevallotta, hogy Magyarország népe, a falu, túlságosan meg van terhelve. Ha ezen a terhén enyhíteni nem tudunk, vagy nem lehet, akkor természetes, hogy a hangulat kint az országban nem lesz olyan jó, mint amilyen az ma itt. S ha a parlament foglalkoztatását, azokat a javaslatokat nézem, amelyeket rna méltóztattak beterjeszteni, azt tartom hogy ezek a javaslatok nem általános érvényűek, mert ezeket nem tartom olyanoknak, hogy ezekfolytán az országra bárminemű boldogulást várhatnánk. Vannak közöttünk differenciák az alkotmány kérdései tekintetében, amelyek roppant nagyok és. igen mélyen, nyúlnak bele a nemzet testébe és amelyektől fog függni Magyarországnak jövője és mindene. Ez nagyon nagy kérdés, de ki tudja, hogy mikor lesz időszerű. Addig azonban keveset látunk s

abban az irányban, hogy a nemzet anyagilag ós szociálisan megsegíttessék. Ami már most a szociális kérdéseket illeti, a modern állam nem lehet más, mint egy szociális állam. A modern állam, amely, olyan rendkívül nagy mértékben folyik bele a pénzügyi kérdésekbe, a gazdasági kérdésekbe, kényszerítve van sok mindenféle tekintetben folyton magával a társadalommal és az individuummal törődni. Látom, hogy vannak dolgok, amelyek .aggasztók. Itt a Tiszántúlon például az utóbbi esztendőben látni lehetett és biztosan lehetett tudni, hogy ott valóban éhező emberek voltak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Sajnos!) Abból, hogy a magyar éhezés közben is türelmes, nem következik, hogy egy államférfiú konzekvenciát vonjon le abban a tekin-